Reggeli Délvilág, 1990. november (1. évfolyam, 3-23. szám)
1990-11-01 / 3. szám
14 helyzet változatlan----------Benzinfalók Barikádok az utakon. Himnuszt éneklő ellentüntetők, kormány—munkavállalók—munkáltatók mérkőzés a minisztériumban, kenyérbolt előtt kígyózó sorok, jaj, mi lesz itt arcú, sokatmegért, és nagyon félő nagymama az unoka fejét simogatja. Igen, mindez egy-egy snitt abból a situperrea- i listafilmből, amit Benzinháború címmel játszott alig pár napja minden mozi (forgalmazta Magyarország), s aminél nagyobb dráma még nem zajlódott az élet vásznain. Féltünk? Féltünk bizony. De azért gondollkodtunk is. Ki józanul, ki cinikusan. Az egyik barikád mellett álldogáló szimpatizáns például ennyit lökött a köz elé, hamiskás mosollyal: nem is baj ha pár napig állnak az autók, mert legalább kitisztul az ország. Már majdnem megfulladtunk a benzingőztől. Szóval ő lenne ama bizonyos cinikus. De azért ne ítélkezzünk már oly sebtében fekete humora miatt. Mert bizony nagy igazság rejlik minden szavában. Magyarországon ugyanis a döbbenetes állapotú gépkocsipark miatt valóban végveszélyben szinte már minden város. De meddig? Európa neves szakemberei szerint a kik közül sokan Budapesten most épp arról tárgyalnak, hogyan lehetne a magyar szekeret kicibálni a sárból) egyik legfontosabb feladatunk épp az lenne, hogy lecserélje a benzinfaló autókat. Ők ugyan nem a Trabant és Wartburg csodákra gondolnak elsősorban (meggyőződésem, nem is hiszik el istenigazából, hogy ilyen kokárny gépet egyáltalán utakra mert tervezni, engedni valaki is a XX. század Európájában.hanem a szocialista ipar szemefényére, a sokszázezer Zsigára. S igazuk van. Mert ezeket le kell cserélni. Csak mibul, Ubul? — hallom az újabb szellemeskedést máris. De nincs kedvem nevelni rajta. Mert szent igaz, épp akkor érte el országunkat a változtatás, lehetősége és igénye, amikorra kilyukadt minden zseb, üresen lapulnak a pénztárcák. A többségről beszélek, kérem. S akkor? Akkor tűrjük tovább? Hát igen, az is egy megoldás. De hadd javasoljak most egy másikat. Mondjunk le végre arról a hitünkről, hogy a magyar gazdaság úgy fog mozdulni, miszerint a kecske is jóllakik, de a káposzta is megmarad. Vagyis: az állam lefölözheti a szép kövér vámokat és áfákat, de a balga magyar még így is behozza nyugatról a kisfogyasztású, környezetkímélő kocsikat. Mivel nekünk ez utóbbbira van most leginkább szükségünk a változtatást a másik oldalon kéne tán megkezdenünk. Adómentesség, áfamentesség, minden, ami csak segítheti a gyors változtatást. A mindenben én még kedvezményes hiteleket is el tudok képzelni, csak legyen már, legyen. Mert ha így haladunk két megoldás közül kell választanunk. Egy: megfulladunk a benzingőztől. Kettő: nem fulladunk meg, mert a maradék kis benzinünket mind fölfalják a szockocsik. Persze ez is megoldás, nemdebár? Csak azt nem tudom, ez mitől lenne európai. BÁTYI ZOLTÁN Olaj még aztán dollárért A szovjet partnerek eddig még egyetlen külkereskedelmi tárgyaláson sem mondták, hogy decembertől már csak dollárért, illetve hasonló keménységű áruért hajlandók olajat szállítani Magyarországra — közölte az MTI érdeklődésére. Tamás István, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának főosztályvezetője. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt sajtótájékoztatóján ezzel nem teljesen egybevágó állítás hangzott el, miszerint novemberben már csak részben, decemberben pedig egyáltalán nem hajlandó a szovjet partner rubelért olajatszállítani. Tamás István szerint novemberre valóban 150 ezer tonna körüli olaj szállítását vállalták rubelért, s amenynyiben ennél többet akarunk, akkor kemény árucikkekkel kell fizetni. (Az államközi szerződés szerint novemberben a Szovjetuniónak 343 ezer tonna olajat kellene szállítania rubelért.) A decemberi szovjet