Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-10-02 / 27. szám
859 nem borzasztó vétke-e az Petőfinek, hogy ő a nép nyelvén szól ? — Csodálom , hogy ezen demokratiai merényért még eddig elé hűtlenségi pörbe nem idéztették azon ügyvédszellemű írók, költők, (?) kik azt tartják költői nemesített nyelvnek, s jó ízlésű beszédnek, melly minden harmadik szavában: „rezge, lenge, báj, pír, tünde, pisla“ s több e féle czifra sallangú , de üres kifejezéseket emleget. — S vájjon édes Constancziám , nem égre kiáltó vétke-e az Petőfinek, hogy mig más vágytársai henyélnek , vagy prózai hivataluk után járnak , avagy egy 8 soros költemény összeállításán 2 napig erőködnek : ő azalatt jó kedvvel dolgozgat, s termékeny erőnél fogva egy ülő helyen két három szép költeményt képez rögtönzeni, anélkül, hogy csak egy betűt is törölne abból, mit ihletett lelkének sugallata villámgyorsasággal hevenyész a papírra ? Végre pedig milly rettentő bűn az , (kivált a többi szerkesztők szemében), hogy Petőfi egyedül a Pesti Divatlapba dolgozik ! s Vahot Imre barátom őt a legtisztább hazafius érdekből, s a homályban rejtező fényes talentumnak kellő kitüntetése tekintetéből, a vándorszínészi élet nyomorai közül kiragadta , a fővárosi élet nagyobbszerü színpadára lépteté, s mint napról napra emelkedő nagy tehetséget, ereje szerint szellemileg, anyagilag pártoló, s még most is, évenkénti jó fizetésben részesíti, s nagyobb munkáit is kiadja?—Jó izót nevetne kegyed, ha látná a 22 éves mogorva Petőfit, midőn néha a P. Divatlap szerkesztője -— mint leghívebb védőjénél betekint, s szenvedélyesen kel ki az őt méltatlanul bántó világ és a rajta rágódó kritikusok ellen , mig más részről az illy bántalmakat megszokott szerkesztő-barátja , egész hidegvérüséggel vigasztalja őt, illy forma tanácsával: Ne gondolj velük , vesd meg őket, ne hallgass senkire , — csak te menj a magad utján, s te élni fogsz, még akkor is, midőn már irigyeid, rágalmazóid régfeledve lesznek!“ — S erre aztán a mogorva költő egy időre ismét megnyugszik. Olvasta-e kegyed Conkr bírálatát Petőfi valamennyi költeményeiről ? — Ha igen, akkor bizonyosan tudom , hogy kegyed is velem, s többekkel együtt boszankodott azon bírálat méltatlanságán , s ferde , félszeg felfogású nézetein. Petőfit egészen más szempontból kell felfogni, méltányolni; ö nem betegesen érzelgő, üres elkoptatott szavakkal nyögdécselő, halvérű salom poéta; ö az egészséges természet, a nép, mi több a tősgyökeres magyar nép költője kinek legtöbb költeményét úr és pór egyaránt megéli, lelkesedve fogadja. — Van hazánkban egy költői, vagy inkább álköltői iskola — mellynek tagja közé tartozik a nevezett Cs. biráló is —, s mivel ő kritikája által mintegy a maga iskoláját akará dicsőíteni, kiemelni, vonjunk köztük egy kis párhuzamot. Cs. és hasonmásai verseiben ritkán lehet valami egészen új, meglepő, eredeti főeszmét, fordulatot találni; ellenben Petőfinek minden költeménye egészen uj, egészen eredeti. Ca. és hasonmásainak versei kívül czifrák, csinosak, belül üresek. Petőfi ugyan néha pongyolán ír, de azért technikában, a külforma szép alakításában is mester, sít sokszor egészen uj versnemben , s a legnehezebb formában is bámulandó könnyűséggel, s e mellett tartalmasan ir. Cs. és társainak versein sokszor feltűnik az erőtetett, idegen gondolat , érzelem ; mig Petőfinek gazdag versforrásainbelsejéből természetesen fakad és buzog fel magas szökelléssel. Cs. és hasonmásainak versei leginkább homályos , érthetlen szóvirágokból fűzték össze ; mig Petőfinek legmélyebb gondolatai is kristálytisztán átlátszók , könnyen felfoghatók , egyszerűen szépek/ Cs. és hasonmásain.A versei szeliden, finoman érzelgők, de eszme és szív nélkül. Petőfi néha ugyan kemény , szilaj kifejezéseket is használ, de magas phantáziával s forró érzelemmel. Cs. és hasonmásainak versein az idegen , betanult nyelvek szelleme ömlik el kiválólag; mié Petőfi költeményeinek nyelve tiszta, eredeti, tősc-vökeres