Pesti Divatlap, 1847. július-december (27-52. szám)
1847-10-28 / 44. szám
TÁRSALKODÁSRÓL, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL VISZONYAINKRA. in. TÁRSALKODÁSI FORMÁK. Társalkodási érintkezéseknél idővel bizonyos szokások (formák, külső illemszabályok) fejlődtek ki, mellyeket a társalkodásban uralkodni kellő rend és csin érzete szült. Mint minden szokásnak, úgy e formáknak is fő jellemtulajdonuk az, hogy bélyegét viselik azon nemzet szellemének, viszonyainak s társadalmi intézményeinek , mellynek belsejéből fakadjanak. Innen a nagy különbféleség e formaságokban; az angol kényelemszeretetet, férfiasságot; a franczia játszi könnyűséget s hajlékonyságot tanúsít Hiedelem szabályaiban; az előkelő angolnő a kézcsókot nevetségesnek, a franczia legfőbb tiszteletjelnek tekinti. Innen van továbbá az is, hogy a nemzet szellemes intézményei változtatával e formáknak is változniok kell; „más eszmék, más szokások“ ezen általános mondat áll különösen a társalkodási formákra nézve is, igy p. más formák uralkodtak a zsarnok 14. Lajos s mások uralkodnak a polgárkirály Lajos Fülöp udvarában, más jelenleg a franczia nagyközönség társalgási modora, mint ama nyomoru időkben, hol a hatalmasabb a gyengébbnek, a királytól le a legkisebb földbirtokosig, zsarnoka volt. Ezen általános előzményekből ránk magyarokra nézve több szomoritó következtetés foly. Mindenek előtt az, hogy mi társalkodási formáinkat velünk olly rokontalan szellemű néptől, a francziától kölcsönözvén, azok holt merev bilincsek gyanánt nehezednek társas életünk minden mozzanataira. A valódi magyar jellem annyira irtózik azon tengerbóktól, meghajlongás-s széptevéstől, hogy valódi erőszakot kell tenni kissé kényelmes természetén, míg azt igájok alá szelídíti — a francziának ellenben nyugtalan s csapodár véralkatából ezek önként sarjadtanak.87