Pesti Divatlap, 1846. január-június (1-26. szám)
1846-03-26 / 13. szám
masa Minthogy az uj drámák és operák betanulása olly csigalassúsággal megy, a már százszor ismételt, nagyobb részint megunt darabok puszta játéksorozatánál egyebet ismét nem írhatunk e rovatban. — Tavaszelő 17. Végrendelet. 18. Bánk bán. A czimszerepet most a jutalmazott Barba adá, még pedig erélyes férfiassággal. 19. Tihany ostroma. 20. Réthy Mihál javára . Két pisztoly. — 21. Joachim hangversenye, és Charlotte kapitány. 22. Tisztújítás. — Azután mit írjunk minderről, amit már ne irtunk volna , collegáinkkal egyetemben, százféle haszontalan variátióban ? — BUDAPESTI SZEMLE. (B os c o). A múlt héten végződött fővárosi vásárban annyi mindenféle élvezetet árultak, hogy a mulatni szeretők lelke szinte kifáradt belé. — De mindenek közt legnagyobb figyelmet gerjesztő a világhírű Bosco bűmutatványaival, mellyeket a nemzeti színpadon már eddig három ízben csodáltató, mindig roppant számú közönséggel. Az olasz születésű bűvész, 17 évvel ezelőtt fordult meg városunkban , s azóta a nagy gyakorlottság által mutatványai számát tetemesen szaporítá. És rendkívüli ügyessége, gyorsasága —melly leginkább optikai áltatással van egybekötve — valóban meglepő,kivált a magán körökben, világos nappal mutatott mesterségei, mindenkit bámulatra ragadnak. — Némellyek rászalják, hogy Bosconak, a nemzeti szinházbani működés, s német franczia nyelveni tolmácslás megengedteti; mi ezt menthetőnek találjuk, annyiból, mert az előadások délben, tehát rendkívül eső időben történtek ; és szívből örvendünk, hogy Bosco tisztelve nemzetiségünket, inkább a magyar, mint a német színházban lépett föl; amiért a P. Zeitung nagyon haragszik, anélkül, hogy ezzel legkevesebbet is árthatna a bűvész rendíthetlen hitelének. (Boscónak semmi sem lehetlen.) E nagy szót maga a bűvész monda ki magára. Ha ez csakugyan igaz, kérjük a mindenható bűvészt, tegye lehetővé a következő dolgokat: — hogy a magyar nemzet egyetértő, s egészen magyar legyen; Budapestből a német szellem kirepüljön; — hogy a védegyletnek hazánkon belől és kívül ellensége ne legyen; — varázsolja át a nemzeti múzeumba a külföldön lévő magyar műtárgyakat, s a külföldön lakó magyarok műgyüjteményeit;— eszközölje azt valami varázslat által, hogy minden magyarhoni faluban legyen jó népiskola , s minden magyar nemes kész szívvel adózzék a közjóra; — csinálja ki valamikép, hogy a ludovicea üresen ne álljon, s magyar nyelven tanítassanak benne a hadtudományok; — hogy a nemzeti színháznak mindig olly nagy közönsége legyen, mint neki volt; — hogy magyarhoni társasköreinkből az idegen szó, idegen táncz, idegen ruha, és a rangkórság, a nemesi gőggel együtt eltűnjék; — eszközölje azt, hogy úgynevezett liberális magyarjaink, ne forgassák olly gyakran a köpenyt; — hogy a magyar ne csak politikával bíbelődjék, hanem az irodalmat és művészetet is pártolja ; — bűvölje el Pestről a sok homokot, s azon hamis mértéket, mellyel a legszigorúbb felügyelés daczára is különösen a mészárosok, pékek s fakereskedők mérnek , stb. stb. (Lehmanég u taz ás a) múlt héten, a városligetben csakugyan végbe ment; a tömérdek bámuló nép kissé csalódva volt, miután a léghajó nem igen magasra emelkedett. Pestről nem messze a fóti határban lebocsátkozik. — De hagyjuk el a komédiát, s térjünk át komolyabb dolgokra. — (A Balogh Pál által indítványozott „Athenaeum“) vagyis a tudománykedvelők olvasó- és társalgó köre, nem igen nagy részvétnek örvend. Mi azt hisszük, hogy ezen Athenaeumot legczélszerűbb volna a pesti körrel egybekapcsolni, miután itt a tagok valamennyien tudomány- irodalom- és művészetkedvelő férfiak, s e mellett a tudományt az élettel közelebbi érintkezésbe hozni, kivált nálunk, olly kívánatos dolog. (Szénfy Gusztáv „Parlagi rózsák“) czímű népies hangszerzeményei,zongorára alkalmazva , s Batthyány Kázmér grófnak ajánlva, most kerültek ki Walzel jó hitelű kőnyomdájából. Szerző Petőfitől és Szakáltól összesen 7 eredeti népdalt tett zenére, s hangköltői tehetségét, s nemzeties irányát ismét örvendeztetőleg tanúsítja. — Mi — ellenkezőleg az Életképek színi bírálójával — azt állítjuk, hogy Szénfy népdalzenéiben el van találva a népies hang, mire bizonyságul szolgál az, hogy a Dreyschok hangversenyében, Furedy által hatályosan elénekelt népdala is, nagy tetszést víván ki, a közönség által ismételtetett. — A fent érintett 257