Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-07-10 / 15. szám
vül nincs étet? a ki tagadná hogy boldog ország ez , mellyben ennyi embertömeg naponta munka ■ foglalkozás nélkül és még is e 1 é ? ! ! ! . . . — Ma egy hete az ügyvédi kar, a budai hegyekben Pest városa törvényszéki tagjait megvendégel. A lakoma eléggé vigályos és fesztelen volt; nem hiányoztak elmés ötlet- fűszerezte pohárköszöntések s áldomásozások ; szóval minden tekintetben kielégitő, s mi az egésznek koronáját föltevé, magya r je 11 e mü is vala. — Erdélyi János, kedveltebb költőink egyike, a franczia és olasz földön tett több mint egy évi utazásából, múlt hétfőn megérkezett. Ki gondolná mi lepte őt leginkább meg visszatértekor? . . A szörnyű porsereg, mellybe mintegy begöngyölten tűnt fel fővárosunk, effélével rég érintkezésben nem volt szemei előtt! . — Curent és Lejars műlovag társasága, szinte az napon a pesti dolgozó ház javára játékot rendezett, melly — mint említve volt—egyszersmind utósó lovagjáték vala Pesten. — Nézők, főleg az első helyen és páholyokban, a lovarda ezelőtti látogattatásához aránylag, olly kevesen valónak, mikép bátran lehetett volna agarászni. Ez azonban nem csoda! Hisz jótékonyság forgott szóba! Márpedig mi magyarok — főleg dúsabb embereink nagyobb része —annyira szírt fokias természetűek vagyunk, hogy jótékony czélra még mulatságból sem szeretünk adakozni ! !.........— Említek lapunkban, miszerint az „Ungar“ szerkesztője, bizonyos elvilágtalanodott fese javára s fölsegélésére, nem rég adott zeneacademia kieszközlése s rendezése körül, ernyedetlen szorgalommal működött, — s mondhatni hogy az egész vállalat — melly a szerencsétlen festő számára nem megvetendő összegecskét biztosított — neki vala köszönhető. Az érintett emberszerető szerkesztő azonban , még itt meg nem állapodost, hanem lapjaiban is felszólítást közlő olvasóihoz s azokat adakozásra fölhívó. Milly sikere lett buzgalmának : kitetszik abból, hogy pár hét alatt több mint 2000. vft. gyűlt be védencze számára. — Az „Ungar“ szerkesztője e felebaráti szeretettel kapcsolatos fáradozásai, megérdemlik a nyilvános és átalános köszönetet s méltánylatot. — — Irodalmi újságaink között megemlíthetjük Fáy András szépirodalmi munkáinak Silt kötetét; nincs rá szükség , hogy az érintett művet ajánlat kíséretében mutassuk be tisztelt olvasóinknak, mert írójuk neve annyira ismeretes a kézirazában, hogy müvei az efféle ajálgatási kaczér köntös nélkül is kelnek, hatnak és érdekelnek. Továbbá megjelent „Eljegyzés álarcz alatt“ vígjáték 3 fölvonásban Degrétöl; és „Követválasztás“ vígjáték 3 fölvonásban Beöthy Zsigmondnél. — Mint hallók, Yahot Sándor közkedvességű költőnk is össze akarja szedni, mély érzései s magas lelkesedéssel írott dalait, s úgy adandja vissza egy füzetben, a költészetben gyönyörködő olvasóközönség kezébe. — E szándéknak nem lehet előre nem örvendenünk. Ki ne óhajtaná e kedves költő műveit — mellyekben mélység és magasság, erő és gyöngédség, és mindenek felett a legtisztább szeretet s szivélyesség testvéresülnek — egy csomóban olvasni? Valóban, ismételjük, hogy e kötet kedves tünemény leend irodalmunk egén, s leginkább a költészet körében, a honnan ajánljuk egyelőre is olvasóink becses figyelmébe. . — Pálfy Albert novellairóink egyike, két kötetre terjedő regényét, mellynek czime „Magyar millionaire“— maholnap bevégzendi. Szabadjon jósolnunk , hogy az érintett mű, részint regényirodalmunk szárazsága, részint Pálfynak ügyes tehetségénél fogva — szinte igénybe veendik az olvasóközönség figyelmét. — Bizonyos eléggé megrongyollott külsejű, de mégis iparlovag, a múlt napokban — a szépnem szerepét akarván játszani — egy női felköntöst tön, nem a legegyenesebb után sajátjává , s mélabúsan nyakába akasztván azt, néhány utczát keresztül-kasul száguldóik A rendőrség azonban,— lovagunkat tarkón csipé, s a hatvani utczán végig, temérdek nézők bámulása s elmés ötletei között kisérő a városházhoz, mert a nézők nem tudák bizonyosan meghatározni: fiú e vagy leány? s talán az istenadta maga sem tudott volna e kér