Reggeli Délvilág, 1992. szeptember (3. évfolyam, 205-230. szám)

1992-09-01 / 205. szám

A vásárhelyi Riviéra rekordot javított Minden idők legforróbb nyara egyszersmind min­den idek­ legnépesebb ven­dégseregét csábította für­dőzésre az idei nyáron, re­kordot javított a vásárhelyi strand. Amint Kolom­án Ferenc, a fürdő vezetője el­mondta: tavaly augusztus 20-a után szinte senki nem látogatott a strandra, üre­sen pangtak a medencék, csak egy-két elárvult na­pozó lézengett a parton — most pedig csak a talév­kezdet tud véget vetni a szezonnak. Vagy tán — még az sem? Tény, hogy az iskolai szü­net előtti perceket is ki­használták gyerekek, szü­lők egyaránt, a minap hét­végén is tömve volt a nyolc medence, telített leendett a négyezer méternyi össz­­vízfelület. Jóvá több, mint 3000 belépőjegyet váltot­tak naponta az emberek, s ebben nincs benne a 30, és 10 alkalomra szóló, har­minchárom illetve húsz százalékkal olcsóbb je­gyek szám­a. Ötezer ven­déggel bízvást számolha­tott a fürdő naponta, mely egyébként valamivel több, mint hétmilliós bevételt tervezett ez évre — és máris látszik, ezt még túl is teljesíti. Nem csoda, hisz nemcsak a vásárhelyiek kedvelik az itteni strandot, de szerte a megyéből, sőt a megyehatárokon túlról is nap nap után rengeteg für­dőző érkezik. Hogy miért szeretik a távolról jöttek az itteni strandot jobban a ha­zainál? A hatalmas zöldte­rület, a jól gondozott park és a mindezek ellenére sem jellemző zsúfoltság okából. Persze a fürdőve­zetőség további csinosítá­sokat is tervez. Füvesítik például a bejárati részt, az ülőmedencék meletti terü­letet, fölújít­ják a kistuso­ot, tervbe vették a medencék egy részének kicsempé­­zését, sőt, ha a város kellő pénzmennyiséggel támo­gatná a tervet, lenne esély korszerű vízforgató beren­dezés beállítására is. Nem is tudom, örüljünk vagy ne örüljünk a további fejlesz­téseknek? Ha meg ennél is szebb tesz a strand , köz­kedveltsége hovatovább odáig fokozódik, hogy nem tehetsz meg egy métert a vízben anélkül, hogy hasba ne rúgnának hár­man, s nem napozhatsz a parton anélkül, hogy ke­resztül ne esnének rajtad percenként öten. De hát mindez még csak a jövő zenéje, s tehet, a korszerű­sítés a fürdőző kultúrát is nagyban megnöveli. Szó­val, szurkolunk neked, víz­forgató! F.CS. (Fotó: Pintér József) Köztudomású, hogy évek óta testvérvárosi barátság köti össze a finnországi Bassiót és Csongrád városát. Ennek ápolására már több ízben tett látogatást a Tisza­­parti városban Kanni Saari úr, a finn kisváros népszerű polgármestere. Ez évben ittjártakor L­o­­soncziné Piroska Réka pol­gármester asszonnyal átte­kintették a város adottsága­it, körvonalazták az együtt­működés lehetőségeit,, ame­lyek több vonatkozásban a jövőben gyümölcsözőek le­hetnek. A finn polgármester ittlé­tekor meghívta a város ön­­kormányzatának 4-5 fős küldöttségét Rassióba azzal a céllal, hogy a további együttműködés lehetősége­it városának üzletemberei­vel megbeszélve konkrét tárgyalási alapokat készítse­nek elő. Mint most a polgármester asszonytól megtudtuk —, az eddig is működő kulturális kapcsolatokon kívül — nagy szükségét és egyben jó lehe­tőségét látják Csongrád ve­zetői is a több területen tör­ténő együttműködésnek. Mezőgazdasági termelvé­­nyeiknek (gyümölcs, zöldség, bor stb.) szervezett értékesí­tésére a hazai piacon jelen­leg igen kedvezőtlenek a le­hetőségek. A finn testvér­­város viszont élénken érdek­lődik termékeik iránt. Egyébként használt mező­­gazdasági kisgép értékesítés, új élelmiszerfeldolgozási technológiák, esetleges csongrádi