Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)

1845-10-02 / 27. szám

847 Én a szives emlékezést őszinte küszönettel vevém, és Zsigára pillan­­ték, kinek arczát remény és vágy sugározá át. Ismertem szenvedélyét, és megkértem gróf barátomat — hogy miután bizonyos viszonyok engem le­­békoznak egy időre — helyettem Zsigát vigye. Esedezésem nyert, és Zsigának ábrándeszméi valósultak, mert két hét múlva, mint társalkodó el­utazók, mit egyedül kirándulásunknak és mellékesen mondva, barátságom­nak köszönhet, különben én volnék a szerencsés. Berlinből irt, soha sem érezé magát boldogabbnak. Lauráról nem tesz többé említést. DEGRÉ ALAJOS. HEGYEN ÜLÖK___ Hegyen ülök, búsan nézek le róla , Mint a boglya tetejéről a gólya. Lenn a völgyben lassú patak tévedez , Az én fáradt életemnek képe ez. Elfárasztott engemet a szenvedés. Be sok búm volt, örömem meg be kevés! Bánatomból egy nagy árvíz lehetne, Örömem kis sziget lenne csak benne. Fenn a hegyen, lenn a völgyben zúg a szél, Közelget az időjárás ősz felé. Őszszel szép csak a természet én nekem, A haldokló természetet szeretem. Tarka madár nem fü­työrész az ágon , Sárgapiros levél csörög a fákon, Innen onnan elhull a fák levele, Bár csak én is elhullanék ő vele! Holtom után várjon mi lesz belőlem? Vadfa lenni szeretnék az erdőben, Ott lenne az én számomra jó tanya, Egész világ engem ott nem bántana. Szeretném, ha vadfa lennék erdőben, Még inkább , ha tűzvész lenne belőlem , Elégetném ezt az egész világot, Melly engemet mindörökké csak bántott. PETŐFI.

Next