Reggeli Délvilág, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-204. szám)
1992-08-01 / 181. szám
Két új könyvet s egy érmet mutattak be tegnap délelőtt a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában. Az egyik könyv címe: Spanyolország története. A nagyalakú, 160 oldalas reprezentatív kiadványt színes fotók is illusztrálják, a szerzője pedig a JATE profeszora Anderle Ádám. Ugyanő szerkesztette azt a néhány oldalas színes prospektust amely a sevillai világkiállításra készült százezer példányban, s a magyar—spanyol kapcsolatokat mutatja be. Az Expón egyébként augusztus 24-én magyar nap lesz. Erre az alkalomra az egyetem Középkori Egyes felirat ezen az oldalon kecsua nyelvű. (A kecsua a legnagyobb perui indián törzs volt.) Anderle tanár úr elmondta, hogy „Európában 500 éve nem jelent meg címen kecsua szöveg! (Előtte pedig fel sem voltak fedezve.) Lapis Andrást arról kérdeztük, hogyan került kapcsolatba a tanszékkel.” — Tagja vagyok az Adler Kft.-nek A cég 1990-ben alakult, és elsősorban nemesfém érmek kiadásával és forgalmazásával foglalkozik. Ez a mostani a hatodik a sorban, s ezt vettük a legtöbb példányban. Tavaly Anderle Ádámék ennek a könyvnek a kiadá America Hungara nemes Történeti és Latin- Amerika Történeti Tanszéke egy másik reprezentatív kiadvánnyal is jelentkezett. A kis kötet címe America Hungara (A magyar Amerika), alcíme pedig: az Újvilág a magyar költészetben. A verseket — Szemczi Molnár Alberttől Kányádi Sándorig — Rozsnyai Jenő és Zsoldos Sándor válogatta. Minden költemény mellett ott olvasható spanyol fordítása is. Az átültetést Tóth Éva készítette, aki ugyancsak az említett tanszéken dolgozik. Tizenegyezer példányban nyomtatták a válogatást, ezek közül ezer számozott példány barna bársony kötésben készült. Ezeknek borítóján ott szerepel Lapis András szobrászművész érme bronz lapocskán. Az éremről — melynek ezüst változata 2000 példányban ugyancsak most jelenik meg — tegnapi számunkban fotót közöltünk. Hátlapján egy, a Mexikóban talált kősztélé látható, amely a kígyótestű, emberarcú, emberkezű istent, s egy előtte imádkozó indiánt ábrázolja. Rajta a szöveg magyarul olvasható: „Két világ találkozása 1492—1992”. Az előlapon az első partraszállók láthatók, amint keresztet állítanak az új földön. Mára elnyerték a Szegedért Alapítvány támogatását. Megjelent azonban egy újságcikk, amely azt kérdezte: Miért jó egy ilyen könyv Szegednek? Anderle tanár úr válaszolt a cikkre a lapban, és visszaadta a támogatást. Ezt a választ olvastam és azt mondtam magamban: őket támogatni kell. Szerintem az a cikk méltánytalan volt, mert egy ilyen kiadvány Amerika felfedezésének 500. évfordulóján igenis méltó ünneplés. Akkor kezdtünk el együtt dolgozni, s most látható a közös munka eredménye. * Azt az említett cikket — én írtam. (Egy másik lapba.) Meglehetősen nagy visszhangja volt, az akkori fődíjas is nagyon zokon vette. Ő már tavaly nyáron megbékélt, mintegy ötszáz fős publikum előtt nyújtotta a kezét. Ez a mosani azonban más ügy, ebben nem volt igazam. Illetve ha meggondolom, hogy az a talán méltatlan akadékoskodás hozta össze a feleket, s hogy a tévedés nyomán új, termékeny munkakapcsolat alakult ki... Szóval elkezdhetek gondolkodni a világ bonyolultságáról __ MAROK TAMÁS Aki lázit, elküldik? (Folytatás az 1. oldalról.) mert csatlakozott a csoportos kiválókhoz, akik huszonheten vannak, ahogy errefelé mondják, irodisták. Kérik azt az épületet, ahol dolgoznak, a téesz budapesti