Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)

1845-07-17 / 16. szám

498 S csudálkozol ha én remegve élek; Ha kebeledtől elszakadni félek És lelkemet gondokkal terhelem ; Ha minden zajra, minden zörrenésre, A szörnyű rablót vélem venni észre, Kinek szivében nincsen kegyelem? MEIVTOVICH FERENCZ. LAPSZEMLE. Életképek 2. sz. julius 12. 1845. Élet és művészet. Pulszky Ferencztel­ e számban bevégeztetik. Szerző philosoph­­szellemű értekezésében a régi classicusok s művészet tanulmánya mellett emel szót, mint a melly minden szépre jóra s nagyra lelkesít, jellemet képez , követendő példányul szol­gálhat, s tisztítja a szenvedélyeket. Hogy nálunk olly kevés ember lelke­sül a régi classi­cusok iránt, annak oka részint az , hogy iskolában a régi classicusokban inkább a stílust s nyelvet tanulók mint a dolgot, s az inkább nyelvtani gyakorlatot, mint lélekemelő, jellem­­képző, buzdító például taníttatott; részint az hogy mielőtt a régiség szentek szentébe jutha­­tánk vala, a nyelvvel s nyelvszabályokkal annyira elkinzanak s gyötrének bennünket, hogy későbben is, a mennyire lehet, kerüljük az olly sok szomorú visszaemlékezést keltő clas­­sicusokat. A czigánynő, Beszély, Lemouton Emíliától, e számban szinte be van végezve, ér­dekes olvasmány, de szerintünk még érdekesebbé lehetett volna tenni az által, ha idegen helyett hazai tárgy használatik , mi már a dolog természetéből foly, mert hogy a hazai dolgokat jobban ne ismerjük, mint a külföldieket, az szinte lehetetlen. Aztán a cselek­vés , írás, éneklés mezején, még annyi sok a megtenni, írni, énekelni való, hogy tárgyért darab ideig nem szorulunk külföldre. Tavaszi dal. Miskolczy Páltól, a sikerültebb versekhez számíthatni. Valamellyik számban , ha helyünk lesz , el fogjuk nézeteinket a versről átalában mondani, s ha vala­ki túl szigoruaknak találna bennünket a versek iránt, addig, kérjük függessze fel ítéletét. Hajdan és most. Epigrammák Szenveytől. Az epigrammákat illetőleg Szenvey min­dennap egy nótát felejt s írni talán már nem is tudna, ha a kortes s bor bele nem jöne, mi bő erre aligha mutat. úti jegyzetek. Petőfi Sándortól. Folytatás. A magyar időszaki irodalom. Folytatás. Csatáry Ottótól. — ›*©«¦ ο —

Next