Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-10-23 / 30. szám
987 NAGYKÖRÖS , öszhó 12. Bálról lévén szó , el nem mulaszthatom megemlítni a legközelebb múlt p. casinói bált, de ez csak azon szempontból érdemel említést, hogy láthassuk : illy tűsgyökeres magyar város tánczvigalmában mennyire volt háttérbe szorítva a nemzetiség. Öltözék, táncz nemzetietlen. Jártunk francziát, keringet , mazurt, s a jó isten tudja, még mit nem ; és szánakozásból rimánkodásunkra vagy egy pár csárdást is; a kedves „kör“ pedig száműzve vala; egyszer tánczolták némelylyek erőltető kérésére , s akkor is a tánczosok gúny tárgyai valának. ’) Thália néhány számüzöttjei is sátort ütöttek nálunk ; de a zsarnok sors nem szánja meg a kegyére méltatlanokat. — Fitos — hazánkfia —tánczművész is láttatta magát, s némellyektől a tetszés zajos tapsával fogadtatott. — A hamis nyelvek azonban azt mondják : nem érdemesítő a közönséget annyira, hogy a komoly magyart a csárdástól megkülönböztesse. Az „Életképek“ Hírlapi érre, a napló története felöli kétkedéseinek eloszlatására, szükséges megemlítnem , hogy a nevezett esemény nem múlt-, hanem jelenszázadi, s 1845-ik év julius hava végével történt. GYÖNKI PÉTER: LOSONCZ, eszkó középen. Fájdalommal nyúlok tollamhoz, és piruljanak azok, kik okai, vagy inkább kiknek hanyagsága miatt, majd nem a legszomorúbb történt. Kiírom, hogy tudja meg az egész haza , mennyire nem törődnek nálunk azzal, mit óhajtanak ezeren, s mit parancsol a józan ész.—Városunkat igy nevezik Losoncz-Tugár. Ezen Losoncz-Tugárt egy folyó választja , majd olly formán mint Buda-Pestet a duna, azon különbséggel, hogy városunk tavaszi és őszi időkben a megakadásig sáros hely. — E folyó felett egy hid alakú domb van. Dombnak nevezem, mert a két szélén semmi korlát E hídon most valamellyik este egy vidéki úrnak kell keresztül mennie, sötét és borús, lévén az idő, az utas nem ismerve a tájékot, nem a szerencsétlen hidat, ment vaktában , — és — hallatlan dolog! ! az utas a legalább is négy ölnyi magas hídról lebukott, és egy két ujnyi lyukat vitt fejében emlékül Losonczról. — A volt a szerencse, hogy agyagra esett, különben a köveken borzzasztó halálát találta volna fel a szerencsétlen. Mindezekre mit mondanak az illető elöjárók ? Azt gondolja az olvasó , hogy a híd oldala azonnal felépül? a város azonnal kivilágittatik?— Oh nem!! azon urak vállat vonitva (!) azt felelik, hiszen már rég el van a tanácsban határozva , ki tehet róla, hogy így van (?!) — E szomorú képről egy kedvesebb dologra. Múlt héten vándor-szinészeink, a várostól felszólítatva , egy este a kisdedóvó intézet javára játszottak ; felvonás közben Pokorny Gusztáv és Kemény Károly urak a túlvilági képet olvasták fel szavalási hangon. Köszönet a nemes lelkű honfiaknak adja Isten, hogy e szent ügy előmozdítására még többször hallassák szavaikat, valamint P. . ur isa ki művészi magyar tánczával elbájolta az ahhoz értő nézőt — többször üsse össze bokáját a kisdedóvó intézet pénzerejének előmenetére. — Még valamit. Az ifjúság erkölcsi haladásának ritka példája tűnt fel most Losonczon. Abban egyesülőnek, hogy senki közülök korcsmákba nem jár, színházban — mi nálunk egy két arszlántól a kicsapongásig űzetik — senki nem dohányzik , lármás csoportokban részt nem vesznek, szóval nem kártyáznak nem ételeznek , nem botránkoztatnak,— aki ezen szabályok ellen vét, bizonyos díjt fizet, a mennyiséget nem tudom , de azt igen , hogy a bejövendő összeg a kisdedóvó pénztárába lesz küldendő. Milly szép az igyekezet, milly nemes a szándék! Oh bár valósulna, és bár mindenhol! Ha az országban számtalan illy tiszta erélű egyesületek keletkeznének , úgy méltán örvendhetne fejlődő fiainak a hon az édes, az egyetlen ! — ! — KÖVESDY. *) *) Ha ez csakugyan úgy van , ám akkor hiába menti az Életképek levelezője a n.körösiek külföldies szellemét. — Szerk.