Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-10-30 / 31. szám
1019 különböztetni,fontolóra venni azt, hogy a nyilvános pályán sok ember egyszer dicséretet, kitüntetést, máskor gáncsot, kíméletlen sujtást érdemel. Vagy talán ön felfogása szerint azt, kit már egyszer dicsértünk , soha többé gáncsolni, s kit egyszer gáncsoltunk, soha többé dicsérni nem lehet? Eszerint a kritikusok seregét két osztályra kellene szorítani, az egyik mindig csak dicsérné , a másik mindig csak gyalázná ugyanazon egy személyt. Ez volna aztán a gyönyörű vas következetesség! — A dolgot tréfával elütni akaró czélzásai közt azzal is gyanúsít ön engemet, mintha én Schedel F. arcz képét septemberben azért adtam volna ki, mert az academiai nagygyűlés novemberben tartatik; azaz, magyarán szólva, Schedel képét eszközül használtam arra , hogy tudóstársasági tag lehessek. Erre nézve először is meg kell jegyeznem azt, hogy S. arczképének kiadását még a tavalyi közgyűlés után hirdetem ; s ha a képek kiadásával illy szolgai czélt tűztem volna ki, akkor Schedellel együtt többnyire, olly tatársági egyének arczképeit kellett volna kiadnom , kik a tagválasztásban szavazattal bírnak; már pedig az én arczképcsarnokomban, Schedelen és Czuczoron kívül egy választótag sincs, míg az ön által kiadott íróknak nagyobb része ilyenekből áll. (Szontagh, Döbrentey, Eötvös, Czuczor). Egyébiránt ön jól tudhatja, s ha nem tudja, akármikor is felvilágosíthatom a felől, hogy nálamnál széles ez országon senki jobban nem mondhatná azt el: ,,nincs ugyan académiai diplomám, de ha akarom, lehetett volna. Ön azt hiszi, hogy minden ember annyira vágyódik a levelező tagsági üres czimű, hiú dicsőség után, mint ön, ki ugyan már egy ízben mint írnok fizetéses tagja volt a t. társaságnak, és most már ingyen is szívesen elvállalná a levelezőtagság édes-terhes hivatalát! — Ha mindennek van oka , foka. — Komlóssy Idát illetőleg, azt kell válaszolnom önnek, hogy öt hibás játékáért színi bírálóm megrótta ugyan , de szelíd , kímélő modorban, és mindenkor megismeré, hogy szép tehetség van benne, míg ön és színi bírálója minden tehetséget megtagadtak tőle, s a legkíméletlenebb, valóban durva bírálatokkal ostromolták őt, a mi ellen aztán méltán kelt ki szini birálom, ki K. Ida ellenében durva soha nem volt. Az sem igaz, hogy én Garayt előbb koszorús költőnek, aztán silány versírónak mondtam volna! Szemes Győző — kit nem kell az én személyemmel összezavarni — saját egyéni véleménye szerint, keményen bírálá meg a lapszemlében Garay néhány versét; én ugyan az ő véleményét nem osztom mindenben , de azért az enyémtől különböző véleményeket lapomban kiadni, nem csak megengedhető , hanem valóban méltányos, igazságos dolognak is tartom. És ha mindjárt azt mondanám is Garaynak, hogy a sok jó közt van néhány silány verse is, nem következés, hogy azért koszorús költőnek ne mondhassam őt. Az is hebehurgya beszéd, hogy Jósikát, ön kifejezése szerint, azért ránczigáltam meg, mivel vártam tőle valamit, azaz, mivel nem dolgozott lapomba. Hisz már elmondom egy ízben, hogy Jósika dolgozótársamul ígérkezik olly föltétel alatt, ha P. Horváthot, mint jó barátját, rokonát, személyeskedve nem bántom. De mivel én ezen föltételre, független önállóságomnál fogva nem álltam rá, az világlik ki a dologból, miként nem sokat törődtem vele, akár dolgozik nekem Jósika akár nem ! — Hogy ön azért ránczigálta meg Jósikát, mivel már kapott tőle munkát: ez azt jelenti, miként nem akar tőle többé dolgozatot, mi Jósikára nézve öntől nem igen nagy bók. Mindezekből „világos!“ — miként azt, hogy „lapjaink majd minden számában következetlenségek vannak ön az én lapomra nem mondhatja, hanem a következetlenség annyival is inkább bélyegzi önt, mert maga is megismeri, hogy Gorovyt, Petőfit, Jósikát, Döbrenteyt, Priell Nellit, Éder Luizt méltatlanul s következetlenséggel bántá, vagy inkább támadtatá meg, s ráutalta le. (Milly nagy parancsoló hatalom! ezzel ugyan nem dicsekhetem.) — Én nem mondom, hogy kisebb fontosságú dolgokban soha nem lettem volna követ-