Reggeli Délvilág, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-21 / 246. szám
A hagyományokhoz hűen idén is megrendezik Csongrád megyében a levéltári napokat Ebben az évben a második világháború történéseihez kapcsolódik a rendezvénysorozat Az első napon a szegedi városházán Lehmann István, a megyei közgyűlés elnöke szólt a levéltári munka fontosságáról. Elmondta, hogy ezen intézmények jelentősége fokozódik, hiszen gazdag információanyag van polcain felhalmozva. A levéltárosoknak már régóta el kell fogadniuk azt az állapotot hogy a kutatók a dokumentumokból szeretnék megismerni a régmúltat Örvendetes, hogy vidéken a Csongrád Megyei Levéltárban fordul meg a legtöbb kutató, bár ez nem elsősorban a felsőfokú intézmények jelenlétének köszönhető. A nehézségek közül a közgyűlés elnöke kiemelte, hogy az eddigi káros hatásokhoz újként a környezetszennyezés is hozzájárul. Szerencsére megyénkben nincs nagyobb mennyiségű restaurálandó anyag. Szólt még arról, hogy ennek a politikai kényszer időszaka, megszűntek a szocialista ihletettségű, de tartalom nélküli kapcsolatok. Ugyanakkor üdvözlendők a megmaradt nemzetközi kapcsolatok, közöttük a vajdasági levéltárakkal fenntartott jó viszony. A technikai haladás vívmányai közül a számítógépek elterjedése pedig új fejezetet nyit a levéltárak történetében. Ezután már a témához kapcsolódva Ványai Éva alpolgármester szólt a második világháború áldozatairól, köszöntve ezzel a megjelent túlélőket. Ványai Éva a mostani tudományos emlékülést kései főhajtásnak nevezte a hősi halottak, polgári áldozatok, meghurcoltak tiszteletére, melyek között több mint öt és fél ezer szegedi is volt Ugyanakkor kegyelettel kell gondolnunk a front másik oldalán elesettekre is. A már említett szegedi halottak tiszteletére emlékmű készül, s hogy nevük se merüljön feledésbe, könyvet adnak ki róluk. Az ülésszak első előadása akár rendhagyónak is mondható. Török Pál nyugalmazott gyógyszerész, ludovikás hadnagy személyes emlékei alapján idézte fel a magyar hadsereg Szeged környéki harcait. Színes élménybeszámolójából nem hiányzott a hősies helytállás, a hazaszeretet, a megrázó jelenetek, ugyanakkor a hibás vezérkari parancsok bírálata sem. Megtudtuk, Szeged városa többször is gazdát cserélt néhány nap alatt. Török Pál alakulata is a megye különböző településein vívott kemény ütközeteket az orosz csapatokkal. Földeák és Vásárhely térségében kezdeti sikerek után visszavonulni kényszerültek, s a katonák és tisztek közül sokan az átállást választották. Az utódvédharcok érdekes pillanata volt, mikor Török hadnagy két vezérkari tisztet engedett át a frontszakaszon, akiket feljebbvalói szerint le kellett volna lőnie. Később kiderült, egyikük Utassy Lóránt vezérkari százados volt, aki Horthy Miklós kiugrási javaslatát vitte Malinovszkij marsallhoz. A próbálkozás - mint tudjuk - sikertelen volt.. Török Pál végül Grazban tette le a fegyvert, majd orosz hadifogságba hurcolták. Kijelentette: „A katonát nem azért kell megbecsülni, mert másokat megöl, hanem mert kész meghalni másokért. ” Végül a mai tiszteknek az egykori ludovikás jelszót ajánlotta figyelmükbe: A hazáért mindhalálig! A következő előadáson Szabó Péter történész a magyar história egyik sokat vitatott kérdéséről, a 2. magyar királyi hadsereg doni katasztrófájáról tartott érdekfeszítő beszámolót. Ezután hallhattunk a szovjet fogságba esett magyar katonákról, valamint a már említett készülőben lévő emlékkönyvről. A délután folyamán kerekasztal-beszélgetést rendeztek a második világháború szegedi részeseivel. A levéltári napok eseménysorozata ma Óföldeákon folytatódik. (arató) A hazáért mindhalálig! Bocsáss meg nekik... Írtszintén megmondom, kifejezetten nehezemre esett, hogy indulataimat visszafojtsam, s ne álljak be magam is a bántok közé, amikor megláttam, mi történt a minap Szegeden, a rókusi templom külső hajlékában. Egy éjszaka, nagyon-nagyon sötét lehetett, gondolom éjféltájt, a gonoszság órájában valaki, valakik nekiestek Máriának, nekiestek a Madonna karján ülő Kisjézusnak. Visszanyugodva csendben kérdezgetek - persze csak magamtól, ki mástól. Kinek állhatott útjában Mária, hogy kezét törjék, kit bánthatott a kisded Jézus, hogy lefejezték. A felnőtt Krisztus már korábban megsérült, jobbján törték le ujjait