Reggeli Délvilág, 1992. október (3. évfolyam, 231-256. szám)

1992-10-01 / 231. szám

Nótakedvelőknek A lehulló falevelet E­isemann Mihály zeneszerző valóban istenadta tehetség volt. 1898-ban született és 1966-ban hunyt el Budapes­ten. A Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albert és Weiner Leó volt a tanára. Diplomája megszerzése után zongorá­zott is, ekkor született Lesz maga juszt is az enyém című száma és a Szeret-e még? slágere. Miss Amerika volt első operettje, ezt követően szinte évente jelentkezett operet­tekkel. Irt filmzenét, rádióoperettet és néhány magyar nótát, ám azok nagyon népszerűek lettek. Közülük is a legismertebb Volt egyszer egy fehér szárnyú bóbitás ga­lambom — szövegét Füredi Imre írta. Kalmár Tibor pedig az alábbi nótájára írt emlékezetes sorokat: A lehulló falevelet sodorja a szél is, két kis árva levél vagyunk babám te is, én is. S ha valahol valamikor nagy-nagy vihar támad, csak az Isten tudja, meddig maradhatok nálad. Márpedig a vihar nálunk be gyakori vendég, egyszer téged el is vihet, ha én nem is mennék. Vonj magadhoz szorosabban ölelj által rózsám, olyan vihar nincsen ami visszasodor hozzám. T­alán kellene egy másik szánkó is az ötödik eme­letre, hogy az esti órákban, ami­kor megtárgyaljuk az elmúlt na­pok eseményeit, mindenki le tudjon ülni. A most még egyedül parkoló munkanélküli szánkón ül egyedül élő szomszédasszo­nyom, meg én, Lajos, a munka­­nélküli úszómester a korlátot tá­masztja. A felesége, aki szak­ápoló, állandó éjszakai szolgála­tot vállalt az egyik egészségügyi intézményben, — mindig hulla fáradt és álmos — éppen a gye­­re­ket készíti lefekvéshez. Sok vígságra nincs okunk, nem is igen nevetgélünk. A munka­­nélküli úszómesternek lejárt a munkanélküli-járadéka, nem ta­lált állást magának a napszámos földmunkán kívül, és most a fele­sége tartja el az öttagú családot. Lajos a meglévő állapotokba meglehetősen belesápadt. Hetek óta fehér, mit a kréta. Bánatát nem fojtja italba, mint sokan, akik a közeli garázskocsmában keresnek menedéket — nem ál­lást, bár kívül állva isszák a sörü­ket — és társaságot az egyedüllét ellen. Piszok rossz lehet otthon egye­dül, munka és munkahelyi kö­zösség nélkül — mondom az úszómester Lajosnak, akinek se medencéje, se vize, se munkája. Magyarázza, hogy csak érettsé­gije van, meg úszómesteri diplo­mája, semmi máshoz nem ért. — Mi a fenét kezdjük magam­mal — kérdezi —, amikor sehová nem vesznek fel másféle szak­­képzettség nélkül?! — Talán iratkozzál be valami átképzésre — mondom neki —, hátha valami bejön. — Mi a frászra iratkozzak be, amikor mindenhonnan csak el­bocsátják az embereket, próbál­koztam én már annyi helyen, de mindenhol csak elutasító választ kaptam. Egyedül élő beszélgetés köz­ben mozdulatlanná vált. Fülelt és kezét felemelve csöndet intett. Hógolyó a lépcsőlejárónál aludt, békésen várva a pletykapad „vé­gét”. — Nálad van valaki — sut­togta — és közelebb húzódott az ajtóhoz. — A gyerekeid nincse­nek itthon, láttam őket elmenni. — Disznóm van — feleltem —, az motoszkálhatott. — Disznót tartasz az 56 négy­zetméteres panellakásban? — ■kérdezte felháborodva egyedül élő. — Mikor vágod le? Meg­hívhatnál egy toros vacsorára, segítünk a munkában — ajánlko­zott Lajos, a munkanélküli. — Hagyjátok már abba — szóltam közbe gyorsan, megelő­zendő a további szóáradatot. — Sündisznóm van. — Döbbenten néztek rám. — Megsajnáltam szegényt. Hógolyót sétáltattam odalenn, amikor láttam, a gyere­kek rugdosnak valamit. A ku­tyám rohant oda, mennem kel­lett nekem is, ki voltam kötve a pórázhoz. Hát látom, egy össze­gömbölyödött sündisznót pró­bálnak vásott „kölykeink” já­rásra