Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-07-10 / 15. szám
nem csatoltatik illy rövid műhöz, valamellyike számos, szép sikert igérő vígjátékainknak ? Hat, mindenre az a felelet, mert az ügyvivőségnek nem tetszik, mert az ügyvivőség — vagy rendezőség, vagy mi, — sokkal fentebb hordja fejét, minthogy a számtalan felszólalásra, legyen bár a legméltányosabb, hallgathatna. Vagy tán avval a néhány népszínművel, 2—3 drámával akarjátok kiszúrni szemünket ?— És ez igy volt s igy lesz mindig, mig az ügyeket színészek igazgatják, kiktől ezáltal elragadtatik a szerepeik tanulására szükséges idő. Azért hát csak le a paripáról! — Komlósy Ida kisasszonyban — úgy látszik sok elbizottság van, különben csekély képzettségénél s fejletlenségénél fogva, illy első rendű szerepeket nem vállalna föl *). S ez máskép hogy is lehetne ? A vidéken koszorúkat, tapsokat arat, eljő Pestre, s itt mindjárt legnagyobb készséggel fölvétetik a nemzeti színházba. S illyenek egy idő óta többen vétettek föl, kikről — nem ugyan életkorra , hanem művészi előhaladottságra nézve, el lehet mondani: „Isten éltet, tiz év múlva !“ — Fölvonás közt Sáry Fanni tánczolt kettőt; a cracoviennet ismételtetek. ASZÓDI. — 2-dikán Borgia Lucrezia. Opera Donizettitől. —Ezen előadás jövedelmének fele, Füredi külföldi műtanulása költségeinek egy részbeni födözésére forditlatot, s az illy czélra tett jótékony adakozás méltánylást érdemel. Wolf is részt ven ez előadásban, melly alkalommal mint vendég utószor lépe föl nemi színpadunkon. Vajha minél előbb szerződött tagjává lenne az intézetnek! — —3-án Senne terré marquisné. Franczia vígjáték. Az előadást átalában igen sikerültnek mondhatni. Ez alkalommal külföldrei utazása előtt utószor lépe fel Sáry Fanni, s a szép reményű tánczosnő méltó tetszésben részesült, ki, habár még most csak pályája küszöbén áll; de tehetségénél fogva, kellő képezés mellett a művészet templomába fog léphetni. — 4-én S tibor vajda. Eredeti szomorújáték 4 felv. Kisfaludy Károlytól. — Nem mernék állítani, hogy az eladás átalában kerekded , összevágó lett volna , egyesek azonban, némelly előkelő tagok szokott akadozásait kivéve, jól játszottak. — SZINÉRY. — 5-én Linda. Albon kisasszony és Rovere úr, híres olasz énekesek első vendégszerepe. — Az első, mint Pierotto, igen erős s hajlékony alt-sopran hangjával s egyszerű szép előadásával tünteté ki magát. Főleg mélyebb hangjaiban valami különösen megható sajátság, rendkivüliség rejtezik, mit még egy női énekhangban sem találtunk fel. Rovere mint Boislleury marquis, e háládatos buffoszerepben fölötte ügyesen forgató magát, nagy előadási jártasságot tanúsítva ; játéka ment volt minden túlzástól, mit kivált illy szakmában könnyen sajátjává tehet az előadó. Hangja eléggé erős , de már életfrisseséggel, tisztasággal nem bír. Mindkét vendég igen jeles művész a maga nemében. — Alboni rendkívüli tünemény — A két olasz vendég kedvéért az egész személyzet olasz nyelven énekelt a magyar nemzeti színházban. Ki ismeri e lapok irányát, szellemét, az, ha nem mondanék is , tudni fogja, hogy mi ezt nem helyeseljük, sőt határozottan roszaljuk. S méltán merjük állítani, hogy közönségünk nagyobb része velünk tart e tekintetben , mit abból is lehet látni, hogy midőn magyar énekeseink olaszul kezdtek énekelni, s egynémellyik akadozott, majd minden hallgató ajkán keserű gunymosoly volt észrevehető ; s midőn a lelkes Schodelné, művészi ihletettsége tetőpontján, egyik legfenségesebb áriáját magyar nyelven kezdé hallani, az egész közönség, mintegy elégtételt nyerve a sérelemért, örömriadásba tört ki, s szűnni nem akaró tapssal bobtá el a magyar szellemű művésznőt, ki — igazat szólva — a híres olasz vendégek mellett is, valamennyi éneklő közt, legnagyobb hatással működött, s kivált azon valóban sokakat megszégyenítő honleányi testéért, miszerint a csupa olasz ének közt egy pár magyar hangot is hallata, valóban legfényesebb diadalmi koszorút érdemel nemzetiségünk géniuszától. — a—. ’) Mi azt hisszük, hogy ő csak olly szerepet vállal fel, aminőt adnak neki. Szerk.