Reggeli Délvilág, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-01 / 26. szám
* A ---------------------------------------Vadrágu és pulykaillat vállalkozóknak Kék cápa Nem egészen külön vonatommal időben érkeztem a Nyugatiba A máskor riportért futkosó csizmámtól, kordnadrágomtól, pulóveremtől a mosdóban fosztottam meg énmagam, képzelhető, mily nagyszerűen szórakoztak eme metamorfózisomon a váróterem kövére szédült hajléktalanok. Gondoltam, egyiküket — a tízezres belépőmmel, nem én fizettem — becserkészem az Operába. Beh jó, hogy nem. Mert a bejáratnál már lebuktunk volna, ha esetleg a motozógép kiszúr egy kést az én kedves honfitársam zsebében Mindezek után, pedig egy műszaknyi — 8 órás — mosoly, bőség, felhőtlenség. Kb. így summázható a szombat esti vállalkozói bál. Alig több mint ezer résztvevőt regisztráltak az Operába telepített számítógépek. Ezek után következzenek a színek. * Nem tudni, mennyit ér a meghívón Göncz Árpád köztársasági elnökünk kézjegye, pohárköszöntője azonban igen sokat sejtetett. „Távlatilag legyenek önzők, ez a szegények érdeke, és a szerencsétlen politikusoké.” Mérsékelt taps. A felső ezrek ezzel nem értenének egyet? Nincs érkezés meditálni, hozzák a pezsgőt, miközben a Székely Bertalanteremben a szőrmék királya, hermelin csábítgatja a hölgyeket. Tart a szépségshow: kékrókás, gyöngyházas nercek, alattuk: orgonalila, csupa csipke, férfibolondító ez, meg azok. * A színpadon Für Lajos honvédelmi miniszter. A kifutó manökenek csivitelése kellemes neszként aláfest. „A biztonságnak háromterülete van: a lété, a személyé és a nemzeté. Ez utóbbiról beszélnék.” Kár, kedves miniszter úr! Bár láthatóan, Ön a jelenlévőkhöz igazította beszédét, kívülről milliók dörömbölnek. Fenéket, hallucinálok. Valami tényleg lehet velem, mert már cseppet sem emlékszem, Csépi Lajos ÁVÜ- vezér és Minarik György APEH-elnök miről is szóltak. (Valószínű, nem vagyok egyedül.) Felfedeztem viszont az előttem lévő sorban Pálfy József tanár urat. (Tanított az újságírásuliban.) — Főszerkesztő úr, milyen minőségben? — Oltványi barátom cipelt ide — most itt konferanszié —, én pedig elhoztam a feleségem. — Nem ír a tanár úr. — Én is vállalkozom. * Míg azon borongok, mily sötét az újságírói sors, a vadragu és a tavaszi pulyka illata lengi be az előcsarnokot. A Kosaras Ferenc vezényelte Party Szervit kitett magáért, előhozakodott egy kék cápával is. Ne tessenek megrémülni, már kimúlt. A huszonhét kilós jószág fejét, farkát, uszonyát lehetett kóstolgatni. De fogyott még 90 kiló szarvas, sok-sok csibe, tömérdek francia saláta. Folyt a pezsgő, a Martini. * Bár a tudósító mindvégig próbált visszafogott maradni — talán az öltözködéséről is elmondható, egy kis klasszikus fekete volt rajta —, nem maradhatott érzéketlen a ruhaköltemények iránt. Palotás János neje például, ízléses, türkiz estélyiben. De feltűnt néhány tigris is, egyikük kitűzője egy szál, élő orchidea. Továbbá, nagy feltűnést keltett egy zöld, fűzős taftcsoda. Talán, a sok gyönyörűség ellenére sem árt megfogadnunk a Clara-Liska Divatház tanácsát: az egyszerűség örök. Már-rt már azt hittem, Palotás-interjú nélkül kell vonatra szállnom, amikor a képviselő úr mosolyogva felém bólintott: — Ennek viszont ára van! Megrémültem, Jézus Mária, üresek a zsebeim. — Két puszi! Nem kis