Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-12-11 / 37. szám
1234 Nem hiszek én már senkinek, Nincs senkiben bizalmam, Mert életemben sokszor, ah, Olly sokszor megcsalattam. Bizalmam várát felgyújtották, Ledöntülték az emberek ; Romjai között egy ép oszlop van: Te állasz ott.... csak te.... magadban.... Téged le nem dönthettenek. Szentül hiszem, ha a világ Elfordul is szivemtül, Ha a világnak njakán Rám átkok átka zendül: A te ajkadról akkor is még Reám csak áldás lebben el......... Ha az egész világ egy kéz lesz, Melly eltaszít, miként dögvészesz: Kezed még akkor is ölel. Tudom, hogy igy lesz a világ, H°g y igy fog tenni vélem. Fejemre köveket hajít, Mig éltemet leélem. S e hóhérok, ha halva fekszem, Agyonveretve, egykoron, Koporsómhoz majd oda lépnek, S mellyet elébb megkövezének, Babérral födik homlokom. Oh e babér, a mellyel a Világ magát gúnyolja, Ez a babér, ez a babér Velem égetni fogja. De nem soká tart égetése.... Te, lelkem megmaradt fele, Hozzám te szinte eljövendesz, Es koszorúmra könnyet öntesz,S eloltod lángjait vele. PETŐFI.