Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)

1845-10-09 / 28. szám

889 szelíd angyal! — az álarczvigalmi szerelemittas hölgy! — s most kol­­dusné. — Nem kérdeztem tőle semmit, — a multakról mit sem akartam tudni. Karon fogam s szobámba vezetem­. Meglepettnek látszék. S ön, uram, szánakoznék rajtam? kiálta fel könyezve, s kezemet akará csókolni, azon hölgy, kinek egykor lábait megcsókolnom üdvösség lett volna. — Oh mint változik az idő! Barátja, rokona, testvére, szolgája akarok lenni, mondám határzottan. Feledje ön a múltat, én fogadom, hogy jövendő életét nem keserítendi semmi; kívánjon ön, a mit akar, erszényem szolgálatjára van. —Julia ta­­gadólag rázta fejét. — Ah uram, az élet kiárvult nekem — mondá zokogva — s ha ön könyörülni akar rajtam, vitessen zárdába, a világ csak keserí­tené bűntudatomat, — s én imádkozni akarok. Kivonata teljesítve jön. — Egy évve e viszontlátás után, Julia nem volt többé az élők közt. — Oh kínos visszaemlékezés! — BURIÁN IMRE. ÚTI EMLÉNYEK. (POMÁZ. — ESZTERGÁM. — BARS. — SZENTBENEDEK. — KÖR­­MÖCZ. — TURÓCZ. ÉS A TURÓCZI ÉLET.) Múlt hónapban ügyes bajos családi dolgaim elintézése végett, — mert mellyik magyar ember ne volna illyesmivel bőven elhalmozva? — Tu­­róczba utaztam, hol sok répa és pohánka, de kevés magyar ember terem. Első napon csak a kies fekvésű Pomázig mentem, hol Vachot, vagy akarom mondani, Vachott Sándorral és Petőfivel együtt, a sajátos gon­dolkozást.­ , majd mindenben pessimista A. Károly barátomnál, vidám tár­salgás közepett fogtunk ki a komor arczú időn. A. Károlyt csak azért hozom itt fel, mert nálánál becsületesebb , és bölcsebb embert nem ismerek. Ez tehát az első ritkaság, említésre méltó nevezetesség, mit utamban láttam. Vagy talán azt tartjátok ti, hogy az, ki erényeit, bölcseségét nagy lármával nem árulja a nyilvánosság dicsvágyó piaczán, hallgatással mel­­lőztessék általunk ? ! Nem, nem ! ha hatalmamban volna, két óriási táblát állítanék föl a haza szívében, s a fehér táblára a jó és eszélyes, a feketére pedig az ellenkező tulajdonú polgárok neveit vésetném föl. A vidám perczek özöne közt Pomázon is vala egy keserves órám, midőn *

Next