Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)

1845-12-18 / 38. szám

1275 Melly pajzsa lett az élet baja ellen, — Miért is volna kö ? a lyánka szíve, Halála által, kö lett, érzéketlen; S ha nincsen érzés a szív birtokában , Az ember mit keressen a világban ? Nem volt a lyánka sem sokáig földi, Lefekvék, honnan senki fel nem költi. És a szegény, az árva, árva szolga, Tüntén egyetlen gyönyörűségének, Az élet terhét hogy viselte volna ? Végét vetette terhes életének. III. Az éjszakának sírnyitó felében Felkéi a szolga, és a helyre mégyen, Hová temették a kedves leánykát......... Akarja látni élte szép bálványát. De a leánynyal nincs találkozása, Mert a leány a sírból szinte eljár, Hogy a lovagnak szellemét meglássa, S ott vár, ott vár, de szinte hasztalan vár; Mert a lovag száll messze, messze tájra, Elszáll megnézni: rab-e még hazája? PETŐFI. IGÉNYTELEN SZÓZAT HONUNK HÖL­GYEIHEZ. A mivel­­nökkeli társalgás­i viszonyban állás, a férfiak lelkületének köszürüköve, erkölcsük olvasztó tégelye, s indulataik lombika. De csak miveit, és lelkes hölgyeket értek. De hát vannak-e lelketlen hölgyek? Hiszen a nők átalában melegágyai a legszebb lelkitehetségeknek, miveit iskolák, mellyekből a férfiak mint valódi mestermivesek léphetnek az életbe. Ha a nők volnának a szavak alkotói, minden bizonnyal mi férfiak bírnánk a gyenge, és állhatatlan melléknevet. És méltán is. A nő szó-75*

Next