Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-07-10 / 15. szám
kadtság s bágyadtság bizonyos neme ömlik el, mi részint onnan származik, hogy az egészet kevesebb szóval, és így tartalmasabb tömöttséggel is elő lehetett volna adni, részint onnan, hogy ott, hol az első ballada bevégződik (t. i. a menyasszonyi gyásznál), egy más valami, ha szabad úgy szólnunk, uj víg ballada kezdődik, mellyben a hős Madács késő unokája, az eltemetett ősi jegygyűrűvel jegyzi el menyasszonyát. Bajza „Világtörténetéből“ mutatvány. A bevezetés alaposan s tudományosan beszél a történettudomány hasznos fontosságáról s a történetiró kötelességeiről. Üli jegyzetek. Petőfi Sándortól. (Folyt. köv.) Mig be nem lesz végezve, csak ez általános kifejezéssel élünk , hogy igen érdekes , mulattató s benne minden sorban Petőfi eredeti erére ismerhetni. A magyar időszaki irodalom. Csatáry Ottótól. (Vége jövő számban igértetik.) Érdekes czikk. A journalisticára nézve Csatáry eddigi véleményében mi is egészen osztozunk , érdemlegesen azonban csak a jövő számban szólunk hozzá. Végül a jelen színházi pörbe szenderve is beleavatkozik, és elmondja Fáncsy úrnak a mondandókat. A dolog érdeme röviden ennyiből áll: Vahot Imre úr a P. Divatlap szerkesztője , kérdést ten az iránt, miért nem kapta meg Degré vásár alkalmával az őt illető jövedelmi negyedrészt , holott azt Szigligety vásári alkalommal háromszor is megkapta ? Erre Fáncsy úr, mintha még most is állásban s csűrben játszanék, mintha most is állási vagy csűri közönséggel volna dolga , az Hiedelem minden korlátit sárba tapadó előzmények után , azt feleli a Honderűben : azért nem adták ki , mert Degrével egyezkedtek , és még most a színház nincs olly állapotban, hogy a vásár három főjövedelmű napjain negyedrészt adhasson. Ezt azonban olly pöffeszkedő modorban adá elő F., mintha az egész journalisticát ollybá venné, mint a színészek ellen pártot ülő hirtelen jobbágyokat, tribunalnak, közvéleménynek holmi „méltatlanul gáncsolodó hírlapi békételenkedőket épen nem tekinthetvén. A Jelenkor Társalkodója, Remz, Újság, és Életképek F. ellen nyilatkozónak, és modorát pöffeszkedőnek, a sajtós közönség iránt viseltetni kellő tisztelettel össze nem férhetőnek , magát minden bírálaton felülemelkedni akarónak nyilvánítók F. ur nyilatkozatát; a P. Divatlap pedig kétségbevonhatatlanul bebizonyitá , hogy Szigligety vásár alkalmával csakugyan kétszer kapott negyedrészt. Mit tesz erre Fáncsy úr ? Meghömbörgőzvén előbb az utczacsatornák tisztátalan folyadékában, elkezdi magát védelmezni a Társalkodóban , N. Újságban , Életképekben , és feledve a valódi színművész állását, a régi komédiásgőg, csélcsapság, frivolitás tetőre emelkedett aljasságival, fittyet hány az egész journalismusnak, és közönségnek. A Társalkodó még nem felelt, de a N. U. és Életképek feleltek, előbbi vélemények mellett maradván. Fáncsy úr modora azonban olly aljas, pórias, és esztelen, hogy rá csak a bolondokháza volna illő felelet. Az efféle kifejezések: tudtam ,hogy a megbukott drámaírók, s árendára vagy hulladékba á silozó supplicansoknak a reményeiktől elcseppent egész légiója fel fog zajogni“; sötétség baglyai, holmi bagoly huhogás, álarczos hősök aljas megtámadásai, kényuraságukban annyira tetszelgő szekesztő urak, patvarkodó uracsok sat. sat. kifejezések F. urgeniéjétől, katonailag rendezve, drasticus hatással diszelgnek förtelmes védelmében, okok helyett. És Fáncsynak, kit a nemzet megmentve a vándorlás nyomoraitól, olly jó állapotban helyezett, a ki a közönségtől minden tekintetben annyira függ: szabad illy hangon szólni négy lap s a közönség ellenében ? Tett-e ez által F. szolgálatot a színészi ügynek, hogy magát a többi, vele nem egy gondolkozásos érzésű derék színészeknek, mintegy irodalmi képviselőjévé tolja fel? szükséges volt-e Fáncsynak illy becstelenülű handabandát indítani?