Pesti Divatlap, 1847. július-december (27-52. szám)

1847-10-28 / 44. szám

TÁRSALKODÁSRÓL, KÜLÖNÖS TEKINTET­TEL VISZONYAINKRA. in. TÁRSALKODÁSI FORMÁK. Társalkodási érintkezéseknél idővel bizonyos szokások (formák, külső illemszabályok) fejlődtek ki, mellyeket a társalkodásban uralkodni kellő rend és csin érzete szült. Mint minden szokásnak, úgy e formáknak is fő jellemtulajdonuk az, hogy bélyegét viselik azon nemzet szellemének, vi­szonyainak s társadalmi intézményeinek , mellynek belsejéből fakadjanak. Innen a nagy különbféleség e formaságokban; az angol kényelemszere­tetet, férfiasságot; a franczia játszi könnyűséget s hajlékonyságot tanúsít Hiedelem szabályaiban; az előkelő angolnő a kézcsókot nevetségesnek, a fran­czia legfőbb tiszteletjelnek tekinti. Innen van továbbá az is, hogy a nemzet szelleme­s intézményei változtatával e formáknak is változniok kell; „más eszmék, más szokások“ ezen általános mondat áll különösen a társalkodási formákra nézve is, igy p. más formák uralkodtak a zsarnok 14. Lajos s mások uralkodnak a polgárkirály Lajos Fülöp udvarában, más jelenleg a franczia nagy­közönség társalgási modora, mint ama nyomoru időkben, hol a hatalmasabb a gyengébbnek, a királytól le a legkisebb földbirtokosig, zsar­noka volt. Ezen általános előzményekből ránk magyarokra nézve több szomo­­ritó következtetés foly. Mindenek előtt az, hogy mi társalkodási formáinkat velünk olly rokontalan szellemű néptől, a francziától kölcsönözvén, azok holt merev bilincsek gyanánt nehezednek társas életünk minden mozzanataira. A valódi magyar jellem annyira irtózik azon tenger­bóktól, meghajlongás-s széptevéstől, hogy valódi erőszakot kell tenni kissé kényel­mes természetén, míg azt igájok alá szelídíti — a francziának ellenben nyugtalan s csapodár véralkatából ezek önként sarjadtanak.87

Next