bírni. A fejét akarták látni. A hessbe zargattam őket, és San Samut védendő, a kardigánomba becsomagolva — szúrt volna az Istenadta — felhoztam az ötö­dikre. Ő motoszkál. Samu. Ő az a disznó. — És mi a terved vele? — kérdezi egyedül élő, kissé riad­tan. — Nem szenved? Nem érzi rosszul magát? — aggódott, mint egy állatvédő liga­tag. — Az első éjszakára adtam neki a konyhában egy kis tányér tejet, almát, szőlőt, körtét, parí­­zert — szólt a tájékoztatásom. Van a kis disznójának esze, meg­itta a tejet, megette a parízert. Valamint behúzódott a gáztűzhe­lyem mögé, illetve alá, és egész nap alszik. Tegnap megint kapott tejecskét, megitta, kapott sonka­felvágottat, megette. Nem lehet vegetáriánus a drágám, mivel a gyümölcsöket, zöldségeket ott­hagyta. A gáztűzhely alatt meg a nyomait is. Láthatóan nem szen­ved, hanem éppen jól érzi magát. — Nem akarod elengedni? — aggodalmaskodik szomszédasz­­szonyom. — Én akarnám — mondom neki —, de nem hagyja magát. Nappal elbújik a sarokba, nem tudom kibányászni, éjjel pe­dig, amikor lapátra tehetném, nincs kedvem lecaplatni az ut­cára vele. Pedig a szabadban lenne a helye, és tudom, egyszer majdcsak összejövünk. Szeret­ném szabadon engedni, bár nem küzd érte, de nem egészen oké egy disznóval együtt élni. L­ajos, a munkajáradék- és munkanélküli rezignáltan megjegyzi: — Adj túl rajta, nem érdemes tartani, túl kicsi a son­kája. A sonkafelvágott viszont annál drágább. KOVÁCS PIROSKA Pletykapad lilamix N­éhány napja ismét gépek zajától volt hangos a gim­názium előtti tér. Bontották a szovjet emlékmű még megma­radt alapzatát. A közel 14 m magas obeliszket tetején a csil­laggal, s talapzatán Farkas Ala­dár bronz domborművével már 1991 januárjában lebontották, és darabjait a múzeumba szállí­tották megőrzésre. A téren csak a 40 cm magas kétlépcsős alapzat, ill. az azt körülölelő kő virágtartó ív maradt. Ezek bon­tását kezdték meg szeptember elején. A munkások 18-án értek el az alapozás legaljára. Elmon­dásuk szerint addig 4 réteg vas­betont törtek föl. A kibontott alapot egy lapos kb. 1,20 m vastag és 5 m átmérőjű kerek, beton pogácsára lehetne leg­jobban hasonlítani. Ez a vastag téglafallal körülfogott beton­tömb tartotta a 65 cm-es hasá­bokból összerakott mészkő oszlopot. Az alap negyedik ré­tegének feltörése közben a gép tüskéje egy deszkadarabot sza­kított föl, s valami megcsillant a betondarabok között. A mun­kások azonnal megállították a gépet s kíváncsian nézték mi lehet ott? A deszka egy kis ládikónak volt a teteje, mely ládikó egy kb. 15x15 cm széles és 30x40 cm hosszú papírdobozt rejtett. A doboz vastag kartonból, há­zilag készült, éleit kívülről szürke szigetelőszalagszerű ra­gasztócsíkkal fogták össze és piros zsinórral, viaszpecséttel zárták le. A dobozban egy üveghenger volt, melynek nyí­lását szurokkal szigetelték a nedvesség elől. Az üveg 42 évig kitűnően megőrizte tartalmát, s csak most, a bontásnál tört össze. Cserepei közül előkerült egy díszes okirat. 1992. szep­tember 18-án délben az ott dol­gozók megtalálták az emlékmű alapkőletételi okmányát! Ez az irat több mint 42 évig nyugo­dott a föld alatt, hiszen a szobor alapját 1950. április 4-én kezd­ték betonozni, és az alap első rétegének közepébe, pontosan a csillag alá helyezték el az okiratot tartalmazó ládikót. Az alapító okmány pontos, szó szerinti szövege a követ­kező: A DICSŐSÉGES SZOV­JET VÖRÖS HADSEREG HŐSIES HARCOK SORÁN, SÚLYOS VÉRÁLDOZAT­TAL, ELSŐNEK SZABADÍ­TOTTA FEL HAZÁNKBAN MAKÓ VÁROST A NÉMET FASIZMUS ÉS CSATLÓSA A MAGYAR NYILAS FERENC ELNYO­MÁS ALÓL. A DICSŐSÉGES VÖRÖS HADSEREG ÉS ANNAK HADVEZÉRE SZTÁLIN ELVTÁRS IRÁNTI SOHA EL NEM MÚLÓ FORRÓ SZERETETÜNK ÉS HÁ­LÁNK JELÉÜL EMELTE MAKÓ DOLGOZÓ NÉPE AZ EMLÉKMŰVET, HOGY HIRDESSE ÖRÖK IDŐKÖN ÁT A SZOVJET ÉS MA­GYAR NÉP BARÁTSÁ­GÁT. AZ EMLÉKMŰVET A MAGYAR 5 ÉVES NÉP­­GAZDASÁGI TERV ELSŐ ÉVÉBEN EMELTÜK. 