Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)

1845-11-20 / 34. szám

1123 S ha a világ pénz , a költő mi rajta ? A költő, mondják, hasztalan penész csak. Pedig a költő a királyi kép a Világ tallérján.... nem, királyi kép sem! Ő a tallérnak csengő, tiszta hangja. Szép szellemrésze a hitvány anyagnak. Légy büszke rá , hogy költőnek születtél. PETŐFI. EGY LEVELEZŐ SZERELMI KALANDJA. Toldalék a „Szüretihez. Szüreten voltunk. Számos nő , szendék és csinosak, s még számosabb férfi, mind­­ig kedélyű czimborák , képezék társasági körünket. És a vi­dám körben résztvevők én is, az úgynevezett „levelező“, ki magyar ter­mészetemnél fogva, nagy barátja lévén az álomnak, azon erőteljes felhí­vásra : „keljetek fel“, Vörösmarty szózatából szavalva, feleltem : ,,az nem lehet“, ki „az irigység színébe burkoltan“ három csinos hölgyet szárnyaim alá vevén, azon nevezetes sétát tevém, melly as­z­i évlapokban, mint uj epochát alkotó esemény, nagy betűkkel jegyeztetett fel, melly séta „Laczi“ barátomnak egy déli nyugalmát tönkre silányitá.-------De mi egy heti nyugtalanság az élet fáját megrendítő csalódáshoz képest? — Mi egy szerelmi, s épen azért múló viszály , az élet komor iskolájában szerzett keserű tapasztaláshoz mérve ? — Igen, én csalódtam ; ez leve­lezőnél nem lenne ritkaság, de csalódásom nagyszerű volt, a levelezők pedig rettegnek a valódi nagyszerűtől.*És e csalódás szülte fájdalom, nagy volt, mint a Harsány, és mély, mint a Dráva; — mit beszélek? — nagy, mint Montblanc, és mély mint az óceán. A szívfájdalom pedig költőket te­remt. — Így jöttek e sorok napvilágra, s minthogy ránézéshez nem ér­tek , énekem egyszerű prózában foly, kötetlenül, rím és harmónia nélkül, mint egy levelező mindennapi életfolyása. Ha h­ó volnék , így kezdeném szivreható történetemet: „Feltűnt éltem láthatárán túl egy csillag, szebb Venusnál, szendébb a holdnál, fényesebb Syriusnál....“ (ha ez utóbbi történetesen nem fénylenék kellőleg, a szer­kesztőség szives lesz megcsillagozni a hibásan idézett csillagot.) — De rettegek, hogy k­arus-szárnyaim, illy magas sphaerában, a naptól fel­olvasztva, időnek elötte a földre bocsátanak kedves énemet, miként

Next