Pesti Divatlap, 1846. január-június (1-26. szám)

1846-05-28 / 22. szám

438 megyei várnagyot, ki, mint kórházi gondnok, éjjel nappal nagy szorgalommal fáradozott és folyvást fáradozik az intézet körül, s a mi még több . 100 pártnyi évi fizetését az intézet javára nemeslelkű­leg visszaajándékozta. — Eleinte be­teg egy sem volt, s kezdtek némellyek ag­gódni : mikép a kórháztól a nép idegen mara­dandó azonban az aggodalom rövid ideig tartott s alaptalan vala ; mert már e hó 9-én az első beteg helyet foglalván, azóta a betegek 7-re szaporodtak, s legnagyobb hűséggel s szolga­­szorgalommal ápoltatnak a megyei főorvos, Tor­­mássy Lajos , mint felügyelő , Bauer József, megyei sebész, mint kórházi rendes gyógyász éber felvigyázásuk, és sükerrel méltán biztató orvosi rendelkezések alatt. — Illy szépen in­tézkedvén a betegekért, nem feledkezünk tenni az egészségesekért. Ugyanis ezelőtt 6 héttel részvénytársulatot alakítván, e várost hasító fe­hér körös szőke habjain ma már csinosan épült négyosztályú fürdőház áll teljesen készen, az eredeti bűnből tisztulni kívánók számára. — Demjén igazgatása alatt álló vándorszínész tár­saság falaink közt van néhány nap óta­­, eddig­­elé adta „Szökött színész és katona ,“ „Or­szággyűlési szállás“ és „Zsidó“ czímű darabo­kat. Erről máskor talán bővebben, most isten velünk! Rendes levelező. KECSKEMÉT. Május 17. — A Pesti divat­lap egyik közelebbi számában azon sorait ol­vastam Sz. Gy. urnak, hogy a kecskeméti tanu­lók napszámra a kávéházban kártyaasztalok mel­lett ülnek, és ennek megzabolázására az isko­lai igazgatóság semmi gondot sem fordít. Nem c­élom hosszasan c­áfolgatni Sz. Gy. úr állítá­sait , legyen elég azt mondanom, hogy az is­kolai igazgatóság igen éber szemekkel ügyel az iskolanövendékek által elkövetett csinre, és a már már elharapózni kezdő kártyadüh m­eggát­­lására a legszigorúbb rendszabályokkal össze­köttetett büntetéseket használ. — Napi érdeke­sebb eseményeink közé tartozik a tanuló ifjak által künn az erdőben f. hó 16-án tartatott má­jusi vigalom, melly elég fesztelen és nemzeties volt. — Az erdélyi dalszinésztársaság f. hó 17. kezdé meg előadásait Beatrice czimü operával, de erről majd máskor. S. K. PÁPA. Tavaszutó 17. — F. hó 14-én dél­­esti 5 órakor, a „Griff“ fogadó tereme, egy, a nagy természet elhunyt édes fia, a derék Vajda Péter emlékére szentelt „Gyászünnepély“nek vala színhelye. Az érzelmek óczeánjától ragad­tatva , nem tudtuk: örüljünk -e vagy sírjunk. Igen !..... mert mig egyrészről a részvét, melly olly szép számú közönséget hitt össze, örömet, más részről addig a Vajdánkrai visszaemlékezés mély búz s gyászt hoz a szivünkbe. Az ünnepélyt az iskolai énekkar szép,harmóniás zengzete nyitá meg. Bús volt ez, mint párjavesztett gili bu­gása , mert szivünk fájdalma vegyült közé. Ez­után Kiss János tartott egy jeles emlékbeszédet, melly is nagyobbára a dicsőü­lt életrajzát fog­lalja magában. Ezt követő „Költő sírja“ Sa­­marjaytól, szavalva Roboz István által, „A dal­nokot hagyjátok“ Garay Jánostól, szavalá Szath­­máry István. Továbbá „Vajda Péter halálára“ írt jeles költeményt Petőfitől, szavalta Halka Samu. Ezután ismét ének következett, minek végeztével Vajda „Hildegunda“ czimü beszé­­lyéből olvasott egy kis töredéket Kiss János. „Irinát“ Vajdától, szavalta Györffy Ferencz. Ez m­eglevén, az „Utósó alamizsnát“ Petőfitől, sza­valta Horváth János. Végül „Emlékezés Vaj­dára“ czimü lyrai költemény Halka Samutól, szavalta Puzdor Gyula, fejezé be az ünnepélyt. Üdv a jelenvoltaknak s béke az alvó hamvaira! M e r c u t i o. EGER. Tavaszutó 16. — An­­casinó tagjai nyári élveiket szaporitandók csinos kertet bék­ének ki, melly azonban nem igen mérköz­­hetik az érseki kerttel. — Milly veszedelmes a pálinkaivás, kivált a gyermekeknél, kitűnik ezen esetből: f. hó 11-én, mint a vásár első nap­ján, egy korcsmárosné korán menvén ki a vá­sárra, négy éves egyetlen figyermekét honn ha­­gyá; a gyermek megszemlélvén az ablakban egy üveg pálinkát, azt tökéletesen kiürité és... más­nap délelőtt élni megszűnt- A gondatlan szülő an­­nak tulajdonítja szerencsétlenségét, hogy a gyer­mekkel gyakran megizlelteté a sorvasztó italt.— Ehell -én kezdetvén törvényszékeink, a szeren­csétlenek délelőtt botoztattak, s délután az orosz­lán vendégfogadó udvarára szolgáló börtön­ablakból a legvigabb, s pajzánabb dalokat lehete hallani, mint p. o. „Egészségedért iszom áldomást; csak zsiványt szeress rózsám, s ne mást“ stb., ezeken csak a nevelés s magánrend­szer segíthet, nem a bot. — E napokban érke­zett meg Körösy Ferencz színésztársulata s ma a „Végrendeletet“ adák, azt a színlapon „korunk legnevezetesebb új eredeti drámája“­­nak nevezék, hogy az nevezetesebb drámáink egyike tagadhatatlan­, de hogy egy kóbor tár­sulat kimondhassa olly határozottan annak első­ségét , ez már mégis több, mint a közönséget becsalni. Csipdessy.

Next