Reggeli Délvilág, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-01 / 151. szám
Találkozó Vasarelyvel A festészet meghajt Közbevetőleg: maradjunk inkább a magyar névnél, hiszen Vásárhelyi Győző nemcsak, hogy magyarul állította ezt, s magyarul indolkolja véleményét, hanem külön is fontosnak tartja kijelenteni: magyarnak született, s magyar maradt — bizonyságul még Petőfi versét is idézi. S a magyar újságírókkal folytatott beszélgetés során egy pillanatra sem vált át franciára, sokszor ízesen, a népi kifejezéseket, vagy a fél évszázaddal ezelőtti pesti „aszfaltnyelv” szavait is beleszövi a beszélgetésbe. — Az ember a talpától az utolsó hajszáláig megmarad annak, ami volt. Én magyar vagyok — mondja. Erre a találkozóra egy különös ügy adott alkalmat, az a pereskedés, amely Vásárhelyi, családja, illetve az általa létrehozott alapítvány között folyik, s amely nem mentes a személyeskedéstől, a sokszor szélsőséges hangvételű megnyilatkozásoktól. Ennek során hangzott el az, hogy a művészt családtagjai „elzárják a világtól” bezárva tartják, befolyásuk alá vonják , saját nyerészkedési céljaikra akarják kihasználni betegségét, előrehaladott korát. Ezért is kérte az IMTI párizsi tudósítója ezt a különlátogatást a francia fővárostól, mintegy 35 kilométerre levő, hatalmas ősparkban álló műteremházban. Az első pillanat megdöbbentő: a mester ott ül íróasztalánál, ki is integet , de az oda vezető üvegajtó zárva. Hamar tisztázódik a félreértés: egy másik ajtó vezet a nagy irodába, afféle házimúzeumba, s percek múlva ott kezdődhet meg a beszélgetés. Az „ügyről” Vásárhelyi nem szívesen beszél — mint mondja, ő sohasem folyt be az alapítvány ügyeibe, a róla szóló híreszteléseket „ellenséges indulatú” embereknek, befolyásolt helyi lapoknak tulajdonítja — Az emberek szívesen találnak valami rosszat. Én egy egész életen át mást sem csináltam, mint megpróbáltam valamit alkotni, kijelenteni valamit a világnak — méghozzá nem anyagi ellenérték fejében. Csak azt mondhatom, hogy akinek megadatik az esély rá, hogy műveivel foglalkozzanak, az számítson arra, hogy vitatkoznak róla. — A festés már rég kiment a divatból. Van ezer másféle munkalehetőség számomra, mostanában inkább írok, a világ zajáról és a világ csendjéről. Van mondanivalóm, amely nem titok, de az ember eddig megtartotta magának. Most sem szánom közlésre, inkább afféle magánbeszélgetésnek. __ Természetesen dolgozom még, de a munka különleges valami. A múlt dolgain mindig kissé javítani kell — bizonyos színek például számomra elromlottak, mások megváltoztak. Mégis, az ember jól érzi magát, ha azt látja, hogy kinn a zöld fák és a többi színek milyen jól öszszeillenek, megelégedettséget adnak. A gondolat különben is borzasztóan komplex dolog. Amíg nem lesz kifejezés belőle, addig a legtitkosabb emberi alkotás, amelyet eddig tulajdonképpen sohasem tudtak megmagyarázni. Talán megmarad, ha leírom. S talán vannak más eszközeim is arra, hogy kifejezzem magam. Nagyon határozott elképzeléseim vannak arról, hogy egy ember mivel tartozik a társadalomnak, a világnak. — Gondolataim azonban nem kötődnek száz százalékig a festészethez. Képedet alkotni szerintem teljesen elmúlt dolog, ami ma már nem érdekli az emberiséget. Amikor csináltam, meg voltam győződve, hogy ez fontos, de ma, ha megnézem régi munkáimat, rájövök: tulajdonképpen nem csináltam, mást, mint a többiek — egy divatot, egy irányzatot, hogy az ember igazolja a létezését. — Most világválságról beszélnek, nemcsak a festők, hanem az írók, a színészek is válságban vannak. Nincs a világon több boldogtalan ember, mint a művészek között — mert ők érik el a legkevesebb sikert. Talán mert úgy látják, hogy egyéni értéküket a közítélet elégtelennek tartja, olyannak, amivel nem érdemes foglalkozni. Ez ellen borzasztó nehéz küzdeni — a világ küzdelme az egyéniség ellen ma mindennapos jelenség, az égvilágon mindenütt ez van, s az egyének mindenütt vereséget szenvednek. Mindenki győzni szeretne, de milyen győzelmet érhet el egy festő? A festészet a régi, de mára elérkeztünk oda, hogy semmi sem ment ki annyira a divatból, mint a festmény. Bekeretezni és kiállítani egy galériában . .. sokat nem jelent. A beszélgetés itt félbeszakadt, más vendégek érkeztek. De elmenőben, a kis irodába pillantva, az asztalon rajzokat is láttunk ... KIS CSABA Párizs Egy ilyen állítás önmagában is meglepő, hát még ha a XX. század utolsó évtizedeinek egyik legjelentősebb alkotóművésze mondja. Márpedig Victor Vasarelynek, az optikai művészet megteremtőjének most ez a véleménye. / Gazdag program a mindszenti napokon Mint arról már áprilisban beszámoltunk, Mindszent nagyközség képviselő-testületének tavaly szeptemberi ülésén vetődött fel először az a gondolat, hogy Mindszenti napok néven, találkozót kellene tartani a Tisza-parti településen. Az elhatározásit tett követte, ez év január 11-én — Fekete Emil tanácsnok elnökletével — bizottság alakult a rendezvénysorozat előkészítésére, összesen kilenc magyarországi és nyolc szomszédos országbeli településnek küldtek meghívót a szervezők — öt magyarországi (Csehimindszent, Csonkamíndszent, Mátramindszent, Míndszentkálla és Mindszentpuszta), egy erdélyi (Csíkmindszent) és egy felvidéki (Szepesmindszent) község jelezte részvételét a július 24-én megtartandó találkozón. Utóbb Szepesmindszentnek vissza kellett lépnie, fontos, szepességi egyházi ünnep miatt, de így is 340 vendéget szállásolhatnak el ingyenesen családoknál, a tiszai strand melletti hétvégi házakban, valamint a kempingben. Az önkormányzat mellett tehát a lakosság is tevékeny szerepet vállal a rendezvény sikere érdekében. Első alkalommal kerül sor a Mindszentről elszármazottak találkozójára és tanácskozására (Svájcból, Franciaországból, Kanadából és az USÁ-ból is jönnek), a nagyközség vendége lesz Mindszent egykori földesurainak leszármazottja, a jelenleg Bécsben élő Pallavicini Károly, s július 4-én, vasárnap délelőtt, a templomkerti szabadtéri istentiszteleten — Mindszentről elszármazott papok közreműködésével — dr. Gyulay Endre, szeged—Csanádi megyés püspök celebrál misét. A hagyományteremtő jelleggel megrendezett eseménysorozatot július 2-án, pénteken, 15 órakor Be-Vreczki András polgármester nyitja meg, a Tisza Művelődési Ház színháztermében, majd következnek a programok, végeléthatatlanul. Aznap például Virágh András orgonaművész játszik 18 órai kezdettel a templomban, lampionos csónakfelvonulás lesz 21 órától a Tiszán, utána homokparti diszkó a strandon. Szombaton reggel a vásárhelyi Polka fúvószenekar ad térzenét, a sportpályán hagyományőrző és néptánccsoportok lépnek fel, meghívásos lovasversenyt rendeznek, kutyabemutatót tartanak, taekwondósok mutatják be tudásukat a tornacsarnokban, és a kulturális bemutatókat követően, este, nyolc órakor veszi kezdetét a művelődési házban a mindszentiek bálja. Vasárnap korán kell kelniük azoknak, akik részt akarnak venni a Mindszenti Horgászegyesület meghívásos horgászversenyén, fél tízkor kezdődik a tornacsarnokban a meghívásos országos diák „A” és „B” kategóriájú szabadfogású birkózóverseny, a triatlonra benevezetteknek 1500 métert kell futniuk a gáton, körülbelül 10 kilométert kerékpározniuk a nagyközség körül, és 200 métert úszniuk a tiszai strandon. Az önkormányzat és a gazdakör 13 órakor várja közös ebédre a vendégeket és vendéglátókat a termálfürdőnél, és egyszer, minden jónak vége szakad, búcsúzniuk kell a mindszentieknek. Fontos tudni, hogy a Mindszenti napok programjai ingyenesen látogathatók, azonkívül a sportversenyekre nem kell nevezési díjat fizetni. Abban, hogy a Mindszenti napok milyen időközönként kövessék egymást, még nem született döntés, ám a gazdag programot látva, biztosak lehetünk abban: nem kell sokáig várakoznunk a folytatásra. ______/ (dL) Nem kell ahhoz lokálpatriótának lenni, hogy az ember megállapítsa, sikeres évadot zárt a Zentai Színház. Hiszen nem kis dolog volt tavaly ősztől ez idáig 6 bemutatót tartani, és valamennyit nagy sikerrel. Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy profi színházaink sem vallanának szégyent ilyen repertoárral. Hivatásos és amatőr színészek, rendezők dolgoztak fáradságot nem ismerve egész évben. Ahogy Kovács Frigyes újvidéki színész fogalmazott: „Zentán van egy fiatalokból álló csapat, akik olyanok, mint a versenylovak verseny előtt, fel lehetne velük fordítani a világot.” Ez a csapat készül most nyári rendezvénysorozatra. Augusztus 6-tól tíz nap ^*^■1 IMlIMM ■IIIHIIIIMI -----------------------------------------efejeződött Hódmezővásárhelyen az első országos fuvolástábor. A 80 alsó, közép- és felsőfokú résztvevő muzsikával, barátsággal, élményekkel, csordultig telt szívvel vett búcsút egymástól és a vendéglátó iskolától. Felszedelőzködtek a jól végzett munka érzésével a tanárok is, hogy — tanévnek e hasznos és kedves „ráadása” után — megkezdjék megérdemelt nyári szabadságukat. A zárónapon szinte hús- Nyolcvanágú síp kálhattak a koncertekben, zenei eseményekben a zenekedvelők. Délelőtt a református ótemplom 10 órai istentiszteletén, amely egybeesett a Bethlen Gábor gimnázium öreg diákjainak hagyományos június végi hálaadásával, négy különböző karakterű számmal gazdagították a gyülekezet lelki élményét. Délután és este a megosztott zárókoncert első és második része hangzott el. Egy frappáns fuvola-zenekari szám után, a tábor legjobbjai tettek tanúságot a hét munkájának eredményeiről. Minden fellépést a lelkes ifjú publikum szűnni nem akaró tapsa kísérte. A beavatott hallgató nem tudta, mit csodáljon inkább: a nemes hangvé-------------------""----------------telt, az előadók életkorát meghazudtoló, mélyen átélt és világosan értelmezett előadásmódot, vagy a mű szellemének alárendelt, mégis csillogó virtuozitást. Legszívesebben felsorolnánk az egész műsort Ha ezt nem is tehetjük, nem hagyhatjuk említés nélkül a budapesti, főiskolás Szabó Anita ragyogó stílusérzékét és megoldásbeli finomságait, a kecskeméti szakközépiskolás Martus Johanna érzelemgazdag előadásmódját, a győri Rácz Marianna, a szegedi Varga Laura nem mindennapi tehetségét. Mívesen kidolgozott duók, triók színezték a műsort, míg a csattanót a méltán ünnepelt utolsó szám, a Carmen Fantázia hozta — a váci szakközépiskolás, Demeter Zoltán „domborította” szikrázó-sziporkázó technikával. Egyébként, a koncert rövid ajándékátadó ünnepséggel kezdődött, és annak rendje-módja szerint, táncmulatsággal, illetve a felnőttek részére baráti poharazgatással végződött. A növendékek is jól jártak, és a város is profitált belőle — nyilatkozta Drazsay Ákos művésztanár, a tábor „értelmi szerzője”, és egyik megszervezője. Béres Erzsébet, a tábor vezetője és a gondok legfőbb hordozója így látta: A vállalkozás félelmetes nagysága ellenére, úgy érzem, sikerült a tábor munkájához megfelelő körülményeket biztosítani, és örömmel tölt el hogy ez meg is mutatkozott az eredményeken. F. B. B Színiéletbentána pon át tartanak ígéretes színházi és komolyzenei rendezvényeket, így például augusztus 8-án a Tanyaszínház a Csantavéri passiót mutatja be. Két alkalommal is műsorra tűzik Harold Prince: Cabaret című musicaljét. Az egyik legérdekesebb előadás minden bizonynyal a Don Quijote szabadtéri bemutatója lesz, valamint Sipos Zoltán fiatal zeneszerző Laodameia című oratóriumának ősbemutatója. Mindezek után adódott a kérdés, amelyet Hajnal Jenőnek, a művelődési központ igazgatójának tettem fel, hogy tudniillik mi lehet, mi kell hogy legyen a szerepe manapság a színháznak? — Én a legnagyobb szerettét abban látom, hogy ilyen zűrzavaros időben is képes biztos, szilárd pontot felmutatni, ami gondolkozásra késztet bennünket, hogy azért itt történnek dolgok, és van miért itt lennünk. — Véleménye szerint Zentának mi a feladata Észak-Bácska művelődési életében? — Azt hiszem az, amit már eddig is nyújtott az itt élők, az itteni magyarság számára. Zenta kisváros, nem igazán színházi város. Nem alkalmas arra, hogy egy kőszínháznak, egy állandó gárdával rendelkező színháznak adjon otthont. De arra, hogy kísérleti színpad, egy állandó magyar színház kihelyezett tagozata legyen, mindenképpen alkalmas. A Zentai Városi Múzeum már a ’70-es években is, mint a Tisza vidéki magyarság néprajzi múzeuma kezdett tevékenykedni. A gyűjteménye is erről árulkodik. Mindebből mi következik? Ha mi úgy gondolkodunk, hogy esetleg a vajdasági magyarság néprajzi múzeuma lehetne a Zentai Múzeum, akkor az alapfeltételeket kell megteremteni. Vagyis megfelelő szakembereket biztosítani, és a munkához, a megkezdett munkához szükséges pénzt előteremteni. A vajdasági magyarság művelődési életében is fontos mozzanat, ami Zentán kibontakozóban van. Nem volna szabad megengedni, hogy más önös érdekek mindezt háttérbe szorítsák. Alapvető feladatunk, hogy ami itt van, ami itt történik, megőrizzük, s mindent meg fogunk tenni, hogy azokat is meggyőzzük a magunk igazáról, akik másként gondolják. (kis) 1993. júl. 8., csütörtök ,DÉLVILÁG