Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)

1845-07-17 / 16. szám

486 A nap és a szellő szánakozva nézi: Levelet hajít le a szellő számára, És ha fennül már ez életmentő sarkán, Megszárítja szárnyát a jó nap sugára. A hegyek tetőin duzzadó emlőkkel jár az anyakecske gödölyei mellett. Kikerült ettől s a vadméhektől mindig, Mi a kunyhó kicsiny asztalára kellett. S búgó vadgalamb és fütyölő rigófaj Nem félnek, hogy őket csalják lépvesszőre . Önmagáról tudja c­sak népe, miilyen Édes a szabadság tiszta levegője. Nincsen itten rabság, nincsen itten űrkény, Melly parancsolatját mennydörögve adja . Csak az égiháborúnak zeng koronként Istentiszteletre buzdító szózatja. És az isten jó, ő nem soká haragszik. A dorgáló felhők torkait bezárván, Újólag mosolyg..........a megengesztelődött Isten mosolygása: tündöklő szivárvány. PETŐFI. III. Völgy felett, a bérez alatt, középen A behorpadt hegynek oldalában — Hallgatózva néma csend körüle — Nádkötésü kis lak áll magában. A patakcsát rácsos ajtajánál Nem kell átröpülni a madárnak . Kisszerű morajjal futva , benne Tarka pintyek lépegetve járnak. Görcsös ágú bükkel a sötét szik­ — Melly a házat vészek ellen óra — Udvarába eleven sövénynyel Foglaló be régi jó lakója. A kövér indáju kerti komló Melly magát a vértelekre fonja , Sátort képez, és a gazda déli Almot alszik árnyiban naponta. Mig fiát a sudarakra csalja A pirostojásu vércserészek, Vagy kiáltja gondtalan kedélylyel: „Hé , kakuk , kakuk, szólj, meddig élek ?“ Zúg az élet, zúg vásári népe , S nem hat a bérez egyszerű lakáig; Néha rémlik elhaló harangszó , Szép idő ha gyors esésre válik. Itt a hajnalt nem kakas kiáltja , Van dalos madárja minden ágnak , A rigófütty .... giliczék bugása .... Csattogánydal .... szépen összevágnak Fenn , kivágott cserfa törzsökéhez Kötve , ing a vízmosás bürüje , És a törzsök zúgva ki­s bejáró Kék darázsok méretlen köpüje. Lenn a mélyben szirt-­s fatorladék közt Elvesz a bérez harsogó patakja ; Rejtekét a szirt-­s fatorladéknak Földevö kígyók csoportja lakja. Jő legelve, és megáll az őrsi Szék­nél az ó farkasveremnek , Hol kökény barnul a törpe bokron, S csipkefán piros bogyók teremnek.

Next