feltűnésre, cuppant. — Képviselő úr, hogyan érzi magát? — Simulgat a homlokom, hisz a társaság kétharmada a barátom. — Hogyan csinálja? — Kérdezze meg őket! Egyébként, ha rájuk nézek, rögtön megjön az optimizmusom — Göncz Árpád szóba hozta a szegényeket. — Én úgy gondolom, hogy aktív szociálpolitika mellett arra kell megtanítani az embereket, hogy ne a tortát várják másoktól, hanem az elkészítés fortélyát tanulják meg. * Mindeközben már párok lejtenek az Opera színpadán, én veszem a kabátom, és kitipegek a Nyugatiba. A cápát mintha nem tudná bevenni a gyomrom. Azért, az én homlokom is kicsit simulgat. P. BODZSÁR ERZSÉBET A fagyos témájú beszélgetéskor — kellemesen fűtött szobában — a község polgármestere, Balogh Ferenc volt a partnerem. — Hogyan érinti a mai gazdasági helyzet, elsősorban a munkanélküliség? — Nagyjából két év óta kezd nyomasztóvá válni nálunk a munkanélküliség, és ez nagyon érzékenyen érint bennünket. A munkaképes lakosság kb. 1500 fő, ebből a regisztrált munkanélküliek száma 200, és 100 fő azoknak a száma, akik nincsenek nyilvántartásban, és alkalmi munkából tartják el magukat. — Gondolom, az itt élők elsősorban a mezőgazdaságra támaszkodhatnak. — Igen, elsősorban paradicsomtermelő vidék a miénk. Volt itt egy szakszövetkezet, amely 500 főt foglalkoztatott, az utolsó csapat december 31-én kapta meg a felmondását. Most szakszövetkezet nincs, de a mezőgazdasági adottságaink még megvannak. Az emberek a visszakapott földeken gazdálkodnak, de a megtermelt árunak nincs piaca, nem lehet eladni. Ezért úgy érzik, hiába dolgoztak. Nagy a bizonytalanság, nem tudják, mit termeljenek, hogy el is tudják adni. A környékünkön a föld is olcsó, de már nem kapkodnak érte a helybeliek, mert úgy tűnik, abból nem lehet megélni. A konyhára való azért mindenkinek megvan, aki dolgozik — kis túlzással — boltba csak kenyérért meg tejért jár. — Az emberek hangulata? — Elég lehangoló, és kilátástalannak érzik a helyzetüket. Nem látják az alagút végét. Az emberek közötti viszonyt a kárpótlás, az osztozkodás is megrontott. Mára elveszett, semmivé foszlott a falu idillikus békéje. Idegesebbek, irigyebbek a lakosok, mint korábban. — Van valamilyen szociális háló, amely a rászorulóknak segítséget nyújtana? — A napokban fog megjelenni az új szociális törvény, amely olyan teljesíthetetlen feladatokat ad az önkormányzatoknak, ami valószínűleg szembe állítja majd őket a lakossággal A szociálpolitikában az elosztás egyébként mindig igazságtalan, és ezt a mostanit — úgy érzem — se anyagilag, se más szempontot figyelembe véve, nem tudjuk majd kezelni. Kemény csata várható a kormány, az önkormányzatok és a lakosság között, és nem hiszem, hogy lesz igazi nyertese. Bár, az emberek, sajnos, egyre közömbösebbé válnak. — Milyen hangokat, véleményeket hallani a községben sétálva? — Az idősebbek azt mondják, volt ez már roszszabb is, csak háború ne legyen. Őket is meg lehet érteni, hiszen sok mindenen keresztülmentek már. A fiatalok azonban, akik most akarják kezdeni az életet, nagyon nehéz helyzetben vannak. Se lakás, se munka. Tudok olyan házaspárt, ahol férj-feleség, egyaránt munkanélküli. Az esély hiányzik, és emiatt nem is foglalkoznak igazán a jövőjükkel. A közép korosztály pedig keményen dolgozik, ha van munkahelye. Ez a letargikus hangulat már a