befektetések le­hetőségei is szerepelnek a mostani tárgyalási program­ban. Ranno Saari úr meghívása ugyan 4-5 főre szólt­­, ám a jelen helyzetben takaré­kossági okokból — a csong­rádi városi képviselő-testü­let úgy döntött, hogy mind­össze csak 2 fős küldöttség utazzék el a munkalátoga­tásra. (A küldöttség számlá­ját egyébként csak az úti­költség terheli, s ez is ked­vezményes, mert repülője­gyeket egyharmad­árért si­került szerezniük. A többi költséget a meghívó fél fe­dezi.) Losoncziné Piroska Réka polgármester és Szurgent János képviselő tegnap már el is utazott a finn testvér­­városba. Remélem, hogy visszaér­kezésünk után eredményes tárgyalásokról, konkrét le­hetőségekről tudunk beszá­molni majd a képviselő-tes­tületnek és a város lakossá­gának­­, nyilatkozta elin­dulásuk előtt a polgármester­asszony. (V. I.) Testvérvárosi barátságban Csongrád és Raisió Finnországba utazott a polgármester asszony Az elmúlt hét végén Sze­geden tartott előadást — a kisgazdák vendégeként — Pongrátz Gergely, az 1956- os forradalom és szabad­ságharc egyik legendás alakja. Mai problémákat elemezve, itt is kijelentette, ha Göncz Árpád nem írja alá kedden a média elnö­keinek felmentését, szep­tember közepére újabb tün­tetést terveznek. Könyvének dedikálását követő nyilat­kozatának elején elmondta, számára csak annyi különb­ség a Rákosi- és a Kádár­rendszer között, hogy az előbbit végigszenvedte, az utóbbit átvészelte Ameri­kában. __ pongrátz úr, engedjen meg egy párhuzamot. Volt egy látványos forradalom, amely elbukott. Most van egy kevésbé látványos rend­­szerváltozás, mely némi zök­kenőkkel ugyan, de műkö­dőképes. Hogy látja az ak­kori és a mai Nyugat hoz­­zá(nk)állását, és önök, mint régi '56-osok, nem féltéke­nyek egy kicsit az Antall­­kormányra? __ Nekünk nincs semmi okunk a féltékenységre. Mi '56-ban kitűztünk egy célt magunk elé, ami csakis a nemzet érdekeit képviselte. Mi ezt folytatjuk most is. A .,Nyugat” nem szimpati­zált velünk ’56-ban sem, hi­szen eladott minket, és lát­juk most, abból a „segítség­ből”, amit ad Magyaror­szágnak, hogy a „Nyugat” most se szimpatizál velünk. Magyarország ’56-ban is magára volt hagyva, most is csak magára számíthat. Én egyáltalán nem vagyok féltékeny az Antall-kor­­mányra, sőt, ha tudom, a nemzet érdekében én támo­gatom Antallékat, hogy te­gye meg azokat a dolgokat, amiket valójában a nemzet érdekében kell neki meg­tenni. De ez bárkire vonat­kozik, aki ez ügyben tevé­kenykedik. _ Az ortodox kommunis­ta rendszer híveinek háttér­be szorulásával mintha egyenes arányban hullott volna szét az ’56-os forra­dalmárok egysége. Van-e önökben kompromisszum­készség annak érdekében, hogy a következő országos választásokig megtartsák, esetleg növeljék választó­­polgáraik bizalmát? — Az ’56-os egység, az eszmei egység (!) nem hul­lott szét, ilyen csak egy van, és az nem hullhat szét. Az hogy az emberek vál­toznak . . . „Változnak az idők, változnak az embe­rek”, ez természetes jelen­ség. Nekem politikai ambí­cióim nincsenek, az egyedü­li célom, ezért jöttem haza, hogy segítsek azokon a baj­társaimon, akik segítségre szorulnak. — Akkor csak a szemé­lyek változtak? — Igen. Ők azok, akik bi­zonyos okoknál fogva nem viszik úgy tovább az esz­mét, mint ahogy azt ’56-ban tették. — A ’94-es választások változtathatnak valamit a dolgokon? — Nagyon sokat, de csak abban az esetben, ha vala­milyen formában meg tud­juk győzni a magyar népet, hogy menjenek el, és a meg­felelő személyekre szavaz­zanak. Ha egy olyan Par­lamentünk lesz, ahol való­ban a nemzeti szellem