olajszállítás mennyiségéről csak november végén várható megállapodás. Az bizonyosnak látszik, hogy az év utolsó hónapjában sem szállítja le a szovjet fél az eredetileg tervezett mennyiséget, de arról egyelőre szó sincs, hogy decemberben már csak dollárért jön az olaj a Barátság-vezetéken. Jelenleg a minisztérium szakembereiből álló küldöttség tárgyal a Szovjetunióban ,többek között a várható olajszállításokról is. Szó van arról is, hogy Magyarországon Iszíriából közvetlenül importálna olajat és cserébe olyan árukat szállítana, amely javítaná a helyi lakosság ellátását. Az elképzelés szerint még az idén Baskíriából 200 ezer tonna olaj érkezne élelmiszerért, fogyasztási cikkekekért cserébe. * Elviselhető mértékűre csökkent a szovjetvillamos energia szállítási hiány — mondotta szerdán reggel Pintér Tibor, az Országos Villamos Teherelosztó igazgatója az MTI munkatársának. Kedden már csak 300- 350 megawattal kevesebb villamos áram érkezett a szerződésben rögzített mennyiségnél, s a helyzet azóta sem változott. A megelőző négy napon át 1209— 1200 megawatt volt a hiány. A szovjet partnereknek feltehetően az időjárás enyhülése miatt csökkent hazai áramfogyasztás tette lehetővé a szállítások növelését. Ám a magyar fél még nem kapott választ arra, hogy a szovjet partner mikor lesz ismét képes a teljes szerződött mennyiség továbbítására. A magyar villamosenergia-rendszer a jugoszláv partnertől — korábbi magyar szállítások viszonzásaként — most 200-250 megawatt, Németországtól pedig kiegészítésként 100 megawatt villamos energiát kap a szovjet szállítási hiány pótlására. A hazai ellátás tehát fele meg zavartalan . CSÜTÖRTÖK, 1990. NOVEMBER 1. Mm m er mm mm*. org most megtalált Délvilág Eladta lapunkat, a Délvágot, az MSZP országos irodája. hátunk.-mögött, megkérdezésünk nélkül.Trint az ókori Rómában a rabszolgákat. Azon a pályázaton, ahol a Délvilágot meg sem hirdette. A tulajdonost máig sem ismerjük. A körülményekre igazán most derült fény, hogy laptársunkat, a Délmagyarországot helyreigazítási kérelemmel pereltük, s ennek során előkerült egy, eddig titokban tartott okirat: az MSZP augusztus 17-én adta át alapítói tulajdonosi jogát a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalatnak, mely napokkal később eladta ezt a franciáknak. Áprilisban viszont a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat már tulajdonosként tüntette föl magát, amikor a részvénytársaságba vitte ki a Csongrád Megyei Hírlap-Délvilágot, mivel vesztesége volt vele. Vagyis a franciáknak úgy adta el, hogy a bérlő Délvilág Rt.-t meg sem kérdezte, annak elővásárlásra föl sem kínálta, be sem jelentette. Bagóért keltünk el, négymillió forintért, továbbá az egymilliós részvény áráért. A Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat tehát hol a részvényes, hol az alapító-tulajdonos szerepét játszotta ebben az erkölcstelen játékban, az MSZP asszisztálásával, pusztán vagyontárgyként kezelve egy szerkesztőséget, melynek kollektívája döbbenten, értetlenül áll a kaméleoni stílus előtt. A dolgok alaposabb megértéséhez érdemes néhány tényt felidézni. Szeged sajtóstruktúrája más megyeszékhelyektől lényegesen eltér, mert itt évtizedek óta két reggeli napilap jelenik meg. 1990. május 1-jéig ugyanaz a vállalat volt a kiadójuk, miközben a párt szüntelen biztatást adott a szerkesztőségeknek, választhatnak saját kiadókat. A területet, a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat elosztotta két orgánuma között: a Délmagyarország volt Szeged város napilapja, a Csongrád Megyei Hírlap pedig a megye más településeié. Sajnos, a lényeges színvonalbeli eltérés is tradíció volt — a Hírlapot tartották kevésbé igényesen szerkesztett napilapnak, emberemlékezet óta. 1989. április elsején új főszerkesztő került a Csongrád Megyei Hírlap élére, és Új tábort szervezett maga köré.Izgalmasabb szellemi műhely alakult ki, ami a lap szervezettségére, példányszámára is jótékony hatást gyakorolt. Mindennek ellenére — közel 40 ezer, már akkor emelkedő számú előfizetővel — a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat a Hírlap részére 1990- re 8,5 millió forintos veszteséget prognosztizált (a Délmagyarországiran ugyanekkora-nyereséget). Ezek a gazdasági okok késztették arra a lap vezetését — az MSZP megyei koordinációs irodájának egyetértő biztatásával —, hogy az időközben Délvilág nevet felvett megyei lap kiadására új formát keressenek. Így alakult meg 1990. április 13-án a Délvilág Kiadó Részvénytársaság, melynek tagjai pénzintézetek és szegedi központú gazdálkodó szervezetek, tehát kizárólag magyar érdekeltségek. Ebbe egymillió forintos alaptőkével belépett a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat is. A lap megjelentetését az rt. 1990 május 1-jével vette át. A szerkesztőség valamennyi dolgozója kérte és kapta áthelyezését az rt.-hez. Azáthelyezések megtörténte, után, még 1990. április 24-én, a lapkiadó vállalat a lap kiadási jogának átadását egy ellentmondásos „bérleti” szerződéshez kötötte. (Erről az rt. megalakulásának stádiumában szó sem esett.) Kényszerhelyzetben ezt a megállapodást aláírta az rt. számolva arra, hogy az átvett előfizetőik értéket képviselnek, s ezért valamilyen anyagi ellenszolgáltatással tartozik az rt. . Az elmúlt közel hat hónap során az előfizetők száma mintegy 2 ezerrel nőtt, aki a megyei napilapok között mind abszolút számban, mind százalékos arányban a legmagasabb. A hirdetési árbevétel 1989-hez képest 60 százalékkal emelkedett(áremelés nélkül). A Délvilág az egyetlen magyarországi napilapként megjelenése napján (minden szombaton) Románia magyar lakta területeire is eljut, egy szerencsés szerződés folytán (1990. június óta 2-5 ezer példányban, ám kinti barátaink becslése szerint 15-20 ezer példányra lenne igény, amihez azonban eddig a rekormpenzációs formákat nem sikerült megteremteni.) A lap politikailag független irányvonalat képvisel. A lezajlott választások alatt tevékenysége, cikkeinek korrektsége ellen egyetlen párt sem érhett kifogást. Az itt összpontosuló szellemi potenciál garancia a lap további erősítésére. Az rt. várható nyolc hónapos eredménye körülbelül 6 millió forintos többletet jelent. Az MSZP megyei lapjaira kiírt pályázatban a Délvilág neve nem szerepelt. A Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat és a Délmagyarország megvásárlására kiírt pályázat részletes anyagában ez áll: „A megyei lap már korábban kft.-be elment.” Gazdasági adatainkat nem tüntetik föl a megpályázandó gazdasági egység 1989-es és 1990. évi első félévi adatai között. A pályázat kiírói is, érdeklődésünkre, azt a választ adták, hogy természetesen a Délvilág nem pályázható, a most privatizálandó lapok között nem szerepel. Ezek után történt, legnagyobb meglepetésünkre, hogy az elmúlt hetekben a Délmagyarország Kft. első oldalas, szenzációs közlemények sorában jelentette be, hogy „megvásárolta a Délvilág tulajdonjogát”. Ezzel a Délvilág Rt. üzleti hitelét is jelentősen rontotta, nem beszélve arról, hogy tökéletes zűrzavart okozott a Délvilág szerkesztőségén belül. Ha másutt nem, a történelem ítélőszéke előtt, felel majd az MSZP, hogy az önkormányzatok megalakulása előtti napokban kiárusította a nemzeti sajtó jelentős részét, a megyei napilapokat , néhány kivételhez véltük tartozni magunkat, idegen tollak nélkül akarván megőrizni ezt a fórumot a régió informálására. Nem rabszolgáiként külföldi tulajdonosoknak, különböző pártoknak. Eljárásunkhoz, mások akcióinak megítéléséhez a közvéleményhez, a nyilvánossághoz fordulunk. A Csongrád Megyei Hírlap-Délvilágot pedig, kiadói jogának fenntartásával, átmenetileg szüneteltet az rt, s a