húsüzemét, helyi bognárműhelyét, téglagyárát. — Nekem is felajánlotta az elnök, hogy közös megegyezéssel váljunk el. Pedig, mi csak az átmeneti szabályokról szóló törvény adta jogunkkal akarunk élni. A maradókkal nem akarunk rossz viszonyt, a téesztagságomról sem mondanék le. — Akkor most, közel harminc irodista — természetesen nem kizárólag adminisztrátor — kerül lapátra? — Szinte valamennyiünk állását meghirdette az elnök úr. Keresnek például pénzügyi előadót, üzemgazdászt, bércsoportvezetőt. . . — Óra vezetőségi tag. Az átalakulásról miként szavaztak? — Az elnök úr nem támaszkodik a választott vezetőségre. A téeszirodában sárgadinnyeillat fogadja a vendéget. Csemegéznek, csemegéznek, köztük az elnök úr is. Jut eszembe, Zsíros Géza képviselő múlt hét végi dörgedelme: feljelenti a téeszelnököket. Széchényi Mihályt aligha, hisz még csak néhány hónapja áll a kolhoz élén. — Miért akarja mindenáron egybe tartani a téeszt? — Erről szó sincs! De nem akarom, hogy a maradókat teljesen kisemmizzék a távozók. Úgy tűnik, nekünk már csak a holt vagyont akarják itthagyni. Továbbá, az is igaz, hogy én aggódom a majdani egyéni gazdálkodókért is. — Közös megegyezéssel kívánt tőlük megválni... — Pénzünk nincs arra, hogy fizessünk. Tegye ezt inkább az állam. — A csoportos kiválók — irodisták — megbéníthatják a téesz pénzügyi működését. Emiatt nem fáj a feje? — Dehogynem! Fogalmam sincs! hogyan oldom meg ezt a feladatot. — Meddig tart ez a felemás helyzet? — Szeptember közepén tartjuk az újjáalakuló közgyűlést, akkor minden eldől. — Ez azt jelenti, hogy addig mindenkinek adnak munkát? — Akinek nem mondunk fel, arra ez érvényes. * Indulok a csomorkányi tanyákról, Posztós Imre integet az udvarából. És kiabálja: minden jót! Maguknak is, kiválók! P. BODZSÁR ERZSÉBET * Tímár Sándor, az Állami Népi Együttes művészeti vezetője a közelmúltban arról beszélt: mily nagy szüksége van az embereknek a jó szóra, biztatásra. A lélekben, öntudatában meggyengült — s ma ismét rút „rablótámadásoknak” kitett — magyarság szellemi, lelki újraépülése valóban nem képzelhető el enélkül. De tudjuk-e egyáltalán, hogy hol keressük, hol találjuk erőtlenségünkben a biztatást? Ahogyan a szomjas ember forrás után kutat, kutatunk-e a lélek éltető forrásai után? Vajon, észrevesszük, felfedezzük-e nemzeti kultúránk gazdagságát, vagy hagyjuk ujjaink között kiperegni a hatalmas kincset, siváran, kisemmizetten téblábolva tovább? Fájdalom volna, ha így cselekednénk, s nem figyelnénk azokra, akik vállalkoznak a misszióra: elvezetnek bennünket a kincsesházba, hogy elhiggyük végre: kultúránk által gazdagok és erősek vagyunk mi is. Egyáltalán vagyunk, és ilyenek vagyunk, mi, magyarok. Az Állami Népi Együttes nagy örömmel és azzal a bizakodással érkezett szegedi vendégszereplésére, hogy a szabadtéri játékok hatalmas nézőterén helyet foglaló ezreket győzi meg jó szóval, biztatással: ez a nép, amelyik ezer év alatt oly nagy kedvvel, művészi kifejezőkészséggel épített kultúrát lelkének minden rezdüléséből, építőkedvét újra visszanyerheti. Reménykedünk abban, hogy a csütörtöki főpróba után — melyet magunk is végignéztünk — valóban megtelnek a széksorok. Érdemes elzarándokolni a Dóm térre, melynek hatalmas színpadáról három estén át valódi arcunk néz le ránk. Már a színpadkép — Bakó József munkája — is lenyűgöző: egyszerű, tiszta formáival, a középpontba állított székelykapuval, kopjafákkal, zöld pázsittal és napraforgóvirágokkal azt a nyugalmat árasztja, amit