ural­kodik, abban az esetben igen. — mészáros — Szegeden járt Pongrátz Gergely Rákosit megszenvedte, Kádárt átvészelte (Folytatás az 1. oldalról.) menedzser, a vezető kört épülő csoport megszervezé­se, irányítása, majd a ki­alakított csoport működteté­se egy nagyobb szervezet­ben kerül terítékre. A ne­gyedik évben a hazai és külföldi közgazdasági, poli­tikai, jogi környezetben va­ló biztos eligazodás a tan­anyag. Természetesen nem­csak a'­- elméletet oktatjuk, hanem gyakorlati képzést is kapnak a hallgatók. Er­re, egy háromnapos, bent­lakásos tréningre kerül sor a hét végén Szegeden. __ Vendégük volt dr. Ve­ress Gábor államtitkár is. Ő mire tanította a hallga­tókat? i­d. a minőségről, a folya­matos önképzés, az erkölcs, a szaktudás szükségességé­ről tartott előadást. — A jelenlegi csoport összetétele eléggé vegyes, hiszen vannak itt kutató­orvosok, vezérigazgatók, osz­tályvezetők, vállalkozók, po­litikusok, tanárok is. Oktat­nak speciális területen dol­gozókat is? — Tartottunk már belső tréninget a kábel-, a szalá­migyárban, az áfésznél, szó­­­val bárhová elmegyünk, ahol tanulni akarnak, de a tapasztalatunk az, hogy azok, akiknek igazán szük­ségük lenne erre a tudásra, sajnos, általában úgy ítélik meg, hogy már mindent tudnak. Azok, akik hozzánk jönnek, legtöbbször az át­lagnál jobban menő, haté­konyabban üzemelő vállal­kozást, gyárat vezetnek. Nem véletlen, hiszen a gon­dolkodásmódon, a nyitottsá­gon, az új befogadásának képességén van itt is a hangsúly, azon, hogy meny­nyire tudnak alkalmazkodni, illetve megfelelni újabb ki­hívásoknak. — Egyre több egyetemen, főiskolán kapnak efféle képzést a diákok. — Mi Szegeden, az orvo­si és a gyógyszerész karon oktatjuk majd a hallgató­kat 20, 40, 60 órában, de van már egy átvett oktató­csomagunk, amit Baján környezetvédelmi szakembe­reknek tanítanak. — A beszélgetés során igen sok speciális területet említett. Ennyire sokolda­lúak a munkatársai, hogy az orvostudomány, a kör­nyezetvédelem, a gyógysze­részet, az élelmiszeripar te­rén is oktathatnak? — Amit mi tanítunk, mindenkinek hasznos lehet, hisz a diákjaink saját sze­mélyiségét, lehetőségeit fej­leszti, illetve tágítja, s csak az általunk közvetített ve­zérgondolatokat kell maguk­ra adaptálniuk. Nálunk mindennek az alapja egy irányított személyiségfej­lesztési program. A tudatos, hatékonyabb munkavégzés­re, önmaga fejlesztésére mindenkinek szüksége van. A társaságunknál például az összes munkatársunk szeptemberenként elvégez egy-egy tanfolyamot, hiszen a helyzetjátékokkal, isme­retbővítéssel, a beszéd-, a tárgyalástechnika javításá­val senki sem jár rosszul. Kiszélesedik a látókör, tu­­datosabbá válik az ember, kiterjed a komfortaóna __ Mit jelent a komfort­zóna? — Általában mindenki fél valamitől. Azt szoktuk mondani, „amitől félsz, tedd meg!”, és elmúlik a féle­lemérzeted. Elég, ha heten­te, havonta rátalál gj­ ember egy-egy ilyen dologra, s ezek megszüntetésével egy­re jobban, biztosabban érzi magát a világban. A másik nagy probléma, hogy az em­berek legalább 99 százaléka nem tudja, hogy mit akar, hová akar eljutni egy, két, öt év múlva. Hiányzik a tu­datosság, így pedig csak vakvágány, botorkálás, ahogy haladnak. Ez nem­csak egy vállalatnál döntő hiba, hanem egy személy életútjában is elengedhetet­lenül fontos lenne, hogy ne vaktában, céltalanul, bi­zonytalanul haladjon, ha­nem tudja, mit akar elérni, létrehozni, megélni. Mi eb­ben tudunk segíteni. P. 11 Sikerre tanítják a vezérigazgatót * * ^DÉLVILÁG mmms mi. ««*.. keddmmmmmmmmmmm —— r~------------------—------—

Next