Mind a Madonna-, mind a Jézus-szoborhoz sokan járnak. A szobrok talpazatán soha nem fogy ki a virág. Hívek hozzák bánatukat, csendben imádkoznak, vigaszért, támaszért, segítségért fohászkodnak. Hozzátartozójukért, a saját megpróbáltatásuk elviseléséért, s a világ jobbulásáért. Azokért is, akik emberi mivoltukat vesztve, agresszív, romboló hajlamaiknak engedve virágos réteken rondítanak, majd végignyújtóznak saját szennyükben. Tehetetlenül állunk Mária és fia lábainál — miközben nem gondolhatunk másra, mint a korábbinál is kontrasztosabban a szépre, a harmóniára, a békességre, a szeretetre. A rendőrség ugyan nyomoz, keresi a kegyeletsértő tetteseket, ez az ő dolga hogy a jognak, az írott törvénynek érvényt szerezzen. A többiek dolga, a mi dolgunk pedig nem lehet más, mint a keresztre feszített Krisztus szavait mormolni, őszintén: „Bocsáss meg nekik, Uram, mert nem tudják mit cselekszenek!” Ettől vagyunk, ettől leszünk mások. Őrfi Csanádalbertin, mint tudjuk, élnek szlovákok is — és ha élnek, nyilván kell lennie szlovák nyelvoktatásnak is. S hogy mióta létezik ez, milyen körülmények között tanulnak szlovákul az itteni gyerekek, van-e erre a nyelvre igény? A Csanádalberti Általános Iskola igazgatója, Kemény Lajos ezzel kapcsolatban a következőképpen tájékoztatott. — Mióta folyik szlovák nyelvoktatás ebben a szlovákok alapította faluban? — Csanádalbertin a szlovák nyelvoktatásnak régi hagyománya van, az itt élő szlovákság a második világháborút megelőzően egyházi iskolában tanulhatta anyanyelvét. Jóval később, az ötvenes évek végétől a nyelv oktatása folytatódott, bár akkor már kétnemzetiségű volt a falu, a szlovák-magyar lakosságcsere következtében. Időközben megkezdődött az iskolák körzetesítése, hatvanháromban a község felső tagozatos tanulói Pitvarosra kerültek, oktatás szempontjából, azóta is oda járnak iskolába. Abban az időben, néhány évig, szünetelt is a szlovák nyelvtanítás, szaktanárhiány miatt. - Újabban már, úgy tudom, óvodában is tanítják a szlovákot. Nagyon helyesen egyébként, minél fiatalabb a gyerek, annál könnyebben ragad a nyelv. Nemcsak újabban, de már jó három éve tanulhatnak szlovákul a gyerekek az óvodában, illetve iskolánk 1-4. osztályaiban, a szülők és általában a lakosság egyetértésével. Hogy miért bővítettük a szlovák tanulási lehetősége? A döntésben az vezérelt minket: jó, ha a gyerekek megismerik a község alapítóinak, létrehozóinak történetét, életmódját, hagyományait, egyáltalán, a Magyarországon élő szlovákság sorsát Egy szomszédos nép nyelvének ismerete pedig - mely nyilvánvalóan szomszédunk marad, mióta világ a világ - csak hasznos lehet . Kötelező szlovákul tanulnia Csanádalbertin a gyerekeknek, vagy a szülőkre bízzák a döntést? - Nem kötelező, még a szlovák anyanyelvűek számára sem. Mi mindenesetre biztosítjuk a lehetőséget magát, sokat élnek is vele. Megjegyzendő egyébiránt: egy nyelv tanulásának lehetőségeivel lett légyen az bármelyik nyelv — nem élni akkor, mikor annak minden anyagi terhét magára vállalja az állam és az önkormányzat, könnyelműségnek mondható. — Valamely világnyelvet, a szlovák mellett, tanulhatnak-e az itteni általános iskolában a gyerekek? — A harmadik osztálytól kezdve tanulhatnak angolt, e nyelvet is szakos pedagógus oktatja nálunk. Az első, második osztályokban az angoltanulást a gyerekek viszonylag nagy leterheltsége miatt nem „forszíroztuk”. Igaz is: angolul élete során bárhol és bármikor megtanulhat az ember, számtalan a lehetőség erre. De ha egy részben szlovák faluban élve nem tanulja meg gyerekkorában e nyelvet - olyan, mintha rezzenéstelen arccal elsietne az utcán talált százas mellett Hátha arrébb talál egy ötezrest F.CS. Óvodában, iskolában Szlovákot is tanítanak Albertin Minél több nyelvet tud az ember, annál többet ér - tartja a mondás, és erősen igaza van. Nem másként, hanem nagymértékű szerencseként fogható föl, ha egy úgymond idegen nyelv alapjait, gondolkodásmódját úgyszólván anyatejjel szívja magába az ember, olyan automatizmusra, s így előnyre téve szert, amely semmiféle tudatos tanulással be nem hozható. A nyelvet aztán persze tanulni kell, éppúgy, ahogy a magyar anyanyelvű is hiába tud magyarul, ha nem ismeri tételesen például a nyelvtant, hasznát csak bizonyos szint alatt veszi. Fellini haldoklik