akkor érez az ember, amikor békében él önmagával. Ebbe a békés hangulatba robbannak be a lőrincrévi legények és lányok, hogy mulatságuknak tanúi lehessünk. Sokszor leírtuk már — ám nem lehet elégszer —, hogy az Állami Népi Együttes táncosait a valódi profizmus jellemzi. Nincs egy elvétett mozdulat, egy félrecsúszott hang, de még egy félrecsúszott kalap, vagy kötény sem. Berki László — cseppet sem mellékesen, az együttes zenekarának vezető prímása — és Tímár Sándor műsort nyitó koreográfiája jó alaphangulatot adott — a Magyar lakodalmas című összeállításnak. A műsor egyébként — noha címe azt sugallná, hogy valamely összefüggő lakodalmas táncjátékot látunk — csak hangulatában lakodalmi. Azt az örömöt sugározza, melyet folklórkincsünk pazar színei okoznak, hisz a teljes magyar nyelvterület néptánc- és népzenei gazdagsága sorakozik elénk színes tablóként. Lakodalmas játékot — Daróci—Tímár koreográfiáját — csak az első rész zárásaként láthatunk: vőféllyel, legényekkel, leánypajtásokkal, parasztzenészekkel és persze vőlegénnyel és gyönyörű menyasszonnyal. A lakodalmashoz csatlakoznak a Szeged Táncegyüttes gyermektáncosai, akik felnőtteket utánzó játékukkal, bár rövid időre, de látható lelkesedéssel tűnnek fel a színpadon. A műsor első részében még két Tímár-koreográfiát láthatunk. A Dél-alföldi ugrós és csárdás népzenei anyagát Sebő Ferenc, az öt legény táncáét pedig Virágvölgyi Márta állította össze. És aztán jött a széki táncrend ... Székről aligha lehet elfogultság nélkül írni, hisz a magyarországi néptánckultúra és a táncházmozgalom felvirágoztatásában is hallatlanul nagy szerepet töltöttek be a kis mezőségi falu táncosai. A széki táncrendet — melyet Sebő Ferenc és Tímár Sándor állított színpadra — klasszikusnak is tekinthetjük, hisz ennek mintájára alakult meg később a többi táncrend, s ez szolgált modelljéül a láttartunk. lomra, diek srispatakográfiáji ... népcsoport a műsorban. . engedtessék meg egy aprócska észrevétel: a Szeged Táncegyüttes, tudjuk, emberfeletti munkát végez önfenntartása érdekében, majdhogynem egyetlenként maradt a város hajdan erős néptáncmozgalmának képviselőjeként. Sajnos, azonban mostani szereplésük, kivált, hogy hivatásos táncosokkal nyílt mód az összehasonlításra, alatta maradt a megszokottól. Kissé fésületlennek, kiforratlannak éreztük produkciójukat. A Hortobágyi pásztortáncok (Budai—Béres—Varga koreográfiája), kivált pedig Tímár Sándor leánytánca, a Tardonai karikázó az est egyik legemlékezetesebb felcsillanása volt. Hatásos volt a műsort záró Berki—Tímár kompozíció, a Szatmári táncok. Ebben a férfiaknak jutott hálás, de tudásuk legjavát követelő szerep. A ráadás meglepő ajándéka: zene nélkül, csak lábuk dobbanásával verték a szilaj ritmust a táncosok, a közönség ütemes vastapsa és hurrázása mellett. Úgy gondolom, külön kell szólni a zenekar teljesítményéről. Nyilván, ízlés dolga, de jómagam stílustörőnek tartom a nagy létszámú cigányzenekar szerepeltetését, a lőrincrévi táncok után pedig, kimondottan oda nem illőnek a Rákóczi-indulót. Persze, hasonló néptáncműsorok közben megszokhattuk már az önálló zenekari betéteket, de nem igazán érezzük át a műzene szükségességét a népzene mellett, még oly nagyszerű előadásban sem. No, de ne fanyalogjunk, örüljünk az Állami Népi Együttes műsorának, amely Tímár Sándor művészeti vezetése alatt, úgy látjuk, valóban méltó reprezentánsa a magyar folklórnak, idehaza és külföldön egyaránt. TÖRÖK ERZSÉBET Éltető sor (Fotó: Miskolczi) w V \ \ j tant\ \ Indul a tb-börze? Az elkövetkezendő napokban már a megyei társadalombiztosítási vezetőkkel konzultálnak azoknak a cégeknek a képviselői, amelyek az elmúlt héten végre megkötötték a szerződéseket az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatósággal a társadalombiztosítási börze lebonyolítására. A börze elindítása igencsak sürgető, a társadalombiztosítás kintlevősége ugyanis jelenleg már eléri a 68 milliárd forintot — tájékoztatta az MTI-t Weglárz Péter, az OTF vagyonkezelési csoportjának megbízott vezetője. Mint elmondta: a pályázatot elnyert négy cég közül az OTP Ingatlan Rt., a budapesti, illetve a Pest megyei, tb.-adóssággal küszködő cégekkel foglalkozik majd. A Senzor Hadley Walker Kft. az ország hat nyugati, illetve északnyugati, a Controll Rt. hat dél-magyarországi, míg az Améta Kft. és a Bixbit Kft. által létrehozott közös konzorcium hat észak-, illetve északkelet-magyarországi megye tb.-nek tartozó cégeivel igyekszik majd felvenni a kapcsolatot. TGM a nyári egyetemen Az értelmiség meg fog szűnni haza, egészen Németországig” — mondta pénteken Tamás Gáspár Miklós filozófus a nyári egyetem zárónapján. Az értelmiségi szónak Oroszországban morális jelentése volt: a szellem embereit értették alatta, azokat, akikre Oroszország megújításának feladata vár. Az új osztály létrejötte abból a történelmi jelenségből táplálkozott, hogy megszűnt a társadalomnak 4 ezer évig létező biztos struktúrája. Addig ugyanis a társadalomban betöltött helyet a születés alapvetően meghatározta. Ha valaki uralkodónak született, az maradt egész életében, ha arisztokratának, akkor arisztokrata, ha parasztnak, akkor paraszt. Az értelmiség abból a gondolatból táplálkozott, hogy a társadalmat ne azok vezessék, akik arisztokratának születtek, hanem azok, akik „az igazság bajnokai”. A társadalom csúcsán levő emberek erkölcsiségét mindig ellenőrizni kell, s ez az ellenőrzés az értelmiség feladata. Az átmeneti társadalomban az értelmiség tölti be a vezető szerepet. Ezt azonban fokozatosan átveszi tőle a szakértői gárda. A klasszikus értelmiségnek az a véleménye, hogy az istenadta nép nem tudja, hogy mit kellene választania, ezért helyette az értelmiségnek kell választania. Az értelmiségnek ez a funkciója ellentétben, áll a polgári társadalmakkal, mert ott a polgárok maguk döntik el, mit is akarnak. „Úgy vélem, hogy a fejlődés során el fog válni egymástól a cselekvés és a gondolkodás útja, s az értelmiség a klasszikus értelemben meg fog szűnni” — mondta Tamás Gáspár Miklós. M. T. „Az értelmiség fogalma Oroszországban alakult ki, s innen terjedt el Európa- Ybl Bank Ügyészségi vizsgálat A Legfőbb Ügyészséget kéri fel a privatizációs miniszter az Ybl Bankkal kapcsolatos vizsgálatra — tájékoztatta Csuhaj V. Imre kabinetfőnök az MTI-t pénteken. Mint mondotta: lezajlott ugyan már egy belső vizsgálat az Ybl Bankkal kapcsolatban, amelynek során azt elemezték, hogy törvényesek voltak-e az eladás körülményei, illetőleg a tranzakció megfelelt-e az ÁVÜ belső szabályrendszerének. Mivel e vizsgálat nem adott megnyugtató, végleges eredményt, azt folytatni kívánják mégpedig külső szervezetek bevonásával. Az Állami Számvevőszék mellett a Legfőbb Ügyészséget kérik fel, hogy vizsgálja meg a tranzakció valamennyi részletét. Az Állami Vagyonügynökség 25,8 százalékban volt tulajdonosa az Ybl Banknak a privatizáció előtt. E részvényeit 300 millió forintért értékesítette. (MTI) w*» DÉLVILÁG 12. aug./., szombat .