Reggeli Délvilág, 1992. december (3. évfolyam, 282-306. szám)

1992-12-01 / 282. szám

Leszerelő öregbakák számára ... leszerelő öregbakák... — halkul, egyre csak halkul a nóta, mert ugyebár éjszakába fordul már az este is, a fiúkat megkínozta a hu­szonnégy óra ünneplés, de leginkább a demizsonos bor, aminek maradéka még ott lötyög a műanyag kannában akkor is, midőn megfáradt testüket egy éjjel-nappal nyitva tartó söröző pultjánál ejtőzte­tik. Frissen habos sör, bu­ta kérdések. — Aztán ne­héz volt fiúk? örültök, hogy leszereltek? Mi volt a legrosszabb? — közül azért mégiscsak előbáto­­rodik egy kis beszélgetés. Az öregebbek — köztük én is — némi nosztalgiá­zás vegyes érzésű örömé­vel, a lányok (kik jelen esetben nem rosszak, csak éppen szórakoznának), meg a kíváncsiság szem­telenségével hallgatják a máris mindent kiszínező élménybeszámolókat. S mikor már sokat megtud­tunk némely bukó tisztek ármánykodásáról, egyi­kük teljesen józan egy­kedvűséggel így töri meg a nosztalgiázós varázst: — Legalább harcolni megtanítottak volna! A béke kellős közepén terpeszkedő kocsmában ily szavaktól föltápászko­­dik a döbbenet. — Harcolni? — Igen, éppenséggel harcolni. Hát nem azért hívtak be? Ebben a világ­ban meg különösen szük­ség lenne arra, hogy egy országot fölkészült hadse­reg védjen. Mert mit tud­­­ni, mikor tör be egy-egy eszelős vajda, vagy nem­zetmegváltó őrült. Hiszen innen százegy-néhány km­­re éppenséggel lőnek. A sörben elbuggyan a hab, fejünkben összeku­­szálódik minden gondo­lat. S amikor az ifjú civil azon kesereg, hogy a fe­­nenagy takarékosságra hi­vatkozva, még lőni sem tanították meg, arról be­szél, hogy a laktanyaud­varokon kimustrált, de mégis hadrendben tartott ócska vasmonstrumok je­lentik a magyar hon­védség technikáját, és fölháborodik: nem po­fázni kéne a hazaszeretet­ről, nem zászlókat kel­lene lobogtatni, meg pántlikás árvalányhajjal kenegetni a nemzeti ér­zést, hanem olyan hadse­reget létrehozni, ami tar­tást is, meg biztonságot is ad ennek a nyomorult kis országnak, hát mi csak nézünk magunk elé, sze­münk elől eltűnik a köd, agyunkban szikár a szo­morúság. S mit is mond­hatnánk? Leszerelhető öreg bakák számára... — síkít bele az éjszakába egy hang valahonnan az utcáról, a friss civil ismerős meg csak ennyit mond búcsú­zóul. — Nem vagyok én har­cias, csak éppenséggel fé­lek. S mikor becsapódott mögötte az ajtó, a sörben hanyatt feküdt a bubo­rék. — bátyi — Bakabánat A Magyar Hírlap tudja , Ki a világsztár? Imre távozik a szegedi színháztól? Szeged kulturális életéről közölt oldalas összeállítást szombati mellékletében a Magyar Hírlap. A „Szegeden megszületni jó ...” című vá­logatásban több érdekes in­formáció és vélemény is ol­vasható. Imre Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház balett-ta­gozatának vezetője például bejelenti, hogy hamarosan megválik a társulattól. „. . . Abban a pillanat­ban elmegyek, amikor úgy érzem, hogy megtettem, amit tehettem. Átadom a helyemet a következő gene­rációnak. — Ez mikor következik be? — Hamarosan... — Nem érezhetik ezt ők (már mint a társulat — M. T.) cserben­hagyásként? — Nem, mert barátságos elvárásnak szánom. Segítek nekik, hogy tudjanak to­vább dolgozni, de nélkü­lem .. Budapesten szeretnék egy maximum 8 fős együt­test, akikkel a saját tánc­színházamat akarom megesi- mint tagozatvezető. Irányí­­tálni.”­tása alatt stabil, tehetséges Imre Zoltánt hétfőn nem társulat alakult, rengeteg tudtuk elérni, mert Pestre vendégkoreográfust hívott, s utazott. Hét éve van a szó- megindult a balett nemzet­­gödi balettnél, először mint kézi karrierje. Korábban művészeti vezető, később magánbeszélgetésekben ej­tett csak szót lehetséges tá­vozásáról. Ha valóban meg­válik a társulattól, utódja­ként első helyen jöhet szó­ba a társulat fiatal táncos­koreográfusa, Juronics Ta­más. Ugyanebben az összeállí­tásban Weninger Richárd, a Szegedi Konzervatórium igazgatója a szabadtéri já­tékokról beszél: „15—20 év­vel ezelőtt itt­ világsztárok léptek föl. Valahogy meg tudta őket fizetni a város.” — feleli a kérdésre, mely úgy véli...........Attól, hogy nyáron idehozzák a tíz éve játszott Macskákat, és be­mutatnak még néhány pro­dukciót, nem lesz az.” Nos, a kérdező részéről bizonyos fokú tájékozatlan­ságot árul el az „és bemu­tatnak még néhány dara­bot” kitétel. Ami a világ­sztárokat illeti, ez szubjek­tív megítélés kérdése, de Mario Malagnini, Gail Gil­more, vagy Tokody Ilona nem tűnik sokkal kisebb sztárnak, mint Margaret Tynes, vagy Peter Glossop. A fenti énekesek jövő nyá­ron is visszatérnek, a játé­kok két operát tervez: az Aidát és a Paratszbecsületet. Utóbbit egy balettel együtt melyet a Szegedi Balett csinál. És a koreográfus Imre Zoltán lesz. M. T. — Tisztelt Guliga atya, rendre-sorra mennek tönkre a kiadók, a Szent Gellért el­lenben erősödik, terjeszke­dik. Mi ennek a titka? — Az ősszel töltöttük be a harmadik életévünket, és immár három üzletünk mű­ködik Szegeden, illetve Bu­dapesten. A csődtől nem fé­lünk, nálunk a nyereségér­dekeltség, hál’ Istennek, nem szólom. — Gondolom, mind­e­köz­ben már-már eretnek figye­lemmel fürkészik a piacot. — Évekig voltam Móra­­halom káplánja, már abban az időben is Pestről vittem az imakönyveket, a bibliákat a híveknek. Majd bekerül­vén a püspökségre, naponta százak ostromoltak, hozzunk olvasni valót. Korántsem volt könnyű három évvel ezelőtt kiadói engedélyt szerezni — 12 akadályt kellett le­­küzdenünk —, de úgy tű­nik, megérte. — Mire vállalkozik a Szent Gellért Kiadó? — Évente 35—50 kiadvá­nyunk jelenik meg. Kis ima­könyvet éppúgy kiadunk, mint mondjuk a Világ nagy vallásai sorozatban a Katolicizmus kötetet. — Ez utóbbi kiadására eredetileg nem a Gondolat vállalkozott? — Ők, anyagilag nem bír­ták, mi léptünk a helyükre. — Megtudhatnánk valamit a kiadói hitvallásukról? — Mind több gyermeket íratnak be hittanra. Híján vagyunk a tankönyveknek, az imafüzeteknek. Kiadásuk tehát elodázhatatlan. Évente kétszer levélben felkeressük az ország 3200 plébániáját, és ajánlásaink nem marad­nak visszhang nélkül. Bizo­nyos körökben némi megle­petést okoztunk azzal, hogy két viccgyűjteményt is megjelentettünk. Vallom: ha valakinek nincs életkedve, nincs szép lelke. A „Meny­­nyei derű és ború” egyéb­ként már a harmadik ki­adást éri meg. — Dédelgetett kiadói vá­gyaik? — Jövőre jelentetjük meg Sík Sándor Zsoltárokját. Jelenleg azért küzdünk, hogy a szerző összes ver­seinek is mi legyünk a ki­adója. — Hogyan működik a ter­jesztési hálózatuk? — Közel kilencven bizo­mányos segíti nagyon lelke­sen a munkánkat. E mel­lett a szó jó értelmében házalunk is, hisz akciókat szervezünk a régióban. Nemrég ötven iskolát keres­tünk fel, a könyveinkkel szívesen látnának-e bennün­ket. Harmincöt helyről érke­zett igenlő válasz. Termé­szetesen a körülményekhez igazodván, kedvezménnyel próbálunk kedvet teremteni a vásárláshoz. Továbbá, a bevétel 10 százalékát az is­kolák kapják. — Már Rómában is tud­nak Önökről... — A pápalátogatás idején a Reformmal közösen meg­jelentettük az „Áldás”-t. Kétségtelen, jó volt a vissz­hang — Számíthatunk-e ehhez hasonló alkalmi kiadvá­nyokra? — Egyelőre nincsenek ilyen terveink. — Lapkiadásra sem gon­doltak? — Még egy ideig mara­dunk a könyveknél. P. BODZSÁR ERZSÉBET Mind több gyerek hittanos Szent Gellért vállalkozik így advent idején talán az átlagosnál is szoron­­gatóbb tudni: nem olyan szép a lelkünk, minek ör­vendhetnénk. Pedig mégsem teljesen lehetetlen, esz­méltem a szegedi Zrínyi utcai Szent Gellért könyves­boltban, miután Guliga György lelkipásztor, a püs­pökség gazdasági veztője a közel kétórás beszélgeté­sünk alatt meggyőzött arról, a missziójuk cseppet sem hiábavaló. M­ÁR CSAK 1 HÓIXIAP! — ha bizonytalan — ha nem tud dönteni fii I I I ! — ha ötletre vár k ' § i I ' / LAPOZZA LAPUNKAT! * December 5-étol szombatonként ÉJIM ÍME F»! TURMIX! Kedvezményes hirdetési ajánlatoki HIRDESSEN, HOGY SEGÍTHESSÜNK! RT­V-informánifi • fíf­/314-Q11 ^ jM lapzáróra AZ ORSZÁGGYŰLÉS kétszeri sikertelen kísérlet után — az ellenzéki képviselők nem vettek részt a szava­zásban — a szükségest alig meghaladó számú szavazattal elfogadta Kónya Imre javaslatát az 1993. évi költségvetési törvényjavaslat részletes vitájának megnyitására. Az MDF-frakció vezetője azz­al indokolta javaslatát, hogy a Háznak legyen lehetősége megvitatni a költségvetési bi­zottság által támogatott módosító indítványt a Magyar Televízió és Magyar Rádió költségvetési fejezetének meg­szüntetésére, és a miniszterelnökségi fejezetben való sze­repeltetésére. ION ILIESCU román államelnök is tagja lesz a pécsi székhelyű Magyar— Román Baráti Társaságnak, s ha ellátogat Magyaror­szágra, kész eleget tenni a társaság meghívásának, és szívesen felkeresi Pécs vá­rosát is. Egyebek között er­ről tájékoztatta az újságíró­kat hétfőn dr. Iglói Zoltán, a társaság elnöke, aki a ba­ráti közösség küldöttségé­nek élén a román főváros­ból tért haza, ahol a társa­ság számára fontos és hasz­nos kapcsolatok felvétele céljából járt, megnyerni igyekezvén a „hivatalos Ro­mánia” társadalmi, állami, kulturális, gazdasági és saj­tószervezeteinek támogatá­sát és a román közvéle­mény szimpátiáját a társa­ság romániai működéséhez. AZ ORSZÁGGYŰLÉS KULTURÁLIS bizottsága hétfőn, a plenáris ülés előtt tartott tanácskozásán nem támogatta a költségvetési­­bizottság hétfőre virradó éjjel elfogadott módosító in­dítványát, amely a Magyar Rádió és a Magyar Televí­zió költségvetését a minisz­terelnökség fejezete alá kí­vánja vonni. Kulin Ferenc (MDF), a bizottság elnöke eleve nem javasolta képvi­selőtársainak ezen indítvány támogatását, mondván: a bizottságnak a médiatör­vény-tervezet kétéves vitája során kimunkált álláspontja van e két intézmény költ­ségvetésével kapcsolatban. Kulin Ferenc hozzátette, hogy „ha minden jól megy, karácsony előtt szavazunk a médiatörvényről”. Az egyiknek kedvez, a másiknak nem Szegeden tegnap délután megbeszélést tartott a me­gyénkben élő nemzetiségi és etnikai kisebbségek érdek­egyeztető tanácsa. Megvi­tatták a báziskönyvtár hely­zetével kapcsolatos kérdése­ket, beszámoló hangzott el Csehszlovákia nagyköveté­nek nemrég Csongrád me­gyében tett látogatásáról, informálódhattak a nemze­tiségi és etnikai kisebbsé­gekről szóló törvényterve­zetről, és egyéb időszerű kérdésekről tárgyaltak. Miként az kiderült, már korábban megfogalmazó­dott az elképzelés, misze­rint Szegeden báziskönyv­tárat hoznának létre a nem­zeti kisebbségek számára. Ám ezúttal arról tárgyaltak, hogy az e célra kiszemelt objektumok közül melyik bizonyulna a legmegfele­lőbbnek. Minthogy a tervek szerint ugyanott klubhelyi­ségeket is kialakítanának, Lehmann István, a megyei közgyűlés elnöke a Tábor utcában meglelhető egyik épületet ajánlotta. Tette ezt abból a megfontolásból, mert szerinte ez a legbizto­sabb, hogy birtokba vehe­tik. A többi számításba vett­­helyiség tulajdonviszonyát ugyanis eleddig még nem sikerült tisztázni. A nemzeti kisebbségek képviselői nem zárkóztak el ennek lehetőségétől, de ja­vasolták, tegyék számukra lehetővé, hogy a többi épü­letet is megtekintsék, hi­szen tartós használatba vé­telről van szó. Ha eddig tudtak várni a kérdés meg­nyugtató megoldására, ak­kor lesz annyi türelmük, hogy az általuk legjobbnak vélt helyiségek közül vá­laszthassanak. Könyvtárról lévén szó, Mándity Predrág megje­gyezte, hogy a közelmúlt­ban Szabadkáról több szerb nyelven íródott könyv ér­kezett, amit Szegedről ren­deltek meg. Ám azokra az itt élő szerbek aligha tarta­nak igényt. Javasolta, a jö­vőben kérjék ki az ő véle­ményüket is mielőtt köny­veket rendelnének. Szük­ségszerűnek bizonyulna ez amiatt is, hogy olyan iro­dalmi művek kerülnének a báziskönyvtár birtokába, amelyeket szívesen ajánl­hatnának gyermekeiknek fi­gyelmébe. Tóth István, a szlovákok képviselője elmondta, hogy Csehszlovákia budapesti rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetének, vala­mint gazdasági főtanácsosá­nak megyénkben tett láto­gatása kiválóan sikerült. A nagykövet úr példaértékű­nek minősítette az itt élő szlovákok helyzetét. Annak a véleményének adott han­got, hogy a­­gazdasági és kulturális együttműködés mindennél fontosabb, hi­szen mindaz sokkal köze­lebb hozza egymáshoz a két nemzetet, mintsem a politi­ka. Kaltenbach Jenő a kisebb­ségi törvénytervezetről tá­jékoztatta a jelenlevőket. Amikor a Parlament plená­ris ülésén ezt ismertették, a pártok megállapodtak ab­ban, hogy a részletkérdé­sekről még tárgyalásokat folytatnak. Felvetődött az önkormányzati rendszer kérdése. A legfőbb gondot az okozza, hogy egyes ki­sebbségek képviselői olyan változásokat szeretnének, ami az egyik csoportnak kedvező, másoknak viszont nem annyira. Kétségkívül a közjogi alapon történő ön­kormányzati rendszer létre­hozásával valamennyi nem­zeti kisebbség egyetért, ám az autonómiával kapcsola­tos kérdések még tisztázás­ra várnak. Pusztakeresztúri Hódmezővásárhelyen Novák Imre polgármester-helyettes a Visszhang utcai Olvasókörben képviselői fogadóórát tart 1992. december 3-án (csütörtök), 17 órai kezdettel. Meghívott vendég: dr. Rapcsák András polgármester. Minden érdeklődőt tisztelettel várnak! g­r­m­m2, dec. mmmm & DÉLVILÁG

Next