Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)

1845-08-21 / 21. szám

Mit hordozott irthatlanul, Mint szarvas a nyilat, Melly a vadász kezéből Vért hullató keblén maradt. És jön tovább tovább A pálya mindig zordonabb, S az ifjú fényes képzetek Egymásután, mint játszi álom, Eltűntének ! S az ég haragva sajtolásán Bár álmaimból felébredek: Oh szép honom, szülő honom! Feledhetetlen bájvidék ! Mégis feléd csak messzeségből Lehet sóhajtanom ; A ballamos jég illatában , Melly fölnevelte életem­ , Nem fördhetem. A sors kimérte utamat, Mellyet követni kell; Vasvégzetének akaratját, — Hiába küzdök ellene •— A gyönge kéz nem tarthatja fel. — D­e mégis él szivemben egy remény. Mint gyermekét a­­z anya , Ezt olly remegve Őrizem én. Egykor talán Sok év után, Oh várva várt idő! — A durva lánczok felbomlanak, Mellyek jelenleg fogva tartanak. És — visszatérek : nyugodni ott, Hol, édes jó anyám ölén, Láttam legelsőbb a vidám napot. Oh szép honom , szülő honom ! Feledhetetlen bájvidék ! Kit elhagyok Ifjú erőben, s lángkebellel: Ha majdan bú­s idő alatt Megtört erővel, s ősz fürtivel Kebledbe visszatér fiad, Ki semmit érted nem lehete­k — Földedben egy sirt Oh nyerhet-e ? TÚRI SAMU 647 RÓSZ VERSEIMRŐL. Tán én nem tudnék írni Mindig jó verseket? De szívem szerénye Az emberszeretet. Valóban. Már pedig ha Mindig csak jót Írok: Mivé lennének úgy a Szegény kritikusok? Időnként valamicske Ezeknek is csak kell, S ök­ minden hulladékot Gyönyörrel falnak fel. Rágódjanak szegények, Csak élősködjenek ! Hiszen, ha nem csalódom, Tán ők is emberek. PETŐFI. A MEGALÁZOTT ANYAI GŐG. Eredeti beszély. I. Egy ház van H.... városában, melly a lakosok által kitűnősége miatt palo­tának neveztetik. Némi kis különbséget azonban é­szrevehet a figyelmes néző közte, s egy igazi palota között. — Mert bár jól fel van is emelve az épület, mind a mellett nem emeletes, a másfél négyszeg­ölnyi csarnokba két oldal­ról felvivő lépcsők, nem márványból, hanem vad terméskőből vagynak

Next