Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-07-31 / 18. szám
574 titkait jól ismerve, Bartayt és bukását a legsötétebb színekben Testéelünkbe, s a szinészi igazgatást — melly leginkább Bartay idejében jött divatba — minden áron dicsérni, menteni igyekezett. Ez, és az is sajátosan jellemzi Szigligetit, hogy aki Bartaynak mindenben legtöbb tanácsot adott, s e szerint bukását is elősegité, ki Bartay minden rejtélyes viszonyának hű titoknoka volt, ki Bartaynak anyagi jóléte tekintetében is olly nagy köszönettel tartozik, —jellemző mondom, hogy később hála fejében, jótevőjét, s részint általa igazgatott igazgatóját pellengérre tenni, s ellene a leromboló harcztrombitát legelőször megfújni nem vonakodott!! — És még illy átorczás ember akar velünk lándfát törni ! Egyébiránt Sz.nek ugyanezen czikkéből szépen ki fogjuk süthetni, hogy ez a mostani házi kezelés nem egyéb, mint a színészek, s különösen Fáncsy és Szigligeti igazgatása, mellyet olly boldogítónak olly dicsőnek hirdetett előre is. Lám lám, titoknok úr, máskor ne feledkezzék el ön a múltakról, midőn egy tiszta keblű ember becsületében akar gázolni. — Tehát a viszontlátásig szinészi hadvezér urak. Jövő alkalommal nagyban találkozunk ! — A szerk. VIDÉKI SZEMLE. KUNSZENTMIKLÓS *), nyárhó 23. (Petőfi megtiszteltetése.) Petőfi Sándor közkedvességü költőnk e napokban városunkat meglátogató, s mi őt ölelő karokkal fogadónk, s irántai szeretetünk jeléül, ifjak és korosabbak, ösztönszerüleg gyűltünk össze kávéházunk egyik teremébe, hova szállásáról közakarattal felkértük egy kis magyar barátságos lakoma elfogadására. Körünkben érezvén azon költőt, akit ha kiképzelünk , a szárnyas pegazuson csillagok közt lovaglók sorából, a költészet jelen terén ollyan hiányt kéntelenítetünk tapasztalni, minőt a biblia szenvedne, ha abból Mózes öt könyvét kiszakítanék, — körünkben érezvén mondom őt, szilaj kedv, s határtalan örömre fakadtunk.— Az ebéd fölötti tömérdek áldomásirások szünet nélkül olvadtak össze , s egymást váltogaták. — Poharainkat fenékig ürítők azokért, kik azt megérdemlék, s ittunk sok jeles ember egészségéért is. — Táncz és zene közt megfoghatatlan gyorsasággal beköszöntött az alkony, és szokásból is ismét asztal mellé ülünk, s újra a vigszeszély, és játszi elmés üdvözletek fűszerezék estebédünket, a midőn a terem oldalán levő ablakon keresztül, szemet vakító fény özönlött be , és kívül összevágó dal hangzik — a megtisztelt költő egyik szép dala, és azok, kik szinte tiszteletlángra gyúltak, a gymnasiumunkbeli költészet és szónoklathallgatók valának; — közülök egy , a dana után , égő fáklyák lángjainál, Petőfit lelkes szónoklattal üdvözlé. — Az ezt követő zajos éljen kiáltások után, elvégre csakugyan csend jön, Petőfi nehány szavakat intézett az iskolai ifjakhoz, és arczának néma kifejezésével köszöné meg a fáklyás megtiszteltetést. — Ezután még hajnalig mulatunk, s az elváláskor azon bánatos sóhaj szökött föl keblünkből: „hajh, mért nem lehet gyakrabban körünkben Petőfi !“ — BANKOS KÁROLY, EGER, nyárhó 20. Városunkat, folyó hó 18. nagy csapás érte. Az Eger-patak melletti lapályos fekvésű utczákat olly borzasztó vízár önté el, minőre városunkban senki nem emlékezik. S e szörnyű veszélyt nevelé még azon körülmény is, hogy semmi életmentő szer, csalnak, avagy tutaj nem volt található, mi által a menekülés lehetővé tétethetők vala. E viszontagságos helyzetben a helyben tanyázó katonaság, a derék főhadnagy Péchy ösztönzése s együttmunkálódása mellett, továbbá R. K. főbíró, N. A. megyei alszolgabiró, és T. egy ifjú káptalani hivatalnok, ernyedetlen szorgalommal fáradozának a vész-fenyegette emberélet s vagyon kiszabadítása s biztos helyre szálitása körül. A romboló vízelem csen *) Tisztelt levelezőink megbocsátanak, hogy tárgyhalmaz miatt, bizonyos ideig, mig t. i. máskép nem tehetjük, tudósításaikat csak kivonatban adandjuk. Szerk.