Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-10-23 / 30. szám
működik; eredeti bűne: a szerep-nem-tudás. Dobsa, tavai műkedvelő, ez évben színész, sokan azt mondják: e pályán aligha fog reá mosolyogni a szerencse; meglehet Dobsát Demosthenes példája buzdítja, ki a felzúdult tenger hullámai közt gyakori, nehézkes nyelvét, s Hellasz első szónoka lett. Uram , a Demosthenesek ritkák : úrit mature ! *) ALFÖLDY. GYŐRBŐL még egy másik levél is küldetett hozzánk, melly szinte a színészetről szól. Talán érdekes leendő két levelet összehasonlítani. Ez utóbbit azonban egész kitevedésében nem közölhetjük. „Tóth hideg lassúsága néha unalmas, Egry túlzása émelygős ; az első maradjon a mély intrikánál, melly szakmában jeles, s igy ember lesz belőle ; örömest hiszem azonban , hogy társalgási szerepeket csak szükségből játszik — nem is neki való ; — az utóbbi számára nincs tanácsom , erre aligha hallgatna, ő minden áron tetszeni vágyik, s a karzatnak tetszik is. — és beéri ezzel ? Jól teszi, tegye, neki úgy sincsen jövője , élvezze a jelent! Dobsa igen nagy reményű ifjú , szavalata szabatos, játéka szabad , mozgása kerekded , állása nemes , csinos külső , deli termet nála sok gyengeséget eltakarhat , míg azokat a szorgalom le fogná gyalulni, — hangja tisztult, és sokat erösbült, — szóval egy év óta annyit javult, hogy igy haladva, majd idővel, a tövisek után rózsákat is ígérhetünk, állásától pedig megvárjuk, hogy szavainkat tettel bizonyítsa . Hetényi Josefa kedves színpadi alak ; társalgási, s víg szerepekben sok bensőséggel játszik, szóval e névre prima donna eléggé érdemes ; mind e mellett is a drámákban féltjük. Erdélyiné játéka a tapasztalt színésznőt árulja el. A Kalmár, és Tengerészben Szilágyi mint Kelendfy kalmár vonta magára főleg figyelmünket, — e társaságra nézve őt bírhatni igen nagy nyereség ; szavainkat a másnap adott „Tudtán kivül kém“ czimszerepében is igazold. Erdősné hasznavehető. „Don Caesarban“ a czimszerepben Haray mint szerződött tag lépett föl először — mi csak hír után ismertük őt, tőle sokat vártunk, s épen azért kegyetlenül csalódtunk. — Szerepét sehogy sem fogta föl, szavalata kólázni való, nyelve akadozó, kimondása erdélyies „bemacskálni uj kardamat“ sat.; még e mellett szerepét sem tudá ; külsője csinos. — —P— BAJA, eszhó közepén. Miután a helybeli, felebarátilag gondolkozó izraelita községnek az 1840. év szerencsétlen emlékezetű május 1-e napján, számos köz- és magánépületei közt, imaháza is elégvén, a lefolyt évek alatt más díszes , nagy templomot, tetemes pénz- és fáradalmi áldozattal épített **) , annak folyó évi September 27-én, Rudics Jósef főispán ur ő méltósága jelenlétében , úgy Szentgyörgyi Horváth Antal ur szíveskedő hozzájárultával, fényes s majdnem átalános magyar szellemű ünnepéllyel történt felavattatása után , csakugyan múlt hó 28-án a kebelbeli izraelita ifjúság , saját költségén, jótékony czélokra fordítandó tánczvigalmat rendezvén, szép sikerű gyümölcsözéséből, városunk körintézete javára is ajánlott némi összeget a minden jót, s a nemzetiséget is ápoló község. A vigalom nemzeti szinü függönyökkel, s virágos emelvényekkel volt díszítve, s vidoran lejtettek a vegyes magyar, német, s franczia tánczok. A társalgás versenyzőleg magyar volt. R P. *) Az Adóslevélről irt bírálatot nem adhatjuk, miután arról már majd minden lap bőven szólott. Szert. **) Az oszlopzatos előcsarnoku csinos templom Frey Lajos úrműve. Felirata: „Egyedül az istennek.“