Reggeli Délvilág, 1992. október (3. évfolyam, 231-256. szám)
1992-10-01 / 231. szám
Nótakedvelőknek A lehulló falevelet Eisemann Mihály zeneszerző valóban istenadta tehetség volt. 1898-ban született és 1966-ban hunyt el Budapesten. A Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albert és Weiner Leó volt a tanára. Diplomája megszerzése után zongorázott is, ekkor született Lesz maga juszt is az enyém című száma és a Szeret-e még? slágere. Miss Amerika volt első operettje, ezt követően szinte évente jelentkezett operettekkel. Irt filmzenét, rádióoperettet és néhány magyar nótát, ám azok nagyon népszerűek lettek. Közülük is a legismertebb Volt egyszer egy fehér szárnyú bóbitás galambom — szövegét Füredi Imre írta. Kalmár Tibor pedig az alábbi nótájára írt emlékezetes sorokat: A lehulló falevelet sodorja a szél is, két kis árva levél vagyunk babám te is, én is. S ha valahol valamikor nagy-nagy vihar támad, csak az Isten tudja, meddig maradhatok nálad. Márpedig a vihar nálunk be gyakori vendég, egyszer téged el is vihet, ha én nem is mennék. Vonj magadhoz szorosabban ölelj által rózsám, olyan vihar nincsen ami visszasodor hozzám. Talán kellene egy másik szánkó is az ötödik emeletre, hogy az esti órákban, amikor megtárgyaljuk az elmúlt napok eseményeit, mindenki le tudjon ülni. A most még egyedül parkoló munkanélküli szánkón ül egyedül élő szomszédasszonyom, meg én, Lajos, a munkanélküli úszómester a korlátot támasztja. A felesége, aki szakápoló, állandó éjszakai szolgálatot vállalt az egyik egészségügyi intézményben, — mindig hulla fáradt és álmos — éppen a gyereket készíti lefekvéshez. Sok vígságra nincs okunk, nem is igen nevetgélünk. A munkanélküli úszómesternek lejárt a munkanélküli-járadéka, nem talált állást magának a napszámos földmunkán kívül, és most a felesége tartja el az öttagú családot. Lajos a meglévő állapotokba meglehetősen belesápadt. Hetek óta fehér, mit a kréta. Bánatát nem fojtja italba, mint sokan, akik a közeli garázskocsmában keresnek menedéket — nem állást, bár kívül állva isszák a sörüket — és társaságot az egyedüllét ellen. Piszok rossz lehet otthon egyedül, munka és munkahelyi közösség nélkül — mondom az úszómester Lajosnak, akinek se medencéje, se vize, se munkája. Magyarázza, hogy csak érettségije van, meg úszómesteri diplomája, semmi máshoz nem ért. — Mi a fenét kezdjük magammal — kérdezi —, amikor sehová nem vesznek fel másféle szakképzettség nélkül?! — Talán iratkozzál be valami átképzésre — mondom neki —, hátha valami bejön. — Mi a frászra iratkozzak be, amikor mindenhonnan csak elbocsátják az embereket, próbálkoztam én már annyi helyen, de mindenhol csak elutasító választ kaptam. Egyedül élő beszélgetés közben mozdulatlanná vált. Fülelt és kezét felemelve csöndet intett. Hógolyó a lépcsőlejárónál aludt, békésen várva a pletykapad „végét”. — Nálad van valaki — suttogta — és közelebb húzódott az ajtóhoz. — A gyerekeid nincsenek itthon, láttam őket elmenni. — Disznóm van — feleltem —, az motoszkálhatott. — Disznót tartasz az 56 négyzetméteres panellakásban? — ■kérdezte felháborodva egyedül élő. — Mikor vágod le? Meghívhatnál egy toros vacsorára, segítünk a munkában — ajánlkozott Lajos, a munkanélküli. — Hagyjátok már abba — szóltam közbe gyorsan, megelőzendő a további szóáradatot. — Sündisznóm van. — Döbbenten néztek rám. — Megsajnáltam szegényt. Hógolyót sétáltattam odalenn, amikor láttam, a gyerekek rugdosnak valamit. A kutyám rohant oda, mennem kellett nekem is, ki voltam kötve a pórázhoz. Hát látom, egy összegömbölyödött sündisznót próbálnak vásott „kölykeink” járásra bírni. A fejét akarták látni. A hessbe zargattam őket, és San Samut védendő, a kardigánomba becsomagolva — szúrt volna az Istenadta — felhoztam az ötödikre. Ő motoszkál. Samu. Ő az a disznó. — És mi a terved vele? — kérdezi egyedül élő, kissé riadtan. — Nem szenved? Nem érzi rosszul magát? — aggódott, mint egy állatvédő ligatag. — Az első éjszakára adtam neki a konyhában egy kis tányér tejet, almát, szőlőt, körtét, parízert — szólt a tájékoztatásom. Van a kis disznójának esze, megitta a tejet, megette a parízert. Valamint behúzódott a gáztűzhelyem mögé, illetve alá, és egész nap alszik. Tegnap megint kapott tejecskét, megitta, kapott sonkafelvágottat, megette. Nem lehet vegetáriánus a drágám, mivel a gyümölcsöket, zöldségeket otthagyta. A gáztűzhely alatt meg a nyomait is. Láthatóan nem szenved, hanem éppen jól érzi magát. — Nem akarod elengedni? — aggodalmaskodik szomszédaszszonyom. — Én akarnám — mondom neki —, de nem hagyja magát. Nappal elbújik a sarokba, nem tudom kibányászni, éjjel pedig, amikor lapátra tehetném, nincs kedvem lecaplatni az utcára vele. Pedig a szabadban lenne a helye, és tudom, egyszer majdcsak összejövünk. Szeretném szabadon engedni, bár nem küzd érte, de nem egészen oké egy disznóval együtt élni. Lajos, a munkajáradék- és munkanélküli rezignáltan megjegyzi: — Adj túl rajta, nem érdemes tartani, túl kicsi a sonkája. A sonkafelvágott viszont annál drágább. KOVÁCS PIROSKA Pletykapad lilamix Néhány napja ismét gépek zajától volt hangos a gimnázium előtti tér. Bontották a szovjet emlékmű még megmaradt alapzatát. A közel 14 m magas obeliszket tetején a csillaggal, s talapzatán Farkas Aladár bronz domborművével már 1991 januárjában lebontották, és darabjait a múzeumba szállították megőrzésre. A téren csak a 40 cm magas kétlépcsős alapzat, ill. az azt körülölelő kő virágtartó ív maradt. Ezek bontását kezdték meg szeptember elején. A munkások 18-án értek el az alapozás legaljára. Elmondásuk szerint addig 4 réteg vasbetont törtek föl. A kibontott alapot egy lapos kb. 1,20 m vastag és 5 m átmérőjű kerek, beton pogácsára lehetne legjobban hasonlítani. Ez a vastag téglafallal körülfogott betontömb tartotta a 65 cm-es hasábokból összerakott mészkő oszlopot. Az alap negyedik rétegének feltörése közben a gép tüskéje egy deszkadarabot szakított föl, s valami megcsillant a betondarabok között. A munkások azonnal megállították a gépet s kíváncsian nézték mi lehet ott? A deszka egy kis ládikónak volt a teteje, mely ládikó egy kb. 15x15 cm széles és 30x40 cm hosszú papírdobozt rejtett. A doboz vastag kartonból, házilag készült, éleit kívülről szürke szigetelőszalagszerű ragasztócsíkkal fogták össze és piros zsinórral, viaszpecséttel zárták le. A dobozban egy üveghenger volt, melynek nyílását szurokkal szigetelték a nedvesség elől. Az üveg 42 évig kitűnően megőrizte tartalmát, s csak most, a bontásnál tört össze. Cserepei közül előkerült egy díszes okirat. 1992. szeptember 18-án délben az ott dolgozók megtalálták az emlékmű alapkőletételi okmányát! Ez az irat több mint 42 évig nyugodott a föld alatt, hiszen a szobor alapját 1950. április 4-én kezdték betonozni, és az alap első rétegének közepébe, pontosan a csillag alá helyezték el az okiratot tartalmazó ládikót. Az alapító okmány pontos, szó szerinti szövege a következő: A DICSŐSÉGES SZOVJET VÖRÖS HADSEREG HŐSIES HARCOK SORÁN, SÚLYOS VÉRÁLDOZATTAL, ELSŐNEK SZABADÍTOTTA FEL HAZÁNKBAN MAKÓ VÁROST A NÉMET FASIZMUS ÉS CSATLÓSA A MAGYAR NYILAS FERENC ELNYOMÁS ALÓL. A DICSŐSÉGES VÖRÖS HADSEREG ÉS ANNAK HADVEZÉRE SZTÁLIN ELVTÁRS IRÁNTI SOHA EL NEM MÚLÓ FORRÓ SZERETETÜNK ÉS HÁLÁNK JELÉÜL EMELTE MAKÓ DOLGOZÓ NÉPE AZ EMLÉKMŰVET, HOGY HIRDESSE ÖRÖK IDŐKÖN ÁT A SZOVJET ÉS MAGYAR NÉP BARÁTSÁGÁT. AZ EMLÉKMŰVET A MAGYAR 5 ÉVES NÉPGAZDASÁGI TERV ELSŐ ÉVÉBEN EMELTÜK. 