Reggeli Délvilág, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-01 / 125. szám

Lemondott a MÚOSZ elnöke. Bodor Pál lemondott a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnöki tisztéről és elnökségéből. Indoklásában kifejti: szerinte elsősorban az ő felelőssége is, hogy nem tisztázták idejében a jobb működés kulcskérdéseit, például elnökség és főtitkár viszonyát. Főképp ezért sem sikerült a szükséges mértékben megerősíteni a tekintélyes szövetség szervező, kezdeményező, szellemi szerepét, ütőképességét, szorosabbra fonni a helyi, főleg vidéki és közszolgálati médiában működő szervezetei és a vezető testületek viszonyát. Elsősorban magát tartja felelősnek azért is, ha az elnökség nem mindig töltötte be kellőképpen a feladatokat megszabó, a végrehajtásokat erélyesen számon kérő szerepét. A MUOSZ teljesítményei ezért sincsenek mindig arányban nagy szellemi erejével, sok ezer tagja szakmai-erkölcsi súlyával, létfontosságú igényeivel. Ezért sem lehetett elég hatékony a MÚOSZ az érdekvédelemben, a kiszolgáltatottságot enyhítő feltételek megteremtésében, a közszolgálati médiumok függetlenségének védelmezésében, az együttműködésben a Sajtótanáccsal, a hazai és határon túli magyar rokonszerveze­tekkel. Nézete szerint egyébként súlyos felelősség terheli azokat az állami és nem állami intézményeket, pénzintézeteket, szervezeteket, alapítványokat is, amelyek teljes közönyt mutattak a demokratikus nyilvánosságot védelmező, pártpolitikailag el nem kötelezett MUOSZ iránt, olykor egyenesen szabotál­ták, illetve ellenében, az országot káosszal fenyegető szélsőséges csoportosulásokat támogatták. Magyar hősökre emlékeztünk (írásunk a 4. oldalon) . Csíksomlyói búcsú Idén is mintegy 200 ezer főnyi tömeg gyűlt egybe a székelység hagyományos búcsújáró helyén, pünkösd szombatján. Egyes becslések szerint, a Kissomlyó-hegyre ezúttal még a tavalyinál is többen jöttek el Székely­földről, Erdély más részei­ből, Magyarországról, és a világ minden tájáról. A csíksomlyói zarándoklás ha­gyománya több száz évre nyúlik vissza, a katolikus csík- és gyergyói székelye­ket az unitárius vallásra erőszakkal téríteni próbáló János Zsigmond, erdélyi fejedelem felett, 1567-ben, ezen a napon aratott győ­zelem emlékét idézi. " 1993/125._____ június L, kedd________Ara­­llf60 Ft „Süss föl. Nap! Gyermek­nap!” — énekelhették volna a viszonylag legkisebbek május utolsó vasárnapján, ahol három fő- és számos mellékhelyszín adott tért Szegeden az ifjabb generá­ciónak. De sütött a­­ Nap, mint t­udjuk, enélkül is, persze. Legtöbbeket egyér­telműen az újszegedi vidám­park vonzott a szabadba, úgyszólván hagyományosan. Hagyományosan? — kérdez­hetnénk vissza máris, tud­ván tudva: a vidámpark, ezelőtt három esztendővel, egyszer csak bezárt, aztán pedig úgy maradt. Egészen a mostani tavaszidőig, ami­­kor is, újjászületve kinyitott, s itt mutatkozott meg, mennyire semmi a három­esztendős pauza a megelőző évtizedek egymásutánjához képest, midőn a szokás ki­alakult: ha gyermeknap, ak­kor csakis a vidámpark, és egyáltalán, maga a liget. Mert mi is volt tegnap­előtt? Már hajnalok hajna­lán , vasárnap, gyereknap ide vagy oda, reggel nyolc­kor azért még elég fiatal az idő­s, szóval már akkor javában gyülekeztek a gye­rekek, s persze a következ­ményes szülők, a rózsaszí­n­ repülő alatt, amely akár kvázi lilának is tekinthe­tő... Miért? Erről mind­járt Előbb azonban elmon­dandó: a legnagyobb siker­rel lebonyolódott a minapi programban jelzett százféle vetélkedő, a futóversenytől kezdve a gyermekkaratén át, egészen a rajzversenyig, vetélkedőn kívül pedig az estvéli dizsiig, melynek csak a sötétség beállta tudott vé­get vetni. Ámbár... Sötét­ségről az új vidámpark ese­tében már csak azért sem beszélhetünk, mert, min­t kiderült: ami itt forog, az egyszersmind zenél, és vil­­lódzik is. Hiába, nyugat­európai színvonalú, olasz játékszereket hozott be a vidámpark bérlője, a Bili­árd Casino Kf., mely játék­szerek legfőbb sajátsága, hogy több érzékszervre hat­­(Folytatás a 3. oldalon.) Gyermeknapi mulatságok, lila vetélkedővel Rózsaszín repülő alatt Királynői levéllel — Vissza Nagylakról — Makón örültek Váratlan segélytornák — Hogyan is kezdődött a történet? — kérdeztem el­sőként Juhász Ildikót. — A Korona Szállóban találkoztam a három angol­lal, s mivel jól beszélek a­­­­golul, szóba elegyedtem ve­lük. Elmesélték, hogy ott­hon hét és fél tonnányi se­gélyszállítmányt gyűjtöttek össze, amit most szeretné­nek eljuttatni Romániába, egy kórházba. Azt hittem, soha többé nem látom őket, de másnap ismét összefu­tottam velük. Mint kiderült, nem jutottak át a román határon, ezért kénytelenek voltak Nagylakról vissza­fordulni. Innen, Makóról sokfelé telefonáltak, többek között megpróbáltak igazo­lást kérni a kórházból, hogy ott várják a segélyszállít­mányt, de az — annak el­lenére, hogy ígéretet kaptak rá — nem érkezett meg. A román vámosok ráadásul a vízumukat is érvénytelení­tették, így különösen nehéz­nek ígérkezett a csomagok célba juttatása, pedig kül­deményüket a londoni ro­mán nagykövet és az angol királynő levelének kíséreté­ben hozták ... Csaknem fél­napos várakozás, tucatnyi telefon, a román fél húzó­dozó magatartása után úgy nézett ki, hogy Jan Smith, Lawrence Chadwick és Mar­tin Lee hiába indult útnak. — Vissza akartak fordul­ni? — kérdeztem most már Juhász Lászlónét. — Ez is megfordult a fe­jükben, de végül is úgy döntöttek, hogy ha már idá­ig f­elhozták, nem viszik vissza ezt a rengeteg hol­mit. Megkerestem Kardos Sándornét, a helyi Vörös­kereszt vezetőjét, aki segí­tett abban, hogy a szállít­mány vámmentesen itt ma­radhasson — ugyanis csak a Vöröskereszt vehet át ily módon külföldi segélycso­magokat. Vámkezeltettük a szállítmányt, ezután kap­tak az angolok egy igazo­lást, hogy itthagyták az összegyűjtött dolgokat. Mi­előtt elindultak volna haza­felé, meghívtuk őket egy vacsorára. Igaz, csak rövid beszélgetésre nyílt alkal­munk, de mindhármójuk nagyon kedves, segítőkész és rokonszenves embernek bizonyult. Tulajdonképpen ezt a szállítmányt is ők ma­­guk gyűjtötték és hozták el azért, mert otthon a televí­zióból értesültek arról, hogy milyen körülmények ural­kodnak Romániában — csak éppen ott nem fogad­ták őket... _ Kapott-e már ekkora segítséget a makói Vörös­­kereszt, és mi lesz az adó­(Folytatás a 3. oldalon.) Néhány nappal ezelőtt különleges adománnyal gazdago­dott a Vöröskereszt makói szervezete: három angol fiatalem­ber jóvoltából hét és fél tonna élelmiszer, gyógyszer és egyéb hasznos dolog került a Maros-parti városba. Arról, hogy milyen kalandos úton, véletlenek sorozatán át, az események három tevékeny résztvevőjével beszélgettem. CITY GLASS Üvegfeldolgozó Bt. SL­LLUMAR SÍKÜVEG-FILMEK 6723 Szeged, Róna u. 10/A Tel: 62/323-567. — Energiatakarékosság — Ultraviola sugárzás, hő és betekintés elleni védelem! T» a­­ Hódmezővásárhelyen, K ( ) IA I­­ a Hód Áruházban (Andrássy út 8—10. sz.). Szekrénysorok, kárpitozott garnitúrák, étkezők, hálószobabútorok, kisbútorok egyedülálló választékával várjuk Önt. Nyitva tartás: hétköznap 9.30—18 óráig szombaton 8—12 óráig royal @sgrpfli BÚTORKERESKEDELMI RT. Makói Hírnök-­­*,szeállításu­nk a 6. oldalon. v.______ ___________ Helikopteres mentés Szentesen Szúnyogoktól (is) szenvednek Dr. Réthely Sz. József pol­gármester pénzt kért a tes­tülettől. No nem a­ maga szá­mára, egyéb dologi kiadá­sokra kérte a képviselők hozzájárulását. Ami ugye­bár Szentes esetében együtt jár a tartalékba helyezett összeg megnyirbálásával. A város pénzéről lévén szó, nem egykönnyen adták meg magukat a városatyák. Az ez évi költségvetésről és annak végrehajtásáról szóló rendelet módosításánál vetett fel a polgármester több olyan dolgot, amely az előterjesztésben nem szere­pelt. Ezek egyike a szúnyog­(Folytatás a 3. oldalon.) 'S «1 Minssoji ‘sa­uaz$ vaoui VI0N3QIA0Ud iSinOSUWAN» 0S)10 t t ff r S T Gyermekgarnitúrák III 150 Ft-os reklámáron kaphatók. Férfi rövid ujjú ingek 30% engedménnyel kaphatók. János téri Áruház, Vásárhely.

Next