Reggeli Délvilág, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-02 / 103. szám

Szántó Kovács földjén Szűrös — Nem szeretek bizalmatlan lenni - A mozgássérült gyereke­kért — Kinek kell a libás asszony? — Harang­zúgás köszönti Makó zászlaját — Halál a bajai úton — Bethlenes ünnepen szólt a dal — Kosárvarázs Vásárhelyen — Először Hajdúná­náson — Egy mondat rég volt májusokról Ott toporogtam foltos kis mackónadrágomban, me­zítláb a lépcsőházban és sírásra görbült szájjal vártam, hogy kicsapódjék a kapu, megjelenjen anyám, kezében két-három megpakolt szatyorral, majd elkerekedjen a szeme: hát te hogy nézel ki, te ördög­­fajzat, te utcánk szégyene? Én meg — mint a kicsi Gavroche Victor Hugo Nyomorultak című regényében — uzsgyi, meneküljek a rám záporozó igazságok elől, ahogy menekült velem minden vásott kölyök, ha anyja megtért a három műszak egyikéből, s fogadkozzak: jaj anyám, édesanyám, soha többet nem leszek rossz. Ott toporogtam, de az ajtó nem nyílt. Anyám nem jöhetett. Munka, szigorú főnök, kötelező túlóra tiltotta el tőlem? Ugyan, ki emlékszik már a hatvanas évek elejének nyári meleg napjaira? De a félelem még mindig fölsejlik emlékeim közül — anyám nem jöhet, magamra maradok. A sors persze azért kegyesebb volt hozzám. Még hosszú évekig élvezhettem, tűrhettem, viselhettem anyám tanácsait, s minek is tagadnám, ezerszer össze­vitáztunk a világ hol kisebb, hol nagyobb dolgain. Olyankor bennem is, benne is gyűlt a keserűség, néha még a félmondatok is megbicsaklottak. Majd eljött egy hideg reggel, amikor a kivédhetetlen szívroham ítélkezett — neked pedig nincs többé édesanyád. Sírással küszködve kerestem akkor a szavakat. De mit lehet mondani? Mit? Amikor egy asszonytól bú­csúzom, aki megszült, nevelt, irányított, s ha kellett fölpofozott. Talán fölidézzem rosszemlékű anyák nap­­ják eltorzult gondolatait a szocialista asszonyról, aki munkára neveli hős gyermekeit? Talán összegyűjtsem a sablonokat, s így próbáljam kimondani a kimond­hatatlant? Nem, eszembe sem jutott. Mert annyit a gyászban is átéreztem: az anya több, mint a legheve­sebb, örök szerelem. És a szerelem is csak némán, kísérő, kísértő szavak nélkül marad igazán tiszta. Nekem nincs édesanyám — pötyögöm újra az író­gépbe. Már öt éve a szegedi református temető fái alatt, békés csöndben piheni ki hatvanöt viharos évét, s tudom, vár reám. Tudom, azt is elmondaná, hidd el fiam, mi már egy szebb világban találkozunk. Mégis néha sikításra kényszerítene a hiány. De hát anyám, nekünk még itt lenne ezer közös dolgunk. Vé­gigsétálni a Tisza-parton, elmondanád, no, ez a puncs fagyi sem a régi már, bámészkodnánk új kirakatok előtt, s tudom, féktelenné válna dühöd, ha csak egy, egyetlen egy ember is azt merné mondani, nem a te unokáid a legszebbek ezen a kerek világon. De nem mondják, nyugodj meg anyám. Minden­ki csak dicséri a fiúkat. Mindenki. S meglátod, szép kölykök, nagyon szépek. Jaj, s majd el­feledtem — vasárnap visszük a virágot. Hiszen anyák napja van. Tudod, amiről én mindig elfeledkeztem. S amiről nem fogok elfeledkezni soha többé. Szeged népe tegnap a ma­jálisra, s nem a politikára voksolt. Jó lenne ebből azt a következtetést levonni, hogy tán nincs is akkora baj, mint azt sokan, egyre többen mondják. Ugyanis, míg a több szakszervezeti tömörülés által szervezett nagygyűlésen, a Dugonics téren néhány százan lehet­tek jelen, s kihalt volt a környék, mint egy átlagos vasárnap délelőttön, addig az újszegedi „búcsúba”, a majálisra hömpölygőit a tö­meg, ezrével, de inkább tíz­ezrével. Visszatérve a Dugonics térre, a munkavállalói k >­­rekasztal egyezsége értel­mében egyetlen párt sem kapott szót, sőt: országos szakszervezeti, vagy politi­kai „elöljárót” sem hívtak, az ünnepi beszéddel Tóth Józsefet, az MSZOSZ me­gyei képviseletének veze­tőjét bízták meg. Mint a szónok bevezetőjében meg­jegyezte, megyénk egyik nagy sikere, hogy május el­seje több szakszervezeti konföderáció közös ünnepe, ellentétben ezek országos vezetőinek torzsalkodásai­val. A tennivaló, a meghar­colni való bárminemű véle­ménykülönbség ellenére is közös: a munkanélküliség ellen, a