Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-08-21 / 21. szám
672 végeredménytől. — Rozsnyó város egy részét a vízár elsöpré, hogy a házaknak nyomai sem látszanak ; a jég egész vidékeken semmivé tette a szegény földmives évi szorgalmának gyümölcsét. — Mai napon másodalispánunk elnöklete alatt Rimaszombatban öszvegyült kisgyülési R R. addig is mig a teljes eredményhez képest, a segélygyűjtés iránt szokott módon intézkedhetnénk, tapasztalván azt, mikép a journalistica több üdvös eredményei közt e téren is legnagyobb sikerrel szokott működni , kötelességemmé tevék a honi hírlapok szerkesztőségeit megkeresni a végett, hogy Rozsnyó városunk viz által károsult lakosai felsegélésére, hazánkfiait felhívni, s a begyülendő segedelemnek lapjaikat felnyitni szíveskedjenek. — Jól tudjuk hogy a csapás országszerte közös, s kárvallottak kárvallottaktól kérünk segedelmet, de tudjuk azt is, mikép a valódi emberszeretet kifogyhatatlan, és hogy az emberi szív épen az ínség és nyomor közepette legfogékonyabb a jótételre. — Ratkó Miklós első aljegyző. Engedve e fölhívásnak, fájdalmas érzéssel bár, de a legszívesebb készséggel nyitjuk meg lapjainkat, a nyomor enyhítésére fordítandó adakozások felvételére. Szerk. TEMESVÁR, nyárutó 2-án. Egy kedves magyar hölgy azt mondá nekem egykor , midőn Temesvárt előtte dicsértem : „hagyja el ön , hiszen még csak hírlapokban se lehet e német városról olvasni.“ Én ezen nagy bánattal elbusulván s neki fohászkodván: „magamban elvégezem , és mondám, hogy Temesvárról közléseket írok. Lássuk tehát isten nevében ! Temesvár szabad királyi város, fekszik az északi hidegségnek 89-ik, és a déli lágymelegségnek 90-ik fokán. Ez az oka, hogy lakosainak egy része az északi óriásról többször gondolkodik, mint kellene, más része pedig lágymelegebb a magyar ügyek iránt, mint illenék. Vedd eszedbe t. i. kegyes olvasó ! — mint a csízió mondja, — hogy Temesvár nem egyéb, mint uj Bábel, hol a zsóltáríró szerint „mindenféle nemzet egybegyült“ , magyar, német, rácz , oláh , örmény , és ha keressük , czigány szót. Kern csuda hát, ha menvén az utczán, nem tudja a szegény vándor, mellyik országnak fővárosa Temesvár ! Itt rácz, amott oláh, majd német, több helyi diák nyelvet hall, s csak itt ott egy kis magyar szót fűszerül, mert, és mivelhogy megzavarodának vala ők egymás között, és jön , hogy nem érték meg egymást. Legtöbb azonban a rácz elem, legalább legtöbbnek mutatja magát. Ha bemegy az ember az első kávéházba , itt 12 rácz újságot talál egy rakáson , németet hatot, magyart pedig 2-öt, olvasd kettőt. Szép dolog, ha istentől van! De nem onnan van ám ! Az éghajlatban van az oka. Tudniillik a magyarok az illyés dolgokkal keveset gondolnak a déli lágymelegség miatt; az északi hidegséghez szítók ellenben, részvények útján meghozatják az úgynevezett nagy szláv birodalom minden lapját. Hogy ezekből azonban nem tanulják Salamon bölcseségét, arra elég csak egy furcsaságot megemlítni. Két rácz prókátor a minap azt vitatta, s pedig nyilvános helyen, t.i. az egész alázatossággal fentisztelt kávéházban , hogy inkább hazát és alkotmányt áldoznak , mint nyelvüket.*) Ugye furcsa história ? Igen ám, csakhogy becsületes hazafinak a szíve facsarodik rá ! De visszatérvén az éghajlatra, a lakosok közül is némellyek átlátták már azt, hogy annak sok fontos körülményre befolyása van, így például , midőn valahol az esküttszékekről vala szó , bizonyos okos úr kitalálta , hogy „az esküttszéket nem lehet behozni Magyarországba, mivel az éghajlat nem szenvedi meg.“ Sokan ezt nem akarták elhinni, de a szónok magára „a tudós Zsűri úrra“ hivatkozott, s így megbuktak az ellenvetések. Az éghajlatban lehet még annak is keresni az okát, hogy itt nem akar tenyészni a védegylet. Alakult ugyan itt is vidéki osztály , de el is felejtettük már , mikor voltunk együtt. Persze , magunk össze nem gyűlhetünk, ha nem bi bennünket! Kit nem illet, ne vegye magára! Ami egyébként a lakosságot illeti: ... a szelíd éghajlatnál fogva csendes , és udvarias. Különösen szereti a „maga“ és „barátom“ szót. Egy eperjesi levél, mellynek eredeti évében a kedves Petőfit ismertem meg, e lapokban azt mondja, hogy Eperjes egészen amicés város. Temesváron az amice szót csak azok használják, a kik diákul szeretnek beszélni, nem azért mintha tudnának, hanem minthogy, vagy nem szeretik a magyar nyelvet, vagy azt akarják mutatni, hogy hat iskolát végeztek , ami ritkaság. A többség azonban , mikor t. i. magyarul beszél történetből, után útfélen a „maga“ és „barátom“ szókat használja. Innen mondhatni, hogy Temesvár egészen „magabarátomos“ város. — De elég most előzményül. NEM A RENDES LEVELEZŐ. -°K§ *) Mintha bizony el akarnánk venni!