Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)
1848-05-06 / 21. szám
A KISDEDÓVÁS — ORSZÁGOS ÜGY! A szabadság szent ihlete szállta meg Europa népeit, s ők a hoszszú szenderből fölébredvén, széttörök a rabság bilincseit. A szabadság istenének világrázó szózata volt az is, melly Magyarhont marczius hónapban uj életre villanyozá. S a szabadság e szellemével karöltve az igazság szent lelke világita be a magyar honatyák agyába és szivébe — : osztályok és nép egy nagy nemzetté forradának. Áldás lángja lobog minden igaz hazafi keble oltárán a gondviselés iránt, hogy ama nagy pillanatokban olly férfiak álltak a fejlemények élére, kiket a nemzet tiszteletes bizalma egy iránt környez. De bármi nagyszerűek és dicsők az eddigi tények, a nagy munka még korán sincs bevégezve. Csak kezdeményül tekinthetők a honfiak hű küzdelmeinek eddigi diadalai : a végczél babérai csak a távolabb jövőnek élén virulandnak fel. Igen, ekkorig minden csak kezdemény, de e kezdemény óriási. Illy kezdet után a további fejlemény törpe nem leendhet, törpének lennie nem szabad. A dolgok uj rende új eljárást, uj módot követel mindenben. Eszmék tényekké valósultak, óhajok elvekké szilárdultak, ki előbb czél vala, most első lépéssé alakult, — a nép politikai felszabadulása viszont mielőbb előkészítő eszköz lehete a czélra, azt most a kivívott szabadság állandóságának lesz biztosító diadalzászlója : a közneveltség. A természet csodás keze felfordítá a magyar népedet hatalmas fáját; a lombos ágak óriási gyökerekké változtak az ég kegyelmétől öntözött földben; s mielőbb gyökül lappangott észrevétlenül a föld gyomrában — a nevelés ügye — , most díszvirágokkal ékesítendi a lét hatalmas törzsökének gályáit. •