Reggeli Délvilág, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-01 / 254. szám
Emlékmű az áldozatoknak Kiszomboron Nevük márványba vésve Megkésett, de soha nem tiszta érző szívvel állítsanak késő főhajtásra jött emlékművet a második világössze tegnap, vásárháború áldozatainak. Kezüknap Kiszombor község főterénben virágcsokrokat tartottak, sok száz állampolgár. Fiatal tavaszt idézve október utolsó fok, idősek egyaránt, hogy napsugaras napján. Az ünnepélyes pillanatok előtt a római katolikus templom zsúfolásig telt falai között , ökumenikus istentiszteleten áldották meg az emlékmű talapzatára kerülő koszorúkat. Katonazenészeket, a feszes tartású díszszakasz tagjait, kipirult arcú unokákat, könnyező arcú fejkendős néniket és merengő férfiakat láthatott a krónikás. A főtér egy órán át a falu igazi szívévé változott. A község polgármestere, Nagy Tibor köszöntötte a jelenlévőket köztük dr. Mihály Zoltán országgyűlési képviselőt, dr. Mónus Erint, a Bács-Kiskun, Békés megye köztársasági megbízotti hivatalának irodavezetőjét és Ratkai Imrét, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnökét is. Szólt arról: az egymást követő nemzedékek mindig annyi tiszteletet kapnak, amennyit elődeiknek adtak. — Mi most, a közel 50 év késéssel tisztelgünk azok előtt, akik áldozatot hoztak értünk, majd megköszönte mindazoknak, akik az emlékmű megvalósulásáért, valamit is tettek. Külön megemlítette a Kiszomborért Alapítvány kuratóriumának aktív közreműködését, annak elnökének, Barna Gyulának külön köszönetet mondott. Befejezésként mondotta: a mai ünnepség erősítse meg szívünkben és tudatunkban a béke gondolatát. Ez legyen az utolsó világháborús emlékmű községünkben. A Madarász József tervezte emlékmű előtt avató beszédet Vigh Ferenc vezérőrnagy, a III. katonai körzet parancsnoka mondott. Köszönetét fejezte ki a Kiszomboron élő idősebb generációnak, akik időt nem kímélve vettek részt az áldozatok felkutatásában. Eredményként: 131 volt kiszombori lakos nevét vésték márványba, egyben emléket állítottak a helyi temetőben névtelenül eltemetett áldozatoknak, majd így folytatta: Számomra külön megtiszteltetés, hogy ezt az emlékművet olyan méltó környezetben avathatom fel, mint a község műemlékileg védett terén, az első világháborús emlékművel szemben. Ezzel mintegy egységes koszorúba fonták több generáció áldozatai emlékének ápolását. Tisztelegvén azok előtt, akik az egyetlen, megismételhetetlent, az életüket áldozták a harcokban. Sokan könnyező arccal gondoltak azokra a kiszomboriakra, akik az első és második világháborúban parancsot teljesítve váltak áldozatokká és hősökké. A sóhajok, a hulló könnyek feléjük szálltak. Halottak napjának küszöbén. MOLNÁR LÁSZLÓ Felszentelték a szegények temetőjében Ravatalozó Bánom háton Dr. Rébek Sz■ József polgármester ebben a városrészben született, nőtt fel, így van némi fogalma arról, milyen emberek laknak erre. Mostantól kezdve a kisérieknek is megadatott a tisztes temetés. Még 1988-ban határozta el az egyházi és városi vezetés — idézte fel a polgármester —, hogy ravatalozót épít. Az emberek a nehezen megkeresett fillérjeiket adták építésére. A Kisérben olyanok élnek — mondta a polgármester — akik megérdemlik a jobb jövőt. Ollai Istvánná buzdított összefogásra, s a példa bizonyítja: hajlandók jót cselekedni a közösségért. Követendő