1950. ÁPRILIS 4. MAKÓI NÉPFRONTBIZOTTSÁG (Sztálin neve vörössel van írva, az első, a hetedik és a tizenhatodik sor, ill. a dátum és az 5-ös szám vörössel díszített.) Az emlékmű előbb 5 évig, 1956. október 26-ig állt érintet­lenül, ekkor a makói nép le­döntötte. 1957 tavaszán újjá­építették — legnagyobbrészt ugyanazokkal, akik részt vet­tek a szobordöntésben —, s 34 évig ismét háborítatlanul állt a gimnázium előtt. Bontását az önkormányzat 1991. január 14- én kezdte meg. A múzeumba szállított darabok után most ugyanoda érkezett meg az alap­ból kibontott alapkő-letételi okirat is. DR. HALMÁGYI PÁL múzeumigazgató Ássák Makó nagy terét 42 évig a föld alatt Fizetéscsökkentést kért! A Nagy-Britannia-szerte 491 boltban szórakoztató elektroni­kát és számítógépeket árusító Dixons cég elnöke, a 60 éves Stanley Kalms visszautasította a számára megszavazott évi 45 ezer fontos fizetésemelést, és in­kább évi 3000 fontos fizetés­csökkentést kért. Kalms tavaly 563 109 fontot (körülbelül 1 mil­lió dollárt) keresett, s most azzal indokolta tettét, hogy nem lenne „fair“ több pénzt fölven­nie, amikor a vállalat dolgozói és a vásárlók egyaránt a gazda­sági recesszióval küzdenek. mi. Gyilkol a tiszta heroin A heroinfogyasztás ismét növekszik az Egyesült Álla­mokban, mert ez a kábítószer mind nagyobb meny­­nyiségben és olcsóbb áron kerül a piacra — írta az AP amerikai hírügynökség. Azelőtt inkább a kokaint vették, most azonban „a kokainfogyasztás úgy zuhan, mint egy kődarab, a tiszta heroiné viszont emelkedik“ — mondta Mark Kleiman, a Szövetségi Kábítószerellenőrző Hivatal munkatársa. Kleiman, aki a Harvard Egyetem segédpro­fesszora, elmagyarázta, hogy a délkelet-ázsiai ópiumter­melés növekedése leszorította a heroin árát a milligram­­monkénti 2 dollárról 90 centre. S mivel a kínálat oly nagy, az árusok már nem keverik a heroint más anyagokkal. Az utcán árusított heroin tisztasága az utóbbi években 10 százalékról 40 százalékra emelkedett, ami nagymértékben növeli a kábítószertől való függést — fűzte hozzá a profesz­­szor. Egyes városokban már érezni lehet a következménye­ket. Egy szeptemberi napon Bostonban 48 órán belül 14 túladagolót kezeltek kórházban, köztük egyet már nem lehetett megmenteni. A rendőrség 65 százalékos tisztaságú heroint is elkobzott, a legtisztábbat, ami valaha is előfor­dult az Egyesült Államokban. — Ez ijesztő —, mondta James Wood, helyettes rendőrfőnök. — Máról holnapra 65 százalékos tisztaságú heroint lehet vásárolni az utcán, csomagját 20 dollárért. Ha a fogyasztó nem tudja, hogy mit vett, meghalhat. A hatóságok főleg azért aggódnak, mert azok a fiatalok, akik félnek az AIDS-től, s ezért nem használnak injekcióstűt, kipróbálják a nagy tisztaságú heroint, ame­lyet szippantani lehet. New York körzetében, 1988-ban a herointúladagolók 25 százaléka szippantotta a kábítószert, múlt évben ez az arány 40 százalékra emelkedett. A heroinmérgezés miatti sürgős kezelések száma 1991-re 55 százalékkal lett nagyobb, mint az előző évben. A balti­­more-i kábítószerhivatal szerint a város kórházai már alig képesek megbirkózni a sürgős beavatkozást igénylők tö­megeivel. Az Ulinoisi Egyetem (Chicago) orvosa, Wayne Wiebel arról számolt be, hogy a kábítószer-függőség mind­egyre erősödik. Azelőtt enyhék voltak a megvonás tünetei. Most az utcákon összegörnyedt embereket látni, akik hánynak, mert elfogyott a kábítószerük. Mixer: Bagaméry László i­­mmm & DÉLVILÁG

Next