Reggeli Délvilág, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-01 / 125. szám
Lemondott a MÚOSZ elnöke. Bodor Pál lemondott a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnöki tisztéről és elnökségéből. Indoklásában kifejti: szerinte elsősorban az ő felelőssége is, hogy nem tisztázták idejében a jobb működés kulcskérdéseit, például elnökség és főtitkár viszonyát. Főképp ezért sem sikerült a szükséges mértékben megerősíteni a tekintélyes szövetség szervező, kezdeményező, szellemi szerepét, ütőképességét, szorosabbra fonni a helyi, főleg vidéki és közszolgálati médiában működő szervezetei és a vezető testületek viszonyát. Elsősorban magát tartja felelősnek azért is, ha az elnökség nem mindig töltötte be kellőképpen a feladatokat megszabó, a végrehajtásokat erélyesen számon kérő szerepét. A MUOSZ teljesítményei ezért sincsenek mindig arányban nagy szellemi erejével, sok ezer tagja szakmai-erkölcsi súlyával, létfontosságú igényeivel. Ezért sem lehetett elég hatékony a MÚOSZ az érdekvédelemben, a kiszolgáltatottságot enyhítő feltételek megteremtésében, a közszolgálati médiumok függetlenségének védelmezésében, az együttműködésben a Sajtótanáccsal, a hazai és határon túli magyar rokonszervezetekkel. Nézete szerint egyébként súlyos felelősség terheli azokat az állami és nem állami intézményeket, pénzintézeteket, szervezeteket, alapítványokat is, amelyek teljes közönyt mutattak a demokratikus nyilvánosságot védelmező, pártpolitikailag el nem kötelezett MUOSZ iránt, olykor egyenesen szabotálták, illetve ellenében, az országot káosszal fenyegető szélsőséges csoportosulásokat támogatták. Magyar hősökre emlékeztünk (írásunk a 4. oldalon) . Csíksomlyói búcsú Idén is mintegy 200 ezer főnyi tömeg gyűlt egybe a székelység hagyományos búcsújáró helyén, pünkösd szombatján. Egyes becslések szerint, a Kissomlyó-hegyre ezúttal még a tavalyinál is többen jöttek el Székelyföldről, Erdély más részeiből, Magyarországról, és a világ minden tájáról. A csíksomlyói zarándoklás hagyománya több száz évre nyúlik vissza, a katolikus csík- és gyergyói székelyeket az unitárius vallásra erőszakkal téríteni próbáló János Zsigmond, erdélyi fejedelem felett, 1567-ben, ezen a napon aratott győzelem emlékét idézi. " 1993/125._____ június L, kedd________Arallf60 Ft „Süss föl. Nap! Gyermeknap!” — énekelhették volna a viszonylag legkisebbek május utolsó vasárnapján, ahol három fő- és számos mellékhelyszín adott tért Szegeden az ifjabb generációnak. De sütött a Nap, mint tudjuk, enélkül is, persze. Legtöbbeket egyértelműen az újszegedi vidámpark vonzott a szabadba, úgyszólván hagyományosan. Hagyományosan? — kérdezhetnénk vissza máris, tudván tudva: a vidámpark, ezelőtt három esztendővel, egyszer csak bezárt, aztán pedig úgy maradt. Egészen a mostani tavaszidőig, amikor is, újjászületve kinyitott, s itt mutatkozott meg, mennyire semmi a háromesztendős pauza a megelőző évtizedek egymásutánjához képest, midőn a szokás kialakult: ha gyermeknap, akkor csakis a vidámpark, és egyáltalán, maga a liget. Mert mi is volt tegnapelőtt? Már hajnalok hajnalán , vasárnap, gyereknap ide vagy oda, reggel nyolckor azért még elég fiatal az idős, szóval már akkor javában gyülekeztek a gyerekek, s persze a következményes szülők, a rózsaszín repülő alatt, amely akár kvázi lilának is tekinthető... Miért? Erről mindjárt Előbb azonban elmondandó: a legnagyobb sikerrel lebonyolódott a minapi programban jelzett százféle vetélkedő, a futóversenytől kezdve a gyermekkaratén át, egészen a rajzversenyig, vetélkedőn kívül pedig az estvéli dizsiig, melynek csak a sötétség beállta tudott véget vetni. Ámbár... Sötétségről az új vidámpark esetében már csak azért sem beszélhetünk, mert, mint kiderült: ami itt forog, az egyszersmind zenél, és villódzik is. Hiába, nyugateurópai színvonalú, olasz játékszereket hozott be a vidámpark bérlője, a Biliárd Casino Kf., mely játékszerek legfőbb sajátsága, hogy több