Pesti Divatlap, 1846. január-június (1-26. szám)
1846-02-12 / 7. szám
NEMZETI SZÍNHÁZ. Télutó 2. Füredy javára: Beatrice di Tenda. A jutalmazott derék énekes Schodelnével együtt nagy tetszésben részesült, s mind a mellett is, hogy ezen opera már gyakran adatott, a színház egészen megtelt. — 3. Végrendelet. — 4. Két Barcsay. — 5. Ke a n.— 6. Kisfaludy Károly emlékünnepe, melly alkalommal az idvezült költőnek két kis vígjátéka „Három egyszerre,“s „Mikor pattant nem hittem volna“ meglehetős sükerrel adatott, és Them Károlytól több dal énekeltetett. Figyelmeztetjük a magyar dalok legjelesebb előadóját, hogy a magyar nótákkal borzasztó ellentétben áll az a fecskafark. — 7. Veszedelmes nagy néne. Szentpétery műutazásából haza érkezvén, ma lépett föl először báró Emmerling szerepében, s a rég nélkülözött, közkedvességü művész a legnagyobb örömnyilvánitással fogadtatott. — A működök közt még Lendvayné és László tünteték ki magukat. — 8. Mátyás diák. — 9. Paksyné javára : Don Pasquale. Víg opera. Norina szerepében a jutalmazott énekesnő lépvén föl, szabatos , tiszta éneke , kellemes előadása, s ügyes játéka által sikerült megnyernie a közönség tetszését. Kár , hogy a szép tehetségű énekesnő a maga szakmájában kellőleg nincs alkalmazva, s ezen mellőzés miatt nem fejtheti ki képességét úgy, a mint kellene. DALÁR. * * * Az 1845-ik évi február 17-éről kihirdetett három drámai pálya jutalom másodikénak u. m. hatvan darab arannyal díjazandó nemesebb körben forgó társalgási vígjátéknak beküldési határideje i. é. mártius 1-ére közelgvén, figyelmessé tétetnek az illető drámaírók, hogy e pályára szánt műveiket, a kijelölt föltételek pontos megtartásával, u. m. tisztán , olvashatólag, és idegen kéz által leírva, lapozva, bekötve, s a szerzők neveit rejtő jeligés levelekkel ellátva, a kitűzött napra, alulirthoz beküldeni szíveskedjenek; mert a később vagy a meghatározott föltételek megtartása nélkül érkezendő színművek nem fognak pályázhatni. Pesten , február 8-án 1846. FÁNCSY LAJOS nemz. színházi igazg. Ügyvivő s e pályaművek bíráló választmányának tagja, s jegyző. BUDAPESTI SZEMLE. (NEMZETI TÁNCZVIGALOM a pesti körben.) Midőn nyolcz évvel ezelőtt hazánk fővárosában telepedtem meg, vérző szívvel tapasztalául , hogy az itteni társasvigalmakban nemzeti nyelvünk , tánczunk, öltözetünk egészen háttérbe van szorítva. Akkor még pesti báljainkban a „zweischritt,“- „frangais,“ és „cotillonon kívül semmi más táncz nem járta. Árpád utódain csupán frakk fityegett, s nemzetiségtaposó lábaikat asszonyos czipő takará; még akkor a magyarok fővárosi tánczvigalmaikban magyar öltönyben megjelenni szégyeltek volna, mert bizonyos gúny és nevetség tárgyaivá teendék ki magukat, s ha netalán egy két párnak eszébe jutott volna „csárdást“ lejteni, kétségkívül a pimaszkodó betyárság bélyegét süten- 21 .