Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)

1845-07-03 / 14. szám

Badaloddal repeszd meg­ a Kék eget, Hadd törjön át Etelkedhez Szellemed, S mert kevés ki élvehalva Hűn szeret, Hűn szeretni megtaníthat Éneked. Zengd továbbá a nagy alföld Síkjait, A tösgyöküs népéletnek Titkait. S légyen lantod egyszersmind kedv Forrása, S zengd, mi a magyar legősibb Szokása, S a borból, hogy meg ne ártson, Mint igyék, Mellyben a kedv lelkesítő Lángja ég. Úgy is sokszor halottam azt Beszélni: A n a k r e o n o n o k á j a Petőfi. Em­lékszel-e hogy barátok Mint lettünk, Megkondúlt a kedv harangja Közöttünk, Homlokodra ülteted a Szívedet, Olly nyílt valál i s megöleltem Lelkedet. S azóta még mindig tart ez Ölelés. S jön közöttünk szenvedélyes Kedvtelés. S ha jött a bú, s hánykódolt a Szív alatt: Borral pirosítád halvány Ajkadat: Tíz ujjal furdalod borzas Hajadat, S jellemvonásod bélyegzé Arczodat; Egy perczben a legkomolyabb Fájdalom, S más perczben a legszilajabb Vigalom. S— azt mondád: nincs jobb a nektár Édinél, Maga az öreg Isten is Azzal él. — Igyál tehát! Csokonai Ha élne, Örömében veled lantot Cserélne. Lelkemucscse! Pegazusod Telivér, Csak hogy mindig szomjas, mindig Inni kér, És felőled úgy forog a Hírkerek: — Kancsó mellett csinálsz legszebb Verseket. — Igaz hát kelyheddel szünetlen Készen állj : Érdekében áll a honnak Hogy igyál. Szükség lesz víg dalaidra Jövőre, Egy világra szóló nagy Menyegzőre . Erdély lesz a szép menyasszony, S kebelén , Magyarország a hatalmas Vőlegény! — LISZNYAY KÁLMÁN. *) *) Ezen jellemző költemény után, mellyben szerző e lap szerkesztőjét is kitüntetésre méltatá , fölösleges volna Petőfi Sándornak jellemrajzát, külön rovatban megírnunk. Itt fölötte híven van festve géniális barátunk szellemi arczképe. A szerk.

Next