1950. ÁPRILIS 4. MAKÓI NÉPFRONTBIZOTTSÁG (Sztálin neve vörössel van írva, az első, a hetedik és a tizenhatodik sor, ill. a dátum és az 5-ös szám vörössel díszített.) Az emlékmű előbb 5 évig, 1956. október 26-ig állt érintetlenül, ekkor a makói nép ledöntötte. 1957 tavaszán újjáépítették — legnagyobbrészt ugyanazokkal, akik részt vettek a szobordöntésben —, s 34 évig ismét háborítatlanul állt a gimnázium előtt. Bontását az önkormányzat 1991. január 14- én kezdte meg. A múzeumba szállított darabok után most ugyanoda érkezett meg az alapból kibontott alapkő-letételi okirat is. DR. HALMÁGYI PÁL múzeumigazgató Ássák Makó nagy terét 42 évig a föld alatt Fizetéscsökkentést kért! A Nagy-Britannia-szerte 491 boltban szórakoztató elektronikát és számítógépeket árusító Dixons cég elnöke, a 60 éves Stanley Kalms visszautasította a számára megszavazott évi 45 ezer fontos fizetésemelést, és inkább évi 3000 fontos fizetéscsökkentést kért. Kalms tavaly 563 109 fontot (körülbelül 1 millió dollárt) keresett, s most azzal indokolta tettét, hogy nem lenne „fair“ több pénzt fölvennie, amikor a vállalat dolgozói és a vásárlók egyaránt a gazdasági recesszióval küzdenek. mi. Gyilkol a tiszta heroin A heroinfogyasztás ismét növekszik az Egyesült Államokban, mert ez a kábítószer mind nagyobb menynyiségben és olcsóbb áron kerül a piacra — írta az AP amerikai hírügynökség. Azelőtt inkább a kokaint vették, most azonban „a kokainfogyasztás úgy zuhan, mint egy kődarab, a tiszta heroiné viszont emelkedik“ — mondta Mark Kleiman, a Szövetségi Kábítószerellenőrző Hivatal munkatársa. Kleiman, aki a Harvard Egyetem segédprofesszora, elmagyarázta, hogy a délkelet-ázsiai ópiumtermelés növekedése leszorította a heroin árát a milligrammonkénti 2 dollárról 90 centre. S mivel a kínálat oly nagy, az árusok már nem keverik a heroint más anyagokkal. Az utcán árusított heroin tisztasága az utóbbi években 10 százalékról 40 százalékra emelkedett, ami nagymértékben növeli a kábítószertől való függést — fűzte hozzá a profeszszor. Egyes városokban már érezni lehet a következményeket. Egy szeptemberi napon Bostonban 48 órán belül 14 túladagolót kezeltek kórházban, köztük egyet már nem lehetett megmenteni. A rendőrség 65 százalékos tisztaságú heroint is elkobzott, a legtisztábbat, ami valaha is előfordult az Egyesült Államokban. — Ez ijesztő —, mondta James Wood, helyettes rendőrfőnök. — Máról holnapra 65 százalékos tisztaságú heroint lehet vásárolni az utcán, csomagját 20 dollárért. Ha a fogyasztó nem tudja, hogy mit vett, meghalhat. A hatóságok főleg azért aggódnak, mert azok a fiatalok, akik félnek az AIDS-től, s ezért nem használnak injekcióstűt, kipróbálják a nagy tisztaságú heroint, amelyet szippantani lehet. New York körzetében, 1988-ban a herointúladagolók 25 százaléka szippantotta a kábítószert, múlt évben ez az arány 40 százalékra emelkedett. A heroinmérgezés miatti sürgős kezelések száma 1991-re 55 százalékkal lett nagyobb, mint az előző évben. A baltimore-i kábítószerhivatal szerint a város kórházai már alig képesek megbirkózni a sürgős beavatkozást igénylők tömegeivel. Az Ulinoisi Egyetem (Chicago) orvosa, Wayne Wiebel arról számolt be, hogy a kábítószer-függőség mindegyre erősödik. Azelőtt enyhék voltak a megvonás tünetei. Most az utcákon összegörnyedt embereket látni, akik hánynak, mert elfogyott a kábítószerük. Mixer: Bagaméry László immm & DÉLVILÁG