Pesti Divatlap, 1846. január-június (1-26. szám)

1846-04-02 / 14. szám

275 s a tárgyak szépségét még inkább emelő ver­sekben kidolgozni elhatározá. — És a költő derekasan felelt meg szép föladatának. Neki, úgy látszik , legerősebb oldala a tárgyilagos előadás,a költői leírás, mellyben sok helytt való­ban felülmulhatlan; a többi közt különösen a Ha­lászfalu, a Déli­báb,Karosai templom, Beregszász, a Vándor láp, Árva lányhaj, Futócsillag, Hegyeskő s az Ördögszekér eredetének ritka küllői szép­ségekkel teljes leírása, becsületére válnék bár­­melly első rangú költőnek. Azonban némelly rege szárazabb kidolgozásán, meglátszik, hogy szerző nem mindenik tárgy által vala egyaránt lelkesítve. Tompa előadása nagyobb részint si­ma, gördülékeny, szabatos, erőteljes ; ő egészen hatalmában van a tösgyökeres népies nyelvnek­, de azért előadása nem mindenütt népszerű, tisz­tán átlátszó az ö népregéit a köznép csak ak­kor foghatja átalában kivétel nélkül megérteni, ha majd jól rendezett iskolák által, nagyobb műveltség birtokába jutand. — Minthogy Petőfi Sándor verseinek N­—ik kö­tetét és Vahot Sándornak összes költeményeit egymásután olvastam el, s kegyed mindkettőt egyaránt kedveli, nem lesz tán érdektelen ezen két, bár egy pályán haladó, de azért különböző sajátságú, irányú Sándorunk közt párhuzamot vonni, a­nélkül, hogy őket egymás rovására di­csérni, vagy ócsárolni akarnám. — Petőfi, féket nem ismerő szilaj pegazusán, hegyet völgyet ke­resztül nyargal, s lángoló képzelete szárnyain, merészen emelkedik föl azon magasságra , hon­­nét már tovább röpülni nem lehet; A­mig Vahot Sándor, bizonyos számoló öntudattal an­­dalog a költészet tündéres kertében, hol szivé­nek gyöngéd virágait óvatosan szakasztja le, s Hiedelemmel nyújtja át a haza géniuszának ; — P. mélyen érez, V. még mélyebben ; de P. ér­zésmódját több­oldalulag tudja nyilvánítani, s eszméi tarkábbak ; — P. költeményeit sokszor nyers, zordon férfiasság, a convenientiára mit sem ügyelő és eredeti természetesség bélyegzi; de azért ollykor kedélyes is tud lenni, míg V. majd mindig kedélyes, lágy, s még haragja is többnyire szelíd, erőtlen ; versein mindkettő egyaránt elárulja saját egyéniségét; P. sötétebb szemüvegen nézi a világot, é­s V. költemé­nyei, átalán véve, mégis komolyabb színűek; P. mindent megénekel, mi figyelmét megragadja, s a legkisebb dologból is nagyot tud csinálni, V. leginkább a haza, szerelem, barátság, s a csa­ládi élet körében forog­, P.iránya,nyelve népiesb, magyarosabb, V. nyelve, verselése, szabatosabb, kimértebb , P. szivet ráz, elragad,­­ V. sziv­hez szól, elbájol; — egyik sem dagályos, ért­­hetlen, egyik sem beteges érzelgö; — P. köl­tészete általán véve ollyan, mint a Tátra, melly­­nek egy részét sötét felhők borítják , mig más részén a legszebb derű mosolyog, mellynek ég­­benyuló zordon tarsziklái alatt a legbujább tenyészetü kellemes völgyek tempéi nyúlnak el. V. költészete hasonlít a síkság csendes virá­­nyához, melly fölött enyhe szellő lebegteti sze­líd szárnyait, melly mintegy önmagába látszik elmerülve lenni, melly illatával kést és üdvöt lehel. — Ki látott valaha tátrai vihart ? melly mintha a földet tövestül akarná helyéből kimoz­dítani, olly rettentő erővel rázza a fenyves üs­tökét és hajlongó derekát, melly zajongva pusz­tít , és szélvészével minden , nálánál gyöngébb tárgyat elragad, vagy összezúz ? — Petőfi sok­szor illy erőt fejt ki költeményeiben. — És ki látott a messze síkon tündéries délibábot, melly varázsképeit olly méla csendben , s olly szelíd bájolással tünteti föl ? — Illy hatással vannak reánk Vahot S. költeményei. — Ez is, amaz is megérdemli a költő­ nevet. Vahot S. a magya­rok közt, Petőfi az egész világ költőinek sorá­ban, kitű­nőleg jeles. — Mit mond ehhez kegyed ? nemde azt, hogy minden kritika csak egyéni nézet, és ha ugyan­azon tárgyat ezer bíráló rostálná , kettő sem egyeznék meg köztük egészen. — Szeverin. Nemzeti színház. Tavaszelő 23. Négy Haymonfi. Nem négy, de 8 Haymonfi sem bir már az illy el­koptatott operáknak érdeket szerezni. — 24. XII. Károly Rügen szigetén. — 25. A színház zárva. — 26. Joachim hangversenye. Né­­mémelly journalisták, különösen a német sógo­rok haragszanak reánk, hogy a kis Joachimot, honfitársunkat — ki azonban aligha tud ma­gyarul , s aligha felbirá fogni a magyar zene szellemét — a csillagok közé nem emeltük. Mi is azt mondjuk, miként Joachim tisztán, szaba­tosan sokszor meghatólag s nem közönséges tech­nikai ügyességgel játszik, de még attól, hogy valódi nagy virtuóznak nevezhessük, jó messze van. Legvilágosabb bizonyság erre az, hogy míg Cle Bull és Viuxtemps tele házakat csináltak, Joachim működése üressé varázsolta a színházat.

Next