Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-07-17 / 16. szám
CSALOGÁNY. A szerelmesek madara , s miért? mert legszebben énekel, s gyönyörű csattogásában valami különös szivreható rejtezik. Holdvilágos éj, hozzá érzékeny csalogánydal, — s kell-e több a regényes, ábrándos szerelem bájképéhez? — A költők azt hiszik, hogy a csalogány és rózsa bizonyos szerelmi rokonszenvvel viseltetik egymáshoz. S valóban szép és bájoló, midőn a csalogányok rózsabokrok homályában hangoztatják bús szívdalaikat. Ez aztán a dicső természeti hangverseny, mellyre legnagyobb részvéttel figyelnek a szerény, lángoló rózsák, csendesen lengedező fejeikkel mintegy tetszésgyönyörét fejezve ki a varázsdal hatásának. — Alig lehetne megmagyarázni, miért nevezi a magyar a fülmisét egyszersmind csalogánynak is, hacsak nem azért, mert énekével szívünkből rokonérzelmet csal ki, vagy, hogy ő is, mint maga a szerelem, hajoló hatalmával csalogat, ámulatban tart bennünket. A csalogány legszebben csattog éjszaka , talán azért, mert él a szerelmesek nappala, a szerelem világában ekkor történik legtöbb csalogatás, csalás, s a szerelmi álmok csalképei ekkor tünedeznek föl leginkább. A vak csalogány legszivrehatóbban zengedez, a szerelem által elvakított ember is legszivrehatóbban tud ömlengeni, áradozni. A csalogány, ha kaliczkába zárják is, csattogni fog; az ember, ha megházasodik is, szerelmes maradhat; s a párjavesztett csalogány és ember egyeránt búsan — fütyörész. — CSAPODÁRSÁG. Ezen szóva! azt bélyegezhetjük, ki a szerelemben majd ide, majd oda, hol ehhez, hol amahhoz csap, csapong. Mélyebb érzelmű, áll— 16. szám. Nyarfia 17-kén. SZERELMI ÉS HÁZASÉLETI ISMERETEK TÁRA. (CONVERSATIONS LEXICON.) (Folytatás.)