Pesti Divatlap, 1846. január-június (1-26. szám)

1846-04-02 / 14. szám

Mea culpa. Kérded: szemfényét az igazságnak ki véve el? A felelet röviden ez leszen: é­n, t­e, meg ők! FIVÁN. TANULSÁGOS EGYVELEG. A jövendő szerencsérök­ álmodozás közben gyakran elalusszuk a jelenvalót. A földi jóknak nem leírásában, hanem a ve­lök való élésben van a boldogság. Sorsunk könyve mindig két éve áll előttünk, s csak egy levelet láthatunk belőle, a jelen ál­lapotunkat. Az embernek hite ollyan, mint árnyéka, majd előtte megy, majd kiséri; néha kisebb, néha nagyobb. Életünk egy színház, hol vagy kifütyölnek, vagy megtapsolnak, nem érdem hanem a nézők szeszélye szerint. Testi indulatok s szenvedélyek kielégítése után kapkodásban keresni a boldogságot, annyi, mint gyújtóüveggel melengetni magunkat. A­ki az örömöket hosszasan használja, el­vesztette azok becsét; ki egész napot szentel az örömökre, az estve unatkozásra tarthat számot; az öröm csak fűszerezi de nem táplálja az életet. Két virágot ültet­ a természet az emberi élet ösvényére : a barátságot és szerelmet; ez erős illatú, a leszakasztót elkábitja, s gyakran elhervad, mielőtt leszakasztatott volna; h­amar kellemes érzést ébreszt illatjával, s egész éle­tünkön át virít. Két fegyvere van a nőnek ; a durva megtá­madás ellenében; női nemes büszkeség; a csábí­tás álompora ellen ; férfias bátorság. Két dolgot nem lehet eltitkolni: a bort s szerelmet; bármit mondjon ellene szád; szemed, nyelved mindent kinyilatkoztatnak. Két neme van a megelégedésnek, magunkkal, t. i. és a világgal; bajos mindkettővel bírni, de ez első többre becsülendő az utóbbinál. Két dologhoz kell hozzá­szokni, hogy az tűr­hető legyen, a rosz időhöz, s a rosz emberekhez. Két láthatatlan valóság teszi kellemessé a múlandó földi életet: a visszaemlékezés és re­ménység. PATAKY F. HETI NAPJAINK MAGYAROSÍTÁSA. Eperjesről néhány, tótosan nevezett hétna­punk magyarosítása küldetett be, melly szerint szerda helyett ajánltatik : h­é­t­f­é­l (mint éj­fél); csütörtök helyett: hadárnap (mint dies Jovis, Donnerstag); péntek helyett: vész­­nap, vagy k­e­re­s­z­t­n­a­p ; szombat he­lyett : s­z­ü­n­e­t­e. Eperjesen még egyvalaki így óhajtja napjain­kat magyarosítani: Szerda helyett hétközép, csütörtök helyett hét negyed, péntek he­lyett h­é­t­ö­t­ö­d ; szombat helyett hétvég. RÉPTALÁMY.

Next