Pesti Divatlap, 1846. január-június (1-26. szám)

1846-02-19 / 8. szám

orvosok forgolódnak, annak nem szüksé­ges, daczból meghalnia! Nem tudom , e dúlt hon állna-e, e so­kat szenvedett nemzet élne-e még, ha annyian nem volnának körül-, kívül és 145 belül, közel és távul, kik az ellenkezőn munkálkodtak; de mivel vannak, s ő látja az ellentörekvéseket, minden erejét össze­szedi, küzd, gyógyszereket vesz be, foly­vást javítva magát, és él — csak azért is! KELMENFY LÁSZLÓ: GYERMEKKORI BARÁTNEMHOZ. Te vagy ? valóban te vagy az ? Vagy e látmány csak képzelet ? Csak képzetemnek tündér délibábja, A mellyben lelkem újra látja Szép arczod s boldog gyermekségemet ? Te vagy valóban ! ennyire Csalódás nem megy, nem mehet; Ismerem én jól e szemek sugárát, A mellyel glóriába zárád Hajdanta boldog gyermekségemet. A kis leányból hajadon. A kis fiúból ifjú lett; Jött az idő , melly soha meg nem állott, S miként a szélvész a virágot, Elvitte boldog gyermekségemet. Azóta tiszta látköröm Olly gyakran elsötétedett, S az éjszakában, melly sírként fedett el. Csak egy csillag volt­, a könny, melylyel Sirattam boldog gyermekségemet. Viszonlátásunk innepén Ölelj meg , lyánykám , engemet Hagyd elfeledni kínos ifjúságom, Hagyd karjaidban újra látnom Ragyogni boldog gyermekségemet! PETŐFI. A SZENVEDÉLY HATALMA. El kell előbb tűnni a csillagoknak, mellyek éte­lünkön ragyogtak, mielött hajnal jöhet. — — Karth­ausi. I. Egy gyönyörű nyári éjen, midőn a to­ronyóra épen tizet hirdető ércznyelvével, Thalia magyar csarnoka előtti oszlopzat közt két egyén vala látható, kik bizonyos, szinte kimért távolban állának egymáshoz... Az egyik mintegy huszonkét éves ifjú, nyílt hondokkal, állát körülölelő ébenszerü sza­kállal , mellyel meglepően érdekes ellen­tétet képezett a márványtiszta halvány arcz, — és sötét szempárral, mellyekben szenve­dés és kéjérzet könyvje csillogott. — A másik, várhegygyel az oszlopok egyikéhez támaszkodva, egy harmincz éves, magas termetű férfiú, kinek sárgás-fekete arczát

Next