Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)

1848-06-11 / 26. szám

733 segédek utasíttassanak ki az országból. E kívánat , mint halljuk , nem hangzandik el siker nélkül. — A 73. számban ugyancsak szidják a minisztériumot azért, hogy nagyobb készületeket nem tesz a muszka ellen. Már ismét kezdik önök a mumussal­ ijesztgetést. — E szám szörnyen des­­perál a felett, hogy a valódi nemzeti párt, az ifjú radikál párt, az­az a márczius 15-ike emberei roppant kisebbségben lesznek a jövő országgyű­lésen. Mi azt hisszük, hogy e parányi frac­ió még csak képviselve sem leend a jövő országgyűlésen, hol érett, értelmes férfiakra , nem pedig romboló Herostratesekre lesz szükség. 12. Az u­tósó erdélyi országgyűlés. A ,,Kolozsvári Híradó“ után az erdélyi utósó­s lengyülésröl a következő részletességeket közöl­ük. — Midőn május 30-a földerült, már jókor reg­gel el voltak foglalva a karzatok, s a terem csar­nokain és monostorutczán kiszorult sokaság to­longott. A fuladásig megtelt terem karzatain ko­kárdák, tollak, zászlók lobogtak, s a hallgatóság arczán a legfeszültebb várakozás ült. Mint méh­kas zúgott a terem, s minden szenvedély, vagy egy eszmében központosult. A falakon Magyarhon czi­­mere, éljen a király, nádor, m. ministerium felira­tok diszlettek. Tíz óra után gyülekezni kezdenek az országgyűlési tagok. Kiadó éljennel fogadja a terem régi kedveltjeit. A terem megtelik. Az ut­­czán „éljen az unió .“ -kiáltás harsog. Az elnök megnyitja a gyűlést. A kir. előadások három első pontját fölolvassák , s legelőször Weselényi M. emeli föl dörgő szavát: Siri csend. De a tetszés és örömnek roppant zaja tör ki, midőn a három pont közül, csak az elsőről kíván szólani s beszé­dét így végzi : Éljen s legyen mindörök­ké a n­­­o. Az egész gyűlés a hallgatósággal egye­temben föláll. Minden ajkon unió harsog, kendők lobognak, ezer kéz emelkedik ég felé. A lelkesü­lés villanyként ragad meg újra mindenkit. Kivi az utczán és az egész városon harsog : éljen az unió! Kemény Domokos fölszólítja azokat, kiknek aggodalmuk van, hogy szóljanak. Minden szem a szász követek felé fordul. Siri csend újra s feszült várakozás. A brassói követ föláll s a többek közt igy SZ(^ •’ az uniót a pragmatica san­­ctio épségben tartása mellett kül­dőim nevében pártoló in. Erre iszonya éljen harsog. A szász követek mindnyájan fölálla­­nak s az örömben uttasait gyűlésnek meghajtják magukat. Egy székely követ fölnyitja az ablakot s a zajongó népnek kikiáltja : a szászok pártolják az uniót. Falakat reszkettető örömzaj s éljen riad meg, s a gyűlésben senki sem juthat szóhoz. A nép látni kívánja a szász követeket. Az ablakban megjelennek­­ uj örömzaj , itt szűnni nem akaró éljen. A lelkesült gyűlés megint föláll. U­r h­á­z­i, Rákóczi karddal oldalán , a pesti küldöttség zász­lóját a trón előtt meghajtja s ünnepélyesen kitűzi. „Éljen a király!“ hangzik minden alakról. A nép kün menydörgön ismétli, s felfűzik kívül az or­szággyűlés teremére Magyarország zászlóját. Kemény Dénes szóhoz jut, s beszéde egyik ré­szében a szászok­ és oláhokra vonatkozott. Erre Schmidt szebeni követ föláll. Alaptalanoknak nyilvánítja mindazon rágalmakat, mellyek a szá­szokról keringenek. Tetszészaj. Feléjökhire volt, hogy itt a szászkövet élete nincs bátorságban. Én nem hittem, s annak legnagyobb bizonysága, hogy itt vagyok. A gyűlés köszönetszavazólag föláll, a karzatokról alig szű­nő éljenzaj riad. Kün a nép Schmidt és Lemény nevét kiabálja. A szász köve­tek és Lemény odahagyják a termet. — Az utczán érdekes és megható jelenet fejlődött ki. A leérkez­­teket ezer üdvözlő hang és kar fogadta; elmondá, hogy az egyenlőség órája ütött, s a közfalak leom­lottak. Erdély minden lakosa, faj-, osztálykülönb­ség nélkül, egyenlő honpolgár. Köszönte a szász nemzet nevében a magyar nép üdvözletét. Lemény püspöknek egy széket hoztak, s a patriarcha ki­nézésű tisztes ősz arra fölállva, ihletetten szólalt meg. Az oláh nemzetnek személyébeni megtisztel­tetését kedves üdvözlettel viszonozta. Egyességre, a haza­ a királyhoz hű ragaszkodásra hívta föl a népet, ugyanezt ígérvén az oláh nemzet részéről is. Éljenek az oláhok, szászok, hangzott minden­felől, s diadalmenettel kisérte be a nép őket a te­rembe. A kormányzó kimondja az összes akarattal elfogadott uniót. Azon lelkesülést, melly ekkor a gyűlésen, az utczán s az egész városon eláradt, lehetlen leírni. A karzat zászlókat ragadott, s ki­sérte le a gyűlést az utczára, hol tömérdek nép várta nemzeti zászlók erdejével. A királyi biztos lakához indult az örömittas nép. A királyi biztos megjelent az erkélyre,hosszas éljen-kiáltások közt. Majd a kormányzót, országos elnököt kisérték ha­za, végre Wesselényihez mentek, ki hosszasan beszélt a néphez. A városház előtt jön a megál­lapodás. Itt a pesti és komáromi küldöttség lépett ki az erkélyre. Székely József gyönyörű beszé­deit tartott s átadá a városbirónak Pestváros zász­lóját. Majd Komárom küldötte, M­á­r üdvözlé me­gyéje nevében az erdélyi s más magyarhoni pol­gárokat. Mindezeket tetszészaj követte. Egész nap mint egy ünnep telt el. Vigság, öröm volt minden arczon, minden­­ szobában. Este fényesen ki volt világítva az egész város. Az utczák telve embe­rekkel. Zenekar állott elő s Rákóczi indulóval tó­dultak a kir. biztos lakához. Az öreg tábornagy megilletődve jelent meg az erkélyen. Riadó éljen

Next