ez ma, amikor az ország a gazdasági csőd szélén áll, és csak az összefogás segíthet. Ollai Istvánnénak munkája elismeréseként vázát nyújtott át dr. Rébeli Sz. József. Ollainé meghatódva fogadta a dicsérő szavakat, és megköszönte az adományokat, egyéb támogatást az alábbiaknak: dr. Rébek Sz. József, dr. Tóth József jegyző, dr. Papp Lehel György, Kozma Sándor, a képviselő-testület valamennyi tagja, külön dr. Kádár József és Szirbik Imre, dr. Gyulay Endre megyés püspök, a református és az evangélikus egyház, a polgármesteri hivatal több osztályvezetője és munkatársa, a Városellátó Kft., Kontaszer Kft., Szolgáltató Kft., Építőipari Kisszövetkezet, Agóra, Termál Tsz, Szuperinfó, ÉGISZ Bt. és más adakozó magánszemélyek. Szentirmai Endre római katolikus címzetes esperes szentelte fel a ravatalozót. B. I. Ennek a temetőnek több mint 100 esztendős története során nem volt ravatalozója. A szegények temetőjének hívták. Ám az úr színe előtt a gazdagoké, a lélekben gazdagoké volt. Amit a szentesi lakosság cselekedett, nem mindennapi dolog, országszerte egyedülálló. Ollai Istvánnénak köszönhető, hogy rekord idő alatt felépült az új ravatalozó. Bebizonyosodott: a jó ügyet önzetlenül segíti mindenki ebben a városban.” A külföldön tartózkodó dr. Papp Lehel György országgyűlési képviselő leveléből valók ezek a mondatok, amelyeket Kozma Sándor, a képviselői iroda vezetője olvasott fel a bánomháti temetőben. A szegedi Belvárosi temetőben Névtelen hősök emlékezete Holnap halottak napján egy gyertyával többet gyújthatunk a szegedi Belvárosi temetőben. Van, ki majd apjáért, testvéréért, férjéért gyújta meg az emlékezés lángját, és van, aki a névtelen hősök emlékezetére állítja a kis viaszdarabot a földre. Ami ettől a pillanattól kezdve már nemcsak gyertya... Szeged II. világháborús hősei emlékére tegnap délben végre emlékművet avathatott. Sokak álma teljesülhet be ezzel, hiszen ezentúl lesz hol emlékezni azokra az emberekre, akikről nem is olyan régen még beszélni sem igen volt szabad. Most hősök lettek, de nem ez a lényeg. Inkább az, hogy ezzel a nagy darab faragott kővel közelebb kerültek azokhoz, akik szerették őket, és azokhoz is, akik az emberi gyarlóságon felülemelkedve elismerik a hazáért áldozott életeket. Pedig a porladó csontok ugyanott nyugszanak. Rangjelzések nélkül fekszenek valahol egy nagy közös sírban. Amely tegnaptól kezdve már nem jeltelen. Az ünnepélyes avatáson százak énekelték a Himnuszt, majd hallgatták Katona Judit emlékező költeményét Kiss Ernő tolmácsolásában. Az elnedvesült szemek kicsit felszáradtak dr. Trogmayer Ottó avatóbeszéde alatt. A múzeumigazgató elmondta, körülbelül 3000 áldozat nyugszik itt, az emlékmű környékén, de majdnem ugyanennyien alusszák örök álmukat szerte Európában a szegedi áldozatok közül. Figyelmeztetett, e faragott kő lábánál nemcsak a szegedi, de az összes magyar mártírra emlékezni kell. Az avatás után ökumenikus istentiszteletet celebrált dr. Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök, Kádár Ferenc református esperes, Tóth Attila evangélikus lelkipásztor, dr. Winter Miklós, a szegedi izraelita felekezet elnöke, és dr. Gráf Imre, a szegedi izraelita gyülekezet ügyvezető elnöke. Az istentiszteletet követően koszorúzás, katonai tiszteletadás, majd a Szózat felhangzása zárta az ünnepélyes aktust. Egy dolