Pesti Divatlap, 1846. január-június (1-26. szám)

1846-02-12 / 7. szám

NEMZETI SZÍNHÁZ. Télutó 2. Füredy javára: Beatrice di Tenda. A jutalmazott derék énekes Schodel­­nével együtt nagy tetszésben részesült, s mind a mellett is, hogy ezen opera már gyakran adatott, a színház egészen megtelt. — 3. Végrendelet. — 4. Két Barcsay. — 5. K­e a n.­­— 6. Kisfaludy Károly emlékün­nepe, melly alkalommal az idvezült költőnek két kis vígjátéka „Három egyszerre,“­s „Mi­kor pattant nem hittem volna“ meglehetős sü­­kerrel adatott, és Them Károlytól több dal énekeltetett. Figyelmeztetjük a magyar dalok legjelesebb előadóját, hogy a magyar nóták­kal borzasztó ellentétben áll az a fecskafark. — 7. Veszedelmes nagy n­éne. Szentpétery műutazásából haza érkezvén, ma lépett föl először báró Emmerling szerepében, s a rég nélkülözött, közkedvességü művész a legnagyobb örömnyilvánitással fogadtatott. — A működök közt még Lendvayné és László tün­­teték ki magukat. — 8. Mátyás diák. — 9. Paksyné javára : Don Pasquale. Víg opera. Norina szerepében a jutalmazott éne­kesnő lépvén föl, szabatos , tiszta éneke , kel­lemes előadása, s ügyes játéka által sikerült megnyernie a közönség tetszését. Kár , hogy a szép tehetségű énekesnő a maga szakmájában kellőleg nincs alkalmazva, s ezen mellőzés miatt nem fejtheti ki képességét úgy, a mint kellene. DALÁR. * * * Az 1845-ik évi február 17-éről kihirdetett három drámai pálya jutalom másodikénak u. m. hatvan darab arannyal díjazandó ne­­mesebb körben forgó társalgási vígjátéknak beküldési határideje i. é. mártius 1-ére közelgvén, figyelmessé tétetnek az illető drámaírók, hogy e pályára szánt mű­veiket, a kijelölt föltételek pontos megtartásá­val, u. m. t­i­s­z­t­á­n , olvashatólag, és idegen kéz által leírva, lapozva, bekötve, s a szerzők neveit rejtő jeligés levelekkel ellátva, a kitűzött napra, alulirthoz beküldeni szíveskedjenek; mert a később vagy a meghatározott fölté­telek megtartása nélkül érkezendő színművek nem fognak pályázhatni. Pesten , február 8-án 1846. FÁNCSY LAJOS nemz. színházi igazg. Ügyvivő s e pályaművek bíráló választ­mányának tagja, s jegyző. BUDAPESTI SZEMLE. (NEMZETI TÁNCZVIGALOM a pesti kör­ben.) Midőn nyolcz évvel ezelőtt hazánk fővá­rosában telepedtem meg, vérző szívvel tapasz­talául , hogy az itteni társasvigalmakban nem­zeti nyelvünk , tánczunk, öltözetünk egészen háttérbe van szorítva. Akkor még pesti bál­jainkban a „zweischritt,“- „frangais,“­ és „co­­tillonon kívül semmi más táncz nem járta. Árpád utódain csupán frakk fityegett, s nemzetiségta­posó lábaikat asszonyos czipő takará; még ak­kor a magyarok fővárosi tánczvigalmaikban magyar öltönyben megjelenni szégyeltek volna, mert bizonyos gúny és nevetség tárgyaivá teen­­dék ki magukat, s ha netalán egy két párnak eszébe jutott volna „csárdást“ lejteni, kétség­kívül a pimaszkodó betyárság bélyegét süten- 21 .

Next