Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-12-25 / 39. szám
1319 Költő sorsa olly hasonló. Költő és a szölövesszö A világnak adja lelkét. Szölövesszö lelke a bor, A költőnek lelke a dal. Lelkünket ha általadtuk Borban, dalban a világnak: Elhervadunk, elenyészünk. És midőn már elenyésztünk : Lelkeink, a bor s dal mellett Vigad a világ-------— — -ALKU. Juhász legény, szegény juhász legény! Tele pénzzel ez a kövér erszény; Megveszem a szegénységet tőled, De rádásul add a szeretődet. „Ha ez a pénz volna csak foglaló, S még száz-ennyi fenne borravaló, S idadnák a világot rádásnak : Szeretőmet még sem adnám másnak.“ PETŐFI. A KANDINŐ. Eredeti beszélyke. Két boldog hét mult el a mennyország elöszletével. Jenő, és Ida, két hét óta — férj és nő valának ! Miként levének azzá? gördült-e sokféle akadály utjokba , Hymen oltára felé ? szövetkezék-e ellenök ármány ? az irigység és rágalom kibúvtak-e bagolyodúikból, hogy ártatlanságot, s jó hittnevet szennyezve, az egymásért teremtett boldog párnak egymástól elszakítását megkísértsék ? volt-e keményszívű gyám, vagy gőgös nagynéne, kik e két fiatal szív megbuktatásán inkább, mint valamelly közhasznú intézet megalapításán — törték volna pogány fejeket? — vagy pedig minden cselszövény nélkül amúgy isten igazában ment véghez min-