Pesti Divatlap, 1846. január-június (1-26. szám)

1846-01-22 / 4. szám

Olly rég elhervadt a babér A magyaroknak homlokán, Hazám, olly rég voltál te nagy, hogy Nagyságod híre csak mese talán. Már rég nem sírtam, s íme most Pillámon egy köny­vengedez. Magyar nép , vájjon hajnalodnak Vagy alkonyodnak harmatcseppje ez? Magyar dicsőség, mi valál ? Hullócsillag ? melly tündökölt, Aztán lehullott a magasból És mindörökre elnyelé a föld ; Vagy üstökös vagy, oh magyar Dicsőség, melly jött, s távozók, Hogy századok múltával újra Lássák fényét a népek, s rettegjék!? PETŐFI. I. III. Közel volt a hecatombeon hónap, melly­­ben Jupiter tiszteletére az olympiai játékok tartottak. Athénben nagy mozgás volt, s minden felöl készületek. Az elisei gymna­­siumban — hol az athleták s gymnasti­­cusok már tiz hónap óta gyakorlák magu­kat — most mindennap versenyeztek. Küz­dések s lovaglások minden nemei, a leg­nagyobb tűzzel, folyának. A nép készült Olympiába; — a hölgyek megfoszták ker­­teiket virágától, s koszorúkba füzék a nagy ünnepélyre. Feláldozandó állatokat vásároltak, uj fehér ruhákat, lobogókat, s sátrakat készitenek mások; — mindenütt a legélénkebb mozgalom és öröm. Az iste­nek öntött s faragott képeit megtisztiták, s felékiték; — mindennemű eledeleket vásároltak; — mézet, olajat, bort hor­dókra , nagy kő- és ércz-kannákba önte­nek ; — mindenfelé zaj, lárma, örvende­zés vala észrevehető. A nép csoporton­ként járt az utczán, — tanácskoztak, ren­deztek; s alig várták, hogy Olympiába el­indulhassanak. Engedjétek az olympiai játékok képét kicsinyben bemutatnom, s megemlítnem azt, mi történetünk körébe bevág. A régi időben több hegy neveztetett Olympusnak; — a legnevezetesebb ezek közül Thessaliában volt — most Ladia ne­vet visel. — A görögök ezt az egész vi­lág legnagyobb hegyének, s a földteke középpontjának tartották. Roppant magas, regényes kinézésű; — kiálló szikláit mind megannyi templomnak vélnéd, — apróbb csúcsai, mint kis tornyok nyuladoz­­nak az ég felé; — legfelsőbb csúcsát csak esti tiszta időben lehete látni, mert más­kor a ráboruló fellegek leplezék azt. Sziklái közt apró berkek, s lúgosok ké­peztetek a természet által; s ezekben a füle­milék s csattogányok kesergék bajaikat. Legfelső csúcsa meredeksége, s a hideg éles levegő miatt meghághatlan volt. — Ég vagy istenek hegye volt Olymp,— ma­gas csúcsain uralkodtak Homer istenei. — L A P P H Ó. Eredeti beszély. (Folytatás.)

Next