Pesti Divatlap, 1846. január-június (1-26. szám)

1846-04-23 / 17. szám

324 jön isten belőlük minél többet a szegény magyar hazának. Alig lehet a magyar nő­nek egy-egy szebb feladata mint e fényes tulajdonokkal diszló sajátos nemzeti jelle­met tiszta épségében fentartani, megörteni, s a nemzeties műveltség által hiányait pó­tolva, a tökélynek lehető legmagasabb fo­kára emelni. (Folytattatik.) Vahot Imre* Felhő és csillag. Mikor isten a férfit teremte, Homlokára szállt sötét ború. Nem tudom mért?... csakhogy e borúból Lett a felhő­s égiháború. S mikor isten a hölgyet teremte, Örömében sírva fakadott’. Most is látni ez örömkönyeknek Csepjeit, a sok szép csillagot. Búm és örömem. Nincsen olly bú Mint az én búm. Oh , ha én busulok ! Keblem egy oroszlánbarlang, S szivem benne bárány . Szaggatják az éhes oroszlánok Fogaikkal , körmeikkel. Vérét isszák, Csontját rágják, És velőjét szítják E szegény báránynak Az éhes oroszlánok.-------­Ollyan öröm sincs, Miilyen az én örömem , Oh, mikor én örülök ! Keblem egy éderi kert, S rózsa e kertbe’, szivem. Napsugarakkal, Tarka lepékkel Játszik e rózsa, S zeng körülötte A csalogány. Es jön egy angyal, Es leszakítja a rózsát, S illeti csókkal, S keblire tűzi, S véle az égbe repül. 1Petőfi: KÉZFOGÁS VENDEEBAN. (Franczia novella.) Ama nemeslelkü férfiak közt , kik a franczia lázadás korában, a királyi szék jo­gait Vendéeban annyi elszántsággal s példa­nélküli önfeláldozással védték, Dalrval B­a­u d­e­­­o­t főszerepet játszék. Egykor, bizonyos majorudvarban, a ké­kek egyik osztálya által meglepetett. Tüs­tént összegyüjté maga körül embereit sigy szólt hozzájok: — Barátim! a ház körül­vétetett. Fussatok mind ! Vigyétek maga­tokkal a nőket s gyermekeket; menjetek velök vezérünk­,Catherineauhoz. Én itt ma­radok, tíz perczig eléggé védhetendem ma­gam. Alant háromszázan állanak, kik mind­nyájunkat megfojtanának. Isten veletek, vitézim ! Ne feledkezzetek rólam ! ma raj­tam a sor, s holnap ti áldozhatjátok fel magatokat A lázadás ép olly iszonyú mint rendkí­vüli időszakában mi sem való bámulat tár­gya; még azon sok hős jellemvonásokra sem volt figyelem, mik olly gyakorta fel­feltünedeztek. Baudelot katonái vezérüket igyen hall­ván beszélni, azt hivék , hogy egész ko­molysággal beszél, s szintolly egyszerűn engedelmeskedének, mint parancsoló. A fe­­délzeten kiszöktek, a nőket s gyermeke­ket is magukkal vivén. Ezalatt Baudelot az ajtónál maradt, kiabált, lármázott, fegy­verét csörgette, szóval, olly zajt ütött, mintha legalább is negyvened­magával volt volna ben. Azt kell­ hinni, hogy egész ezred tartózkodik azon teremben és tüzelni kész.

Next