Fellini állapota reménytelen. A filmművészet egyik legnagyobbját lélegeztetőgéppel még életben tartják, de - mint kezelőorvosa mondta - „már közeledik az a pont, ahonnét nincs visszatérés”. Fellini elveszítette a csatát, amelyet életéért vívott - mondta az orvos. A 73 éves rendezőt vasárnap este szállították be egy római klinika intenzív osztályára, miután újabb szélhűdés érte. A tomográfiai vizsgálatok szerint visszafordíthatatlan agyi károsodást szenvedett. Fellini, aki nyáron került kórházba súlyos agyvérzéssel, nagyon bízott felgyógyulásában, amely szépen haladt előre. Új filmeken törte a fejét és kampányt kezdett az agyi sérülést szenvedett betegek jobb rehabilitációja érdekében. Ixikesen készült közelgő aranylakodalma, Giulietta Masinával, a szintén világhírű filmszínésznővel kötött házassága 50. évfordulójának (október 28-ai) megünneplésére. Tímár nem kontár Békéscsabán? A színidirektor visszatér Annak idején (tavasszal) lapunk is beszámolt aról, hogy Tímár Zoltánt, a Békés megyei Jókai Színház igazgató-főrendezőjét a megyei közgyűlés - alkalmatlanság címén - megfosztotta a kinevezésétől, s az egyik korábbi pályázót, Konter Lászlót bízta meg az igazgatói teendők ellátásával, újabb pályázatot kiírva a direktori szék betöltésére. Nos, azóta történt egy s más az Andrássy úti épületben. Konter Lászlót kinevezték a színház élére, az aláírásgyűjtési akciót kezdeményező, illetve sztrájkkal fenyegetőző színészek egy részének fellépése következtében kirúgott színidirektor pedig beperelte a megyei önkormányzatot. Október 5-én immár a harmadik tárgyalásra került sor a Gyulai Munkaügyi Bíróságon, ahová megidézték a puccsisták vezetőit, Gergely László rendezőt, ügyvezető igazgatót, valamint Tomanek Gábor, Molnár László és Horváth Margit színészeket is. Mindazonáltal egyesegyedül dr. Simon Imre, a megyei közgyűlés elnöke jelent meg a bíróság dr. Herendiné Ádám Katalin bíró vezette tanácsa előtt Végül is egyetlen konkrétummal sem sikerült bizonyítania a dr. Herjeczki János ügyvéd által képviselt alperesnek, hogy Tímár Zoltán valóban alkalmatlannak bizonyult a színház vezetésére. A bíróság megállapította, hogy a direktor munkaviszonyának felmondása nem valós indokokra alapozódott, ezért kötelezte a megyei önkormányzatot: semmisítse meg a közgyűlés határozatát. Az ítélet nem jogerős, az alperes minden bizonnyal fellebbezést nyújt be a Békés Megyei Bírósághoz.* — Milyen megfontolásoktól vezérelve szállt szembe a megyei önkormányzat ítéletével? - kérdeztük a volt (?) igazgató-főrendezőt, kinek vezetése alatt 15 százalékkal növekedett a nézőszám, az 1991-re tervezett 6,5 millió forintos, később 10 millióra, majd 14 millió forintra felemelt bevételi kötelezettséget 15,5 millió forintra teljesítették. — Igazságtalanul váltottak le, koncepciós per áldozata vagyok. Az első pillanattól kezdve ellenséges volt velem szemben a megyei önkormányzat pénzügyi és intézményfelügyeleti osztályának a vezetője, Kovács Mihály — a színház gazdasági igazgatójának, Csányi Tibornak kapcsolatai tovább élnek. Érzem, hogy igazam van, elsősorban a mundér becsületének védelme kényszerített bele a per végigvitelébe. A színház jól működött a vezetésem alatt, amit meg lehetett valósítani az elképzeléseimből, azt megvalósítottam. A közönség szerette a színházat, a műsorterv népszerűnek és igényesnek mutatkozott. Nagyon megviselt az, hogy a televízióban bemondatták: emberileg és szakmailag egyaránt alkalmatlan vagyok a színház vezetésére. — Véleménye szerint a megyei önkormányzat miért változtatta meg az Önről korábban alkotott pozitív megítélését? — Miután a jogköröket nem adtam vissza a gazdasági igazgatónak, a megyei közgyűlés elnöke kijelentette: amennyiben nem tudok együtt dolgozni Csányi Tiborral, egyikünktől megválnak. Én lettem az áldozat. Gyakorlatilag a beszélgetésünk után két héttel indult a kampány ellenem. — Amennyiben másodfokon is megnyerné a pert, visszamenne a színházhoz? — Természetesen. Egyrészt nem vagyok az a típus, aki megfutamodik a nehézségek elől, másrészt azt gondolom, hogy valójában sikerült az ellenkezőjét bebizonyítanom annak, amit a megyei önkormányzat állított rólam. Szeretném folytatni és kiteljesíteni azt, amit elkezdtem. DÁNYI LÁSZLÓ CÍ^ % , 1993. okt. 21., csütörtök ^DÉLVILÁG