Pesti Divatlap, 1846. január-június (1-26. szám)
1846-04-02 / 14. szám
278 Leonnal — ki szinte táncz és hegedűművész — nyolcz előadásra. Jó lesz ezen előadásokra nézve rendező uraknak oda is kiterjeszteni becses figyelmöket, hogy a sok egymásra talulni szokott bérletszünetezések miatt, a bérlők törvényszerű igényei ne csorbíttassanak olly szerfelett , mint ez a múlt hóban történt, s mi temérdek panaszra szolgáltatott okot a bérlők részéről — és méltán is. (Iparcsarnok.) Az iparcsarnok ügyében fáradozó választmány 20,000 forintnyi honi iparczikkeket vásárolt be , lakhelyül a bálvány utczai Blühdorn ház egy osztályát véve ki. A részvénykeretnek már csak eddigi állásából is, kétségbe hozhatlan, miszerint e vállalatot szerencsés süker koszorúzandja. (Gungl József hazánkfia) múlt vasárnap lépett föl, a nagy reboutteremben, Berlinből hozott jeles zenésztársaságával, melly az ő igen ügyes vezérlete alatt, mindenféle tánczzenét, operai melódiákat a legnagyobb szabatossággal, s összevágó kerekdedséggel játszik . Gungl kellemes csinos hangszerzeményei, s a többi előadott művek is nagy tetszéssel fogadtattak. S méltánylást érdemel az is , hogy ezen külföldi zenésztársaság, előadásai sorát, a Rákóczy indulóval nyitá meg. — (Petőfi „Tigris és hyéna“czimű drámája) a héten vala adandó ; de miután szerző megtudá , hogy művét bérletfolyamban akarják adni, visszavette kéziratát. — Jól tette. — Mert ha még a külföldi új darabokat is bérletszünesben adják, mi jognál fogva tehetik az ellenkezőt eredeti darabjainkkal, miután az új műnek első előadása bérletfolyamban , az Írókra nézve mind szellemileg, mint anyagilag káros. (Az idei ipar mű kiállítás megnyitásáról.) Több iparosaink , köztök jelentékeny gyámokok és hírneves mesteremberek , tudatták az igazgató választmánnyal, miképen azon idő, mellytöl meddig az iparműkiállitás nyitva leendeni elhatároztatott, felette hosszú; — hosszú pedig nemcsak azért, mert a szegényebb kéziparos, sőt a kezdő gyámok is nehezen nélkülözendi kiállított jószágának eladását két, sőt körülbelül harmadfél hónapig, hanem kivált azért, mivel illy tartós idő alatt, különösen a szövetfélék, de sok egyéb készítmények is , annyit fognak veszteni színben, csínban, tisztaságban stb., miszerint úgy , mint színhagyottan, gyűrve és szennyesen lesznek, el sem lehetend azokat adni. Ezért azon egyenes óhajtásukat is fejezték ki, bár rövidítetnék meg ez idő, s ne hagyatnék csak olly hosszúra sem, meddig a tavalyi bécsi kitétel tartott, mert a becsesebb , kényesebb jószág, a kiállítás 6 hete alatt, ott is tetemesen csökkent értékében. Igazgató-választmányunk, a műiparos érdek figyelemben tartását kötelességének ismervén , azonnal és készen engedett a jelentkezett kívánságnak, s elhatározá, hogy az idei iparműkiállítás csak augusztus 1-je napján nyitassék meg, és e szerint a beküldésekre egész julius 15- kéig fogjon idő lenni. —Azonban ha hamarébb küldetnének is be a kiállitmányok, azok elfogadtatnak, s a választmány gondoskodandik, hogy mig kibontatniok s kiállittatniok kellene, addig bántatlan és sérelem nélkül maradjanak. — Mart. 24-kén, 1846. Csanády, jegyző. (Herczeg Victor népdalai, verse és prózája.) Ezen , némelly lapokban olly méltatlanul dicsért művek fölött, egy vidéki barátunktól nem rég a következő ítéletet vettük : Geibel könyvárusnál jelent meg a napokban „Népdalok*4 czim alatt — Herczeg Victortól valami munka. A munkáról F. ur az Életképekben azt mondja „az ismeretlen szerző szép tehetséget tanúsít e pályán". A. B. H. harangozója pedig így csilinkel: „a munka dicséretére annyit mondhatunk, hogy a nép ajkán nem sokára meg fog honosulni. No — már mikor illy irodalmi két matador ráüti valamire a pecsétet, csak azt gondolja a jámbor olvasó, „honi44 s bizton megveheti, oszteg pedig, de hogy, még a külföldinél is roszabb. Említett munkát magam is megvettem, és pedig 100 váltó kiért, s átolvastam, letettem, gondolkodtam, nem hittem magamnak, újra elolvasom ; s kétszeri átolvasás után, azt kényteleníttettem mondani, mikép nem igen szép tehetséget tanúsít a bírálói pályán, az,ki azt mondja, hogy H.V. úr szép tehetséget tanusít a népdal írói pályán ; — és hogy a józan itéletű magyar nép ajkán — ezen sületlen, haszontalan , papírt nem érdemlő verssorok közül egy sem fog meghonosulni. — Említett munka sokkal rosszabb, minthogy róla szólani is lehetne. Ha ki rostálásába kapna, minden sort, minden szót újra kellene nyomatni, mert szerzőjük még az a ik-és igét sem ismeri. Halálos ellenségemnek sem javaslom, hogy vegye meg, csak annyit kívánok, hogy olvassa el, s boszúm tökéletes. — Mégis hogy az olvasó közönség tán epésséggel ne vádoljon, egyet ide irok : Tavaszkezdet — Derült eget — Hozz minékünk — Arra kérünk. — Földjeinket — Szelleinket