Reggeli Délvilágot adja ki, azonos tartalommal, szerzői gárdával a megye olvasóinak informálására. Íl kormányfő nem vett föl pénzt A vezető kormánytisztviselőknek kifizetett jutalmak finanszírozása nem igényelt költségvetési átcsoportosítást — adott tájékoztatást szerdán az MTI kérésére Szilvásy György, a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára. Mint ismeretes, október 23-a alkalmából a helyettes államtitkárok, az államtitkárok, valamint a miniszterek kéthavi bruttó fizetésüknek megfelelő összeget kaptak jutalomként. A kifizetésekről a miniszterelnök döntött.., ő maga azonban nem vett fel pénzt. Szilvássy György emlékeztetett: a miniszterek bére két éve nem emelkedett, s így az ahhoz kötődő vezetői illetmények sem változtak. Ez a tisztviselői kör — mintegy 200 vezető — nem kapta meg az államigazgatásban szokásos 13. havi fizetést sem. A jutalmak bruttó összege 21 millió forintot tett ki, ám ennek csak negyedrészét fizették ki. A többi nyugdíj járulék, társadalombiztosítási járulék,, adóelőleg formájában- azonnal visszaáramlott a költségvetésbe. Szössz.. „Nincs pénzem" A zsúfolt buszon hirtelen mozgolódás támad. A hátsó ajtónál ellenőr kéri a jegyeket, nézi a bérleteket. Tapasztalatból tudom, hogy ma már két-három megállót is utazhat a kocsi elejébe szorult utas, míg hozzá elér a buszrend szigorú őre, ugyanis annyi már a bliccelő, hogy két füzetet is teleírhat Vagyis, jó fogás ígérkezik. Hol van már az a régi szép idő, amikor még csak diákok kedvenc csinytevése volt az ingyenutzás? S jön , a tapasztalásból igazság. Már az első madár flekkem, volt, mint mondaná a szakzsargon, így a következő megállóig ajtóig nyomulhatott mindaz, kinek lelkét nyomta eme apró bűn súlya. Kilencen voltak. Írd és mondd — kilencen. Megszámoltam. Riadt tekintetük, az arcból kifutó vér jelezte korábban eszük*'*, sem jutott, hogy itt kell menekülniük. Magamban már fogalmazódott az ítélet, amikor — tán észrevéve mindezt arcomon — motyogva kért meneküléshez elegendő helyet egy aprócska diáklány: „Pardon, ha megengedi!" Majd ennyi, tele őszinteséggel: „Nincs pénzem. Sajnos. Bérletre sem." Nem válaszoltam. Ugyan mit válaszolhattam ixélra. Csak bámultam ki az ablakon, és bámultam egy, a választások idejéből falon maradt, széttépett plakátot. Mi lesz itt? Tényleg. Mi lesz? - bátyi - Eliker-fejlemény és cégbíróság beavatkozott Többször is foglalkoztunk lapunkban a szegedi Elikernél kialakult feszültségekkel. Éppen ezek következtében hívták össze tegnap, szerdára, rendkívüli ülésre a vállalati tanácsot. A vt munkája azonban csak annyira korlátozódott, hogy meghallgassa és tudomásul vegye a cégbíróság végzését. Az történt ugyanis, hogy a belső problémákról számos bejelentés érkezett az utóbbi időben a szegedi önkormányzathoz. Ami nem is csoda, hisz régebben a tanács látta el — alapítóként — a vállalat felügyeletét. A helyhatóságnál e bejelentések kapcsán, úgy döntöttek, hogy a vállalat felügyeletét ellátó cégbírósághoz fordulnak, s törvényességi felügyeleti vizsgálatot kezdeményeznek. A cégbíróság ennek kapcsán a vállalati tanács ülését tegnapra összehívó határozatot 30 napra felfüggesztette. Ez idő alatt lefolytatja a vizsgálatot. Halszűkében a folyók Nehéz a dolguk az idén a halászoknak. Elmaradt a tavaszi áradás, elmaradt a nyári zöldár is — sok év óta nincs természetes halivadékpótlás a folyókon ... És, ami a helyzetet méginkább nehezíti — minél kisebb a víz, annál kevésbé hígulnak föl a szenynyező anyagok, annál inkább nehezítik a halfogást. Sok halász alig-alig tudja teljesíteni a megyében a kötelező leadási mennyiséget. De talán most, egy kiadósan havas tél, arra meg egy esős tavasz jön , ami kiterelheti a folyók vizét a halnevelő árterületekre. És nem kényszerülnek szűkölködésre a Tisza, s a Maros halászai. (Fotó: Enyedi Zoltán). 3