Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)
1848-06-11 / 26. szám
733 segédek utasíttassanak ki az országból. E kívánat , mint halljuk , nem hangzandik el siker nélkül. — A 73. számban ugyancsak szidják a minisztériumot azért, hogy nagyobb készületeket nem tesz a muszka ellen. Már ismét kezdik önök a mumussal ijesztgetést. — E szám szörnyen desperál a felett, hogy a valódi nemzeti párt, az ifjú radikál párt, azaz a márczius 15-ike emberei roppant kisebbségben lesznek a jövő országgyűlésen. Mi azt hisszük, hogy e parányi fració még csak képviselve sem leend a jövő országgyűlésen, hol érett, értelmes férfiakra , nem pedig romboló Herostratesekre lesz szükség. 12. Az utósó erdélyi országgyűlés. A ,,Kolozsvári Híradó“ után az erdélyi utósós lengyülésröl a következő részletességeket közölük. — Midőn május 30-a földerült, már jókor reggel el voltak foglalva a karzatok, s a terem csarnokain és monostorutczán kiszorult sokaság tolongott. A fuladásig megtelt terem karzatain kokárdák, tollak, zászlók lobogtak, s a hallgatóság arczán a legfeszültebb várakozás ült. Mint méhkas zúgott a terem, s minden szenvedély, vagy egy eszmében központosult. A falakon Magyarhon czimere, éljen a király, nádor, m. ministerium feliratok diszlettek. Tíz óra után gyülekezni kezdenek az országgyűlési tagok. Kiadó éljennel fogadja a terem régi kedveltjeit. A terem megtelik. Az utczán „éljen az unió .“ -kiáltás harsog. Az elnök megnyitja a gyűlést. A kir. előadások három első pontját fölolvassák , s legelőször Weselényi M. emeli föl dörgő szavát: Siri csend. De a tetszés és örömnek roppant zaja tör ki, midőn a három pont közül, csak az elsőről kíván szólani s beszédét így végzi : Éljen s legyen mindörökké a no. Az egész gyűlés a hallgatósággal egyetemben föláll. Minden ajkon unió harsog, kendők lobognak, ezer kéz emelkedik ég felé. A lelkesülés villanyként ragad meg újra mindenkit. Kivi az utczán és az egész városon harsog : éljen az unió! Kemény Domokos fölszólítja azokat, kiknek aggodalmuk van, hogy szóljanak. Minden szem a szász követek felé fordul. Siri csend újra s feszült várakozás. A brassói követ föláll s a többek közt igy SZ(^ •’ az uniót a pragmatica sanctio épségben tartása mellett küldőim nevében pártoló in. Erre iszonya éljen harsog. A szász követek mindnyájan fölállanak s az örömben uttasait gyűlésnek meghajtják magukat. Egy székely követ fölnyitja az ablakot s a zajongó népnek kikiáltja : a szászok pártolják az uniót. Falakat reszkettető örömzaj s éljen riad meg, s a gyűlésben senki sem juthat szóhoz. A nép látni kívánja a szász követeket. Az ablakban megjelennek uj örömzaj , itt szűnni nem akaró éljen. A lelkesült gyűlés megint föláll. Ur házi, Rákóczi karddal oldalán , a pesti küldöttség zászlóját a trón előtt meghajtja s ünnepélyesen kitűzi. „Éljen a király!“ hangzik minden alakról. A nép kün menydörgön ismétli, s felfűzik kívül az országgyűlés teremére Magyarország zászlóját. Kemény Dénes szóhoz jut, s beszéde egyik részében a szászok és oláhokra vonatkozott. Erre Schmidt szebeni követ föláll. Alaptalanoknak nyilvánítja mindazon rágalmakat, mellyek a szászokról keringenek. Tetszészaj. Feléjökhire volt, hogy itt a szászkövet élete nincs bátorságban. Én nem hittem, s annak legnagyobb bizonysága, hogy itt vagyok. A gyűlés köszönetszavazólag föláll, a karzatokról alig szűnő éljenzaj riad. Kün a nép Schmidt és Lemény nevét kiabálja. A szász követek és Lemény odahagyják a termet. — Az utczán érdekes és megható jelenet fejlődött ki. A leérkezteket ezer üdvözlő hang és kar fogadta; elmondá, hogy az egyenlőség órája ütött, s a közfalak leomlottak. Erdély minden lakosa, faj-, osztálykülönbség nélkül, egyenlő honpolgár. Köszönte a szász nemzet nevében a magyar nép üdvözletét. Lemény püspöknek egy széket hoztak, s a patriarcha kinézésű tisztes ősz arra fölállva, ihletetten szólalt meg. Az oláh nemzetnek személyébeni megtiszteltetését kedves üdvözlettel viszonozta. Egyességre, a haza a királyhoz hű ragaszkodásra hívta föl a népet, ugyanezt ígérvén az oláh nemzet részéről is. Éljenek az oláhok, szászok, hangzott mindenfelől, s diadalmenettel kisérte be a nép őket a terembe. A kormányzó kimondja az összes akarattal elfogadott uniót. Azon lelkesülést, melly ekkor a gyűlésen, az utczán s az egész városon eláradt, lehetlen leírni. A karzat zászlókat ragadott, s kisérte le a gyűlést az utczára, hol tömérdek nép várta nemzeti zászlók erdejével. A királyi biztos lakához indult az örömittas nép. A királyi biztos megjelent az erkélyre,hosszas éljen-kiáltások közt. Majd a kormányzót, országos elnököt kisérték haza, végre Wesselényihez mentek, ki hosszasan beszélt a néphez. A városház előtt jön a megállapodás. Itt a pesti és komáromi küldöttség lépett ki az erkélyre. Székely József gyönyörű beszédeit tartott s átadá a városbirónak Pestváros zászlóját. Majd Komárom küldötte, Már üdvözlé megyéje nevében az erdélyi s más magyarhoni polgárokat. Mindezeket tetszészaj követte. Egész nap mint egy ünnep telt el. Vigság, öröm volt minden arczon, minden szobában. Este fényesen ki volt világítva az egész város. Az utczák telve emberekkel. Zenekar állott elő s Rákóczi indulóval tódultak a kir. biztos lakához. Az öreg tábornagy megilletődve jelent meg az erkélyen. Riadó éljen