Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-11-27 / 35. szám
gyelmünket: Romeo és Júliáé. Az elsőt Schodelné adá, híven kitüntetvén játékán, énekén , mind a bátor férfijellemet, mind a szerelem kínosan édes szenvedélye által megbűvölt ifjú érzelgőségét, s korlátlanul csapongó hevét. Paksyné a kellemes, szende Júliát, némi, alig észrevehető gyöngékkel, de átalában szabatos énekléssel, s elég bensőséggel személyesítő. — A kriptát idegrázó classicus jelenet, melly alatta működők épen nem nélkülözik a közönség méltányos elismerését, még mindig nagy hatással adatik. Nézők elegendő számmal. — 18-kan. Miveltség és természet, vagy a képmutatók. Olly darab, melly, mint a példabeszéd mondja, lyukat dugni vele szükség esetében, megjárja. Szerencsére , a szinházjáró közönség nagy része, az iparvédegyleti tánczvigalommal lévén ez estve elfoglalva , kik honn maradtak , s a Thaliába bedöczögtek , annál kényelmesebben ásítozhattak. — 19-kén. A velenczei kalmár, dráma, 4 felv. Shakspearetől. — 22-kén. A fiatal férj. Mazerestől, vigj. 3 felv. Illy silány darabok hallása , s nézése valódi kín, s ismétlése képes volna a közönséget meglépkorosítani, ha Egressy G. élénk játékával nem fedező vola a hiányt, s nem temetgeté a darab gödreit: kétségbe kellett volna esnünk azon időig, míg a 3-dik felvonás végén a karpit legördül. Ma este Karacs Róza, műkedveltőnő lépett fel Dembyné szerepében. Úgy látszott, hogy mozgásai szabadok, s otthonosok voltak , hanem kissé emeltebb hangon kell róla beszélnie , és nem forgatnia mindig fejét egyik oldalról a másikra. Minkus L. hegedűvirtuóz katonai versenyét, s „magyar emlék“ czímű ábrányát, igen jól, hatásosan, s minden igények kielégítésével adá elő , több ízben félbeszakasztatott a fölharsanó taps zajától, s az első darab utósó részét ismételnie is kellett. Átalában a mai előadás után ítélve , bátran elmondhatjuk , hogy Minkus úr ép olly mély érzést tud a hurokba önteni, vagy azokból kicsalni, amilly nagy technikai ügyességgel bir azokon uralkodni. Szóval ez ifjú virtuózban jeles zenetehetség rejlik. — — 21-kén. Montechhi és Capulettipárt. Romanitól. — 22-kén. Az obsitos. 50 darab arany pályajutalmat nyert eredeti népszínmű. Kovács Páltól. — Az első két felvonás meglehetősen ment , de a 3-dik, és 4-dik felvonásbeli gyönge , képtelen bonyolítás , és kifejtés az egészet elrontá , megbuktatá. A többi közt igen kár volt szerzőnek a „honi“ szó gúnyolását egy rosz erkölcsű, kaczér főrangú nő szájába adni, — anélkül , hogy a gúnyt más valamelly egyén által megcáfoltatta volna. Ez rendkívül fölingerté a közönséget, s a darabot a bukás pályájára löké, — mi szép diadala a honi iparvédési ügy kegyeletének, és hitünk szerint nem annyira a jó szellemű szerzőt, mint inkább műve fitymáló hősnőjét illető. — Mi nem hisszük , hogy a 14 pályázómű közt ennél jobbak ne lettek volna , s most már a bírálók másodízben bizonyíták be, hogy nem értenek a dráma bírálatához. S a kudarcz, a megbukás nem Kovács Pált, hanem a bíráló választmányt sujtja, melly nemcsak hogy ítélni nem tud , de egyszersmind pártos és részrehajló is, miután Jókay művét azért mellőzé , mert azt vélte, hogy az a — gyűlölt Petőfié. — SZÍNÉRE * •» ■fr „Azon szózatokra, mellyekkel néhány hírlap az olly lelkesen fogadott „Bánkban“ szomorujáték korán elhúnyt szerzőjének élő atyjára figyelmeztete , hivatalosan jelentetik a t. ez. közönségnek, hogy az igazgatóság jóval előbb, mint e tárgyban bármelly hírlap felszólalt volna, t. Nyáry Pál, pestmegyei másodalispán úr figyelmeztetése következtében, őszutó 9-kén tartott ülésében, olly határzatot hozott, hogy „Bánk bán“ legközelebbi bérszünetes és szerepváltoztatással is érdekesített előadásának tiszta féljövedelme nem ugyan Katona József élő atyja — ki már jó ideje dicsőült fia-