racionális érdekek alapján megőrzendő mun­kahelyekért, a munkahely­teremtő beruházásokért; a szociális védőháló kiterjesz­téséért, az ehhez szükséges garanciákért; a privatizá­ciós folyamatban a munka­­vállalók érdekeiért, a mun­kavállalói tulajdon tényle­ges megteremtéséért; a pia­ci viszonyok között érték­arányos bérekért, az inflá­ció ellen, a bérek, nyugdí­jak, járandóságok reálér­tékének megőrzéséért; a családközpontú politizálá­sért, az új nemzedék felne­velésének európai szintű feltételrendszeréért; az egészségvédelemért, a tár­sadalombiztosítás valódi önkormányzatáért, a kör­nyezetvédelemért ; az új kollektív szerződések mun­kavállaló-barát megköté­séért, az üzemi, intézményi tanácsok megfelelő meg - választásáért; az egységes érdekegyeztetésért. Emlékeztetett a szónok arra is, hogy az első szabad parlamenti választásokon arra szavaztunk elsősor­ban, hogy életünkben mi­nőségi javulás kövekezzék be. Ehhez képes járvány­­szerűen szaporodik a sze­gények száma, gyűlik a ránc az édesanyák, a fiata­lok, az idősek, a munkavál­lalók arcán. Nő a vállalat­vezetői önkény, mely nem­csak a törvényeket, az álla­mot játsza ki, de a bérből és fizetésből élő milliókat is. Túl sokan élik meg a pi­acgazdaságra való áttérést úgy, mint a rendszerváltás vészesei. Egy népi mondás szerint attól, hogy a ha­ranglábra gatyát húzunk, még nem lesz harangozó. A jelenlegi hatalomnak még azt üzenik a munkavállalók: (Folytatás a 3. oldalon.) Gulácsi István (Szeged, Dugonics tér 11. sz. alatti lakos) túl korán lépett a bű­nözés útjára. Először akkor került a vádlottak padjára, miután elvégezte az általá­nos iskolát. Sajnos nem okult a történteken, mint­hogy ezt követően még négyszer ült a vádlottak padján, és ami a legszomo­rúbb kétszer gyilkosság el­követése miatt. Az pedig különösképpen meghökken­tő, hogy mindkét esetben a feleségei voltak az áldoza­tok. Első feleségének, Szeles Erzsébetnek 1981. május 8- án oltotta ki az életét, két évig tartó — nem éppen felhőtlen — házasélet után. A többszörösen büntetett előéletű vádlott ugyanis gyakran mértéktelenül al­koholizált — bevallása sze­rint kétszer volt elvonón —, s akkor igen agresszív ma­gatartást tanúsított. A kör­nyezete kötekedő embernek ismerte. Többször megtör­tént, hogy a feleségét meg­verte. Ez történt azon a bi­zonyos napon is. Az utcán haladva összeszólalkoztak, majd az erős testalkatú férj olyan erejű ütést mért a fiatalasszonyra, hogy az a betonjárdára esett. Ezt kö­vetően lehajolt és az áldozat fejét pedig addig verte -j a betonba amíg az Retjeit adott magáról. Ezért a bűn­­cselekményéért a Csohgrád Megyei Bíróság büntető ta­nácsa 14 évig tartó fegyház­büntetésre ítélte. Miközben büntetését töl­tötte a Szegedi Fegyház és Börtön egyik cellájában, 1987-ben levelezni kezdett régi ismerősével, Badonszki Ibolyával. Később eljegyez­ték egymást, majd 1990 de­cemberében, az intézeten belül, összeházasodtak. (Folytatás a 3. oldalon.) Minden héten CD-lemez és kazetta újdonságokkal várja Önt a ROCKMAN HANGLEMEZBOLT Vásárhely, Szent Antal u. 13. Jegyek kaphatók a GUNS N’ROSES koncertre már 550 Ft-tólü! Megrendelőinknek 1000 Ft ÁRENGEDMÉNY AZ LGT EGYÜTTES CD-LEMEZGYŰJTEMÉNYÉRE! * ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★dk*** * NAGY OURRRRRANÁS! J { Görögtűz 30—250 Ft-ig * } Durranóajándék 150 Ft J J Ugrálófütyi 100 Ft J * Fütylorr 100-200 Ft I * Műlégy és egyéb bolondos áruk J í OLCSÓ JÁNOS ; I ÜZLETHÁZBAN 1 í Vásárhely, Andrássy u. 42. * * ★ ★ ★★★★★★★★★♦★★★★★★★★★★★★★★A" TOTAL-CAR SÖRÖZŐ Mártély Nyitva: éjjel-nappal péntek, szombat 20-02 óráig DISCO. A buli végén buszjárat igény szerint Vásárhelyre. 1992/103. május 2., szombat Ára: 6,50 Ft Boszniában nem hallgatnak a fegyverek Ä politikára már nincs vevő Majálisra voksolt a nép f Két asszonyt ölt Gulácsi \ [ Életfogytig rács mögött?J PÓLÓK, ZÁSZLÓK, SPORTMEZEK FILMNYOMÁSA. Vásárhely, József A. u. 41. Tel.: 62/46-719 Iskolák, sportkörök, figyelem! ' 35 személyes autóbusszal / igény szer int állunk c rendelkezésükre. REÁLIS ÁRON! Mártély, TOTÁL-CÁR SÖRÖZŐ (volt presszó) *_ 0

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék