Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)
1845-10-23 / 30. szám
956 SORSHÚZÁS ELŐTT. Kétszázezer forint!.........reá Gondolni is alig merek. Nagyúr leszek, mennyire nagyúr. Föltéve persze, ha nyerek. Vajon hová teszem e pénzt? Mindenhoá, csak ládámba nem! Meg nem penészedül az én Ládámban, hiszem istenem. Amint nyerek, elnyargalok Tóth Gáspárhoz nagy hirtelen, És e jó urnát eddigi Kontóm szépen legyittelem; Aztán — most már kész pénzemért! — Jó téli öltönyt varratok, Mert közel a tél, s mostani Ruhámban meg is fagyhatok. Milly jól esik majd, ha fogat Vicsorgat én rám a hideg, — Hahá ! milly jól esik : fügét Mutatni e kegyelminek. Úgy ám, de hátha nem nyerünk? Ha nem nyerünk, isten veled, Jó téli öltöny!.........de se baj. Megszoktam már a hideget. PETŐFI. EGY KÉP AZ ÉLETBŐL. (Vége.) VI. Az útvonalon, melly T. Sárvár s Fényiné jószága közt terjedő síkságon átvezetett, egy avult kocsit s benne Caciottit látjuk haladni a helység felé, mellynek közelében a munkások élénk vidám zaja jótékonyan hatott borult kedélyére, s feledve pillanatra bánatát, a természet bájain gyönyörködött.