Reggeli Délvilág, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-02 / 103. szám
PÓLÓK, ZÁSZLÓK, SPORTMEZEK FILMNYOMÁSA. Vásárhely, József A. u. 41. Tel.: 62/46-719 Iskolák, sportkörök, figyelem! 35 személyes autóbusszal / igény szerint állunk a rendelkezésükre. REÁLIS ÁRON! Mártély, TOTÁL-CÁR SÖRÖZŐ (volt presszó) *10 1992/103. május 2., szombat Ára: 6,50 Ft Szántó Kovács földjén Szűrös — Nem szeretek bizalmatlan lenni - A mozgássérült gyerekekért — Kinek kell a libás asszony? — Harangzúgás köszönti Makó zászlaját — Halál a bajai úton — Bethlenes ünnepen szólt a dal — Kosárvarázs Vásárhelyen — Először Hajdúnánáson — Egy mondat rég volt májusokról Ott toporogtam foltos kis mackónadrágomban, mezítláb a lépcsőházban és sírásra görbült szájjal vártam, hogy kicsapódjék a kapu, megjelenjen anyám, kezében két-három megpakolt szatyorral, majd elkerekedjen a szeme: hát te hogy nézel ki, te ördögfajzat, te utcánk szégyene? Én meg — mint a kicsi Gavroche Victor Hugo Nyomorultak című regényében — uzsgyi, meneküljek a rám záporozó igazságok elől, ahogy menekült velem minden vásott kölyök, ha anyja megtért a három műszak egyikéből, s fogadkozzak: jaj anyám, édesanyám, soha többet nem leszek rossz. Ott toporogtam, de az ajtó nem nyílt. Anyám nem jöhetett. Munka, szigorú főnök, kötelező túlóra tiltotta el tőlem? Ugyan, ki emlékszik már a hatvanas évek elejének nyári meleg napjaira? De a félelem még mindig fölsejlik emlékeim közül — anyám nem jöhet, magamra maradok. A sors persze azért kegyesebb volt hozzám. Még hosszú évekig élvezhettem, tűrhettem, viselhettem anyám tanácsait, s minek is tagadnám, ezerszer összevitáztunk a világ hol kisebb, hol nagyobb dolgain. Olyankor bennem is, benne is gyűlt a keserűség, néha még a félmondatok is megbicsaklottak. Majd eljött egy hideg reggel, amikor a kivédhetetlen szívroham ítélkezett — neked pedig nincs többé édesanyád. Sírással küszködve kerestem akkor a szavakat. De mit lehet mondani? Mit? Amikor egy asszonytól búcsúzom, aki megszült, nevelt, irányított, s ha kellett fölpofozott. Talán fölidéztem rosszemlékű anyák napjuk eltorzult gondolatait a szocialista asszonyról, aki munkára neveli hős gyermekeit? Talán összegyűjtsem a sablonokat, s így próbáljam kimondani a kimondhatatlant? Nem, eszembe sem jutott. Mert annyit a gyászban is átéreztem: az anya több, mint a leghevesebb, örök szerelem. És a szerelem is csak némán, kísérő, kísértő szavak nélkül marad igazán tiszta. Nekem nincs édesanyám , pötyögöm újra az írógépbe. Már öt éve a szegedi református temető fái alatt, békés csöndben piheni ki hatvanöt viharos évét, s tudom, vár reám. Tudom, azt is elmondaná, hidd el fiam, mi már egy szebb világban találkozunk. Mégis néha sikításra kényszerítene a hiány. De hát anyám, nekünk még itt lenne ezer közös dolgunk. Végigsétálni a Tisza-parton, elmondanád, no, ez a puncs fagyi sem a régi már, bámészkodnánk új kirakatok előtt, s tudom, féktelenné válna dühöd, ha csak egy, egyetlen egy ember is azt merné mondani, nem a te unokáid a legszebbek ezen a kerek világon. De nem mondják, nyugodj meg anyám. Mindenki csak dicséri a fiúkat. Mindenki. S meglátod, szép kölykök, nagyon szépek. Jaj, s majd elfeledtem — vasárnap visszük a virágot. Hiszen anyák napja van. Tudod, amiről én mindig elfeledkeztem. S amiről nem fogok elfeledkezni soha többé. Boszniában nem hallgatnak a fegyverek Szeged népe tegnap a majálisra, s nem a politikára voksolt. Jó lenne ebből azt a következtetést levonni, hogy tán nincs is akkora baj, mint azt sokan, egyre többen mondják. Ugyanis, míg a több szakszervezeti tömörülés által szervezett nagygyűlésen, a Dugonics téren néhány százan lehettek jelen, s kihalt volt a környék, mint egy átlagos vasárnap délelőttön, addig az újszegedi „búcsúba”, a majálisra hömpölygött a tömeg, ezrével, de inkább tízezrével. Visszatérve a Dugonics térre, a munkavállalói kerekasztal egyezsége értelmében egyetlen párt sem kapott szót, sőt: országos szakszervezeti, vagy politikai „elöljárót” sem hívtak, az ünnepi beszéddel Tóth Józsefet, az MSZOSZ megyei képviseletének vezetőjét bízták meg. Mint a szónok bevezetőjében megjegyezte, megyénk egyik nagy sikere, hogy május elseje több szakszervezeti konföderáció közös ünnepe, ellentétben ezek országos vezetőinek torzsalkodásaival. A tennivaló, a megharcolni való bárminemű véleménykülönbség ellenére is közös: a munkanélküliség ellen, a racionális érdekek alapján megőrzendő munkahelyekért, a munkahelyteremtő beruházásokért; a szociális védőháló kiterjesztéséért, az ehhez szükséges garanciákért; a privatizációs folyamatban a munkavállalók érdekeiért, a munkavállalói tulajdon tényleges megteremtéséért; a piaci viszonyok között értékarányos bérekért, az infláció ellen, a bérek, nyugdíjak, járandóságok reálértékének megőrzéséért; a családközpontú politizálásért, az új nemzedék felnevelésének európai szintű feltételrendszeréért; az egészségvédelemért, a társadalombiztosítás valódi önkormányzatáért, a környezetvédelemért ; az új kollektív szerződések munkavállaló-barát megkötéséért, az üzemi, intézményi tanácsok megfelelő megválasztásáért; az egységes érdekegyeztetésért. Emlékeztetett a szónok arra is, hogy az első szabad parlamenti választásokon arra szavaztunk elsősorban, hogy életünkben minőségi javulás kövekezzék be. Ehhez képes járványszerűen szaporodik a szegények száma, gyűlik a ránc az édesanyák, a fiatalok, az idősek, a munkavállalók arcán. Nő a vállalatvezetői önkény, mely nemcsak a törvényeket, az államot játsza ki, de a bérből és fizetésből élő milliókat is. Túl sokan élik meg a piacgazdaságra való áttérést úgy, mint a rendszerváltás részesei. Egy népi mondás szerint attól, hogy a haranglábra gatyát húzunk, még nem lesz harangozó. A jelenlegi hatalomnak még azt üzenik a munkavállalók. (Folytatás a 3. oldalon.) A politikára már nincs vevő Majálisra voksolt a nép Gulácsi István (Szeged, Dugonics tér 11. sz. alatti lakos) túl korán lépett a bűnözés útjára. Először akkor került a vádlottak padjára, miután elvégezte az általános iskolát. Sajnos nem okult a történteken, minthogy ezt követően még négyszer ült a vádlottak padján, és ami a legszomorúbb kétszer gyilkosság elkövetése miatt. Az pedig különösképpen meghökkentő, hogy mindkét esetben a feleségei voltak az áldozatok. Első feleségének, Szeles Erzsébetnek 1981. május 8- án oltotta ki az életét, két évig tartó — nem éppen felhőtlen — házasélet után. A többszörösen büntetett előéletű vádlott ugyanis gyakran mértéktelenül alkoholizált — bevallása szerint kétszer volt elvonón —, s akkor igen agresszív magatartást tanúsított. A környezete kötekedő embernek ismerte. Többször megtörtént, hogy a feleségét megverte. Ez történt azon a bizonyos napon is. Az utcán haladva összeszólalkoztak, majd az erős testalkatú férj olyan erejű ütést mért a fiatalasszonyra, hogy az a betonjárdára esett. Ezt követően lehajolt és az áldozat fejét pedig addig verte - a betonba amíg az Retjeit adott magáról. Ezért a bűncselekményéért a Csengrád Megyei Bíróság büntető tanácsa 14 évig tartó fegyházbüntetésre ítélte. Miközben büntetését töltötte a Szegedi Fegyház és Börtön egyik cellájában, 1987-ben levelezni kezdett régi ismerősével, Radonszki Ibolyával. Később eljegyezték egymást, majd 1990 decemberében, az intézeten belül, összeházasodtak. (Folytatás a 3. oldalon.) Két asszonyt ölt Gulácsi [ Életfogytig rács mögött?] Minden héten CD-lemez és kazetta újdonságokkal várja Önt a ROCKMAN HANGLEMEZBOLT Vásárhely, Szent Antal u. 13. Jegyek kaphatók a GUNS N’ROSES koncertre már 550 Ft-tól! Megrendelőinknek 1000 Ft ÁRENGEDMÉNY AZ LGT EGYÜTTES CD-LEMEZGYŰJTEMÉNYÉRE! * ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★dk*** * NAGY DURRRBBANÁS! J { Görögtűz 30—250 Ft-ig * Durranóajándék 150 Ft J | Ugrálófütyi 100 Ft J * Fütylorr 100-200 Ft I * Műlégy és egyéb bolondos áruk J ! OLCSÓ JÁNOSI ÜZLETHÁZBAN 1 | Vásárhely, Andrássy u. 42. * * ★ ★ ★★★★★★★★★♦★★★★★★★★★★★★★★A' TOTAL-CAR SÖRÖZŐ Mártély Nyitva: éjjel-nappal péntek, szombat 20-02 óráig DISCO. A buli végén buszjárat igény szerint Vásárhelyre.