érzékszervre hat(Folytatás a 3. oldalon.) Gyermeknapi mulatságok, lila vetélkedővel Rózsaszín repülő alatt Királynői levéllel — Vissza Nagylakról — Makón örültek Váratlan segélytornák — Hogyan is kezdődött a történet? — kérdeztem elsőként Juhász Ildikót. — A Korona Szállóban találkoztam a három angollal, s mivel jól beszélek agolul, szóba elegyedtem velük. Elmesélték, hogy otthon hét és fél tonnányi segélyszállítmányt gyűjtöttek össze, amit most szeretnének eljuttatni Romániába, egy kórházba. Azt hittem, soha többé nem látom őket, de másnap ismét összefutottam velük. Mint kiderült, nem jutottak át a román határon, ezért kénytelenek voltak Nagylakról visszafordulni. Innen, Makóról sokfelé telefonáltak, többek között megpróbáltak igazolást kérni a kórházból, hogy ott várják a segélyszállítmányt, de az — annak ellenére, hogy ígéretet kaptak rá — nem érkezett meg. A román vámosok ráadásul a vízumukat is érvénytelenítették, így különösen nehéznek ígérkezett a csomagok célba juttatása, pedig küldeményüket a londoni román nagykövet és az angol királynő levelének kíséretében hozták ... Csaknem félnapos várakozás, tucatnyi telefon, a román fél húzódozó magatartása után úgy nézett ki, hogy Jan Smith, Lawrence Chadwick és Martin Lee hiába indult útnak. — Vissza akartak fordulni? — kérdeztem most már Juhász Lászlónét. — Ez is megfordult a fejükben, de végül is úgy döntöttek, hogy ha már idáig felhozták, nem viszik vissza ezt a rengeteg holmit. Megkerestem Kardos Sándornét, a helyi Vöröskereszt vezetőjét, aki segített abban, hogy a szállítmány vámmentesen itt maradhasson — ugyanis csak a Vöröskereszt vehet át ily módon külföldi segélycsomagokat. Vámkezeltettük a szállítmányt, ezután kaptak az angolok egy igazolást, hogy itthagyták az összegyűjtött dolgokat. Mielőtt elindultak volna hazafelé, meghívtuk őket egy vacsorára. Igaz, csak rövid beszélgetésre nyílt alkalmunk, de mindhármójuk nagyon kedves, segítőkész és rokonszenves embernek bizonyult. Tulajdonképpen ezt a szállítmányt is ők maguk gyűjtötték és hozták el azért, mert otthon a televízióból értesültek arról, hogy milyen körülmények uralkodnak Romániában — csak éppen ott nem fogadták őket... _ Kapott-e már ekkora segítséget a makói Vöröskereszt, és mi lesz az adó(Folytatás a 3. oldalon.) Néhány nappal ezelőtt különleges adománnyal gazdagodott a Vöröskereszt makói szervezete: három angol fiatalember jóvoltából hét és fél tonna élelmiszer, gyógyszer és egyéb hasznos dolog került a Maros-parti városba. Arról, hogy milyen kalandos úton, véletlenek sorozatán át, az események három tevékeny résztvevőjével beszélgettem. CITY GLASS Üvegfeldolgozó Bt. SLLLUMAR SÍKÜVEG-FILMEK 6723 Szeged, Róna u. 10/A Tel: 62/323-567. — Energiatakarékosság — Ultraviola sugárzás, hő és betekintés elleni védelem! T» a Hódmezővásárhelyen, K ( ) IA I a Hód Áruházban (Andrássy út 8—10. sz.). Szekrénysorok, kárpitozott garnitúrák, étkezők, hálószobabútorok, kisbútorok egyedülálló választékával várjuk Önt. Nyitva tartás: hétköznap 9.30—18 óráig szombaton 8—12 óráig royal @sgrpfli BÚTORKERESKEDELMI RT. Makói Hírnök-*,szeállításunk a 6. oldalon. v.______ ___________ Helikopteres mentés Szentesen Szúnyogoktól (is) szenvednek Dr. Réthely Sz. József polgármester pénzt kért a testülettől. No nem a maga számára, egyéb dologi kiadásokra kérte a képviselők hozzájárulását. Ami ugyebár Szentes esetében együtt jár a tartalékba helyezett összeg megnyirbálásával. A város pénzéről lévén szó, nem egykönnyen adták meg magukat a városatyák. Az ez évi költségvetésről és annak végrehajtásáról szóló rendelet módosításánál vetett fel a polgármester több olyan dolgot, amely az előterjesztésben nem szerepelt. Ezek egyike a szúnyog(Folytatás a 3. oldalon.) 'S «1 Minssoji ‘sauaz$ vaoui VI0N3QIA0Ud iSinOSUWAN» 0S)10 t t ff r S T Gyermekgarnitúrák III 150 Ft-os reklámáron kaphatók. Férfi rövid ujjú ingek 30% engedménnyel kaphatók. János téri Áruház, Vásárhely.