Pesti Divatlap, 1846. január-június (1-26. szám)
1846-04-02 / 14. szám
275 s a tárgyak szépségét még inkább emelő versekben kidolgozni elhatározá. — És a költő derekasan felelt meg szép föladatának. Neki, úgy látszik , legerősebb oldala a tárgyilagos előadás,a költői leírás, mellyben sok helytt valóban felülmulhatlan; a többi közt különösen a Halászfalu, a Délibáb,Karosai templom, Beregszász, a Vándor láp, Árva lányhaj, Futócsillag, Hegyeskő s az Ördögszekér eredetének ritka küllői szépségekkel teljes leírása, becsületére válnék bármelly első rangú költőnek. Azonban némelly rege szárazabb kidolgozásán, meglátszik, hogy szerző nem mindenik tárgy által vala egyaránt lelkesítve. Tompa előadása nagyobb részint sima, gördülékeny, szabatos, erőteljes ; ő egészen hatalmában van a tösgyökeres népies nyelvnek, de azért előadása nem mindenütt népszerű, tisztán átlátszó az ö népregéit a köznép csak akkor foghatja átalában kivétel nélkül megérteni, ha majd jól rendezett iskolák által, nagyobb műveltség birtokába jutand. — Minthogy Petőfi Sándor verseinek N—ik kötetét és Vahot Sándornak összes költeményeit egymásután olvastam el, s kegyed mindkettőt egyaránt kedveli, nem lesz tán érdektelen ezen két, bár egy pályán haladó, de azért különböző sajátságú, irányú Sándorunk közt párhuzamot vonni, anélkül, hogy őket egymás rovására dicsérni, vagy ócsárolni akarnám. — Petőfi, féket nem ismerő szilaj pegazusán, hegyet völgyet keresztül nyargal, s lángoló képzelete szárnyain, merészen emelkedik föl azon magasságra , honnét már tovább röpülni nem lehet; Amig Vahot Sándor, bizonyos számoló öntudattal andalog a költészet tündéres kertében, hol szivének gyöngéd virágait óvatosan szakasztja le, s Hiedelemmel nyújtja át a haza géniuszának ; — P. mélyen érez, V. még mélyebben ; de P. érzésmódját többoldalulag tudja nyilvánítani, s eszméi tarkábbak ; — P. költeményeit sokszor nyers, zordon férfiasság, a convenientiára mit sem ügyelő és eredeti természetesség bélyegzi; de azért ollykor kedélyes is tud lenni, míg V. majd mindig kedélyes, lágy, s még haragja is többnyire szelíd, erőtlen ; versein mindkettő egyaránt elárulja saját egyéniségét; P. sötétebb szemüvegen nézi a világot, és V. költeményei, átalán véve, mégis komolyabb színűek; P. mindent megénekel, mi figyelmét megragadja, s a legkisebb dologból is nagyot tud csinálni, V. leginkább a haza, szerelem, barátság, s a családi élet körében forog, P.iránya,nyelve népiesb, magyarosabb, V. nyelve, verselése, szabatosabb, kimértebb , P. szivet ráz, elragad, V. szivhez szól, elbájol; — egyik sem dagályos, érthetlen, egyik sem beteges érzelgö; — P. költészete általán véve ollyan, mint a Tátra, mellynek egy részét sötét felhők borítják , mig más részén a legszebb derű mosolyog, mellynek égbenyuló zordon tarsziklái alatt a legbujább tenyészetü kellemes völgyek tempéi nyúlnak el. V. költészete hasonlít a síkság csendes virányához, melly fölött enyhe szellő lebegteti szelíd szárnyait, melly mintegy önmagába látszik elmerülve lenni, melly illatával kést és üdvöt lehel. — Ki látott valaha tátrai vihart ? melly mintha a földet tövestül akarná helyéből kimozdítani, olly rettentő erővel rázza a fenyves üstökét és hajlongó derekát, melly zajongva pusztít , és szélvészével minden , nálánál gyöngébb tárgyat elragad, vagy összezúz ? — Petőfi sokszor illy erőt fejt ki költeményeiben. — És ki látott a messze síkon tündéries délibábot, melly varázsképeit olly méla csendben , s olly szelíd bájolással tünteti föl ? — Illy hatással vannak reánk Vahot S. költeményei. — Ez is, amaz is megérdemli a költő nevet. Vahot S. a magyarok közt, Petőfi az egész világ költőinek sorában, kitűnőleg jeles. — Mit mond ehhez kegyed ? nemde azt, hogy minden kritika csak egyéni nézet, és ha ugyanazon tárgyat ezer bíráló rostálná , kettő sem egyeznék meg köztük egészen. — Szeverin. Nemzeti színház. Tavaszelő 23. Négy Haymonfi. Nem négy, de 8 Haymonfi sem bir már az illy elkoptatott operáknak érdeket szerezni. — 24. XII. Károly Rügen szigetén. — 25. A színház zárva. — 26. Joachim hangversenye. Némémelly journalisták, különösen a német sógorok haragszanak reánk, hogy a kis Joachimot, honfitársunkat — ki azonban aligha tud magyarul , s aligha felbirá fogni a magyar zene szellemét — a csillagok közé nem emeltük. Mi is azt mondjuk, miként Joachim tisztán, szabatosan sokszor meghatólag s nem közönséges technikai ügyességgel játszik, de még attól, hogy valódi nagy virtuóznak nevezhessük, jó messze van. Legvilágosabb bizonyság erre az, hogy míg Cle Bull és Viuxtemps tele házakat csináltak, Joachim működése üressé varázsolta a színházat.