legendás falusi lakodalmakra is rányomja a bélyegét. — Érzékelhető valami nosztalgia az elmúlt rendszer után? — Egy bizonyos fajta nosztalgia talán tetten érhető, ami elsősorban a gazdaságra vonatkozik. Akkor jobban, könnyebben éltek az emberek, most pedig, keresik a helyüket. Dolgozni szeretnének, de munkalehetőségek hiányoznak, pedig hajlandóak lennének akár az egészségkárosodás határáig, 16—18 órát is robotolni. Bár szerintem, otthon ülni is, legalább ennyire gyötrő, emésztő dolog lehet. Azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy legalább az alapvető élelmiszerek árát nem kellett volna megemelni, mert ez is elsősorban a kispénzűeken csapódik le Ez a bordányi kórkép 1993 elején. Úgy gondolom, kivétel nélkül, szinte minden településre igaz. Vagy tévedek? IMRE PÉTER A társadalom rétegezettsége és a gazdaság fejlettsége szorosan összefüggnek egymással. Igaz ez még egy olyan kicsi, alig 3000 lelket számláló településre is, mint Bordány, és az ottani helyzet akár országos kórképnek is felfogható. Hiszen a statisztikák is így készülnek, a mikro- és makrotársadalmak azonosságán, azok végtelenbeni találkozásán alapulnak. Esetünkben ez hatványozottan igaz, hisz Bordány is a gazdasági állatorvosi ló, Magyarország, közelebbről megyénk területén található. Se lakás, se munka — Volt egyszer egy szakszövetkezet Bordányban sem látják az alagút végét — A Szegedi Akadémiai Bizottság székházában megtartott előadása után először azt kérdeztem a legfőbb ügyésztől, hogy a rendszerváltás alapvetően megváltoztatta-e az ügyészségek munkáját, feladatát? — Az ügyészségek munkáján belül a büntető ügyszak ugyanolyan keretek között működik, mint annak idején. Tehát nincs változás. A nem tüntető ügyszakban viszont lényeges változások vannak. Lecsökkent az ügyek száma. Míg korábban a büntető, illetve a más jellegű ügyek számának aránya kétharmad — egyharmad volt, most 9—1 a megoszlás. Ennek egyrészt a bűnözés rohamos növekedése a magyarázata, másrészt, hogy az ügyészi általános felügyelet működési köre leszűkült. A közigazgatással kapcsolatos ügyészi feladatokat ugyanis más intézmények látják el. De hangsúlyozom, a nem büntető terület változatlanul nagyon fontos. Ide sorolom egyebek között az alapítványok, társadalmi szervezetek törvényességi felügyeletét, vagy például a sajtóval kapcsolatos jogosítványokat. — Önnek mi az álláspontja az 1956-ban elkövetett bűncselekmények elévüléséről, illetve ennek ellenkezőjéről? — Ezt az Országgyűlésnek, vagyis a törvényhozó testületnek kell eldönteni. Nem a jogalkalmazók hatáskörébe tartozik. A jelenleg hatályos jogszabály szerint az elévült bűncselekményekért senkit sem lehet felelősségre vonni. Ezen csak a törvényhozók változtathatnak. --------------------------------------- vagyis ha módosítják a jelenleg érvényben levő jogszabályt. — Véleménye szerint van-e összefüggés a bűncselekmények számának rohamos növekedése és a rendszerváltás között? — Az összefüggés természetes. Minden társadalmi átalakulás velejárója a morális normarendszer megingása, vagyis az, hogy a régit még nem váltja fel teljesen az új. S ez melegágya a bűnözésnek. Gondoljunk csak például arra, hogy nagyon sok ember nyomorba kerül, nincs létbiztonságuk, életszínvonaluk rendkívül alacsony, nő a munkanélküliek száma. Ugyanakkor a bűnüldöző szervek is válságban vannak. A rendőrök fizetése kevés, roppant nagy a fluktuáció. A technikai felszereltségük elmaradott, korszerűtlen. E téren is van némi előrelépés, de a követelményekhez való felzárkózás lassú. TÁRNAI LÁSZLÓ : Három kérdés Dr. Györgyi Kálmánhoz _______________________________________________________ Továbbra sincs alpolgármester (Folytatás az 1. oldalról.) Gábor képviselő úrnak, a jogi és ügyrendi bizottság elnökének már nem sok dolga akadt a titkos szavazás ismertetésével. Mint kiderült, képviselőtársai már kívülről fújják az egészet. Vagy mégsem? De menjünk sorban a választás menetén. Az már korábban kitudódott, az „áldozat” ez alkalommal Kovács Dezső kertészmérnök. Jelölésével 16 igen és egy tartózkodás mellett egyetértett a testület. A ceremóniát követően 15 érvényes és 2 érvénytelen (!) szavazatot számlált meg az illetékes bizottság. A jelöltre hatan adták le voksukat. Ez ugyebár, kevés. Vincze László képviselő meg is jegyezte erre: 2 év óta nyűglődnek a választással. Szándékuk (Kisgazdapárté — a szerk.), hogy a település mezőgazdasági jellegéből adódóan, ilyen képzettségű szakember segítse a polgármester és a testület munkáját, most dugába dőlt. Ezzel jó időre le is lehetne venni a napirendről ezt a témát. Balogh György megkérdezte: mi az, hogy nyűglődünk? A képviselőknek vannak elképzeléseik, mindenkinek joga van úgy dönteni, ahogy lelkiismerete diktálja. Ebben talán igaza van a városatyának. De engedtessék meg egy gondolat: minden nekirugaszkodás előtt több alkalommal is megtárgyalták az alpolgármester-jelölést. Nyílt testületi ülésen elfogadták a jelölt személyét is. Mint most, legutóbb 16-an. Aztán a titkos szavazás eredménye egészen mást mutat. Sokunkban megfogalmazódott a kérdés: miért kell kitenni az embereket — Murányi László szavaival élve — ilyen politikai csatározásoknak ? Losonczi Zoltánné polgármester arra kérte a képviselőket, hogy ismételjék meg a szavazást. Bár többen nem látták értelmét, mégis rábólintottak az ismétlésre. Ekkor már 15-en járultak az urnához, két szavazat újból eredménytelen volt, a jelöltre 8-an adták le voksukat. Így továbbra sincs alpolgármestere Csongrádnak. LOVAS J. JÓZSEF áltozik ma, február 1- jétől a munkanélküli-ellátásból kikerülők segélyezési rendszere. Mint a Népjóléti Minisztériumban elmondták, a szociális törvény szerint nem is változik segélynek, hanem jövedelempótló támogatásnak nevezik ezt az ellátást. Eddig önkormányzati közreműködéssel a munkaügyi központoktól kapták meg a segélyt a rászorulók, ezentúl — a februári hónap után, tehát március elején — már az önkormányzatok folyósítják a pénzt. A korábbi 4000 forintos fix segélyösszeg is változik. A mindenkori minimális öregségi nyugdíj 80 százaléka, tehát a jelenlegi 6000 forintot alapul véve 4800 forint lehet az ellátás maximális összege. Amennyiben viszont a rászoruló valamilyen jövedelemmel rendelkezik, akkor ezzel az összeggel csökkentik a 4800 forintot. A támogatásra való jogosultságot továbbra is a család jövedelmi viszonyaihoz kötik. A rászorulónak akkor állapítható meg ilyen támogatás, ha a család egy főre jutó jövedelme nem éri el a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 80 százalékát, azaz jelenleg a 4800 forintot. I # D LLVILAG mmmm 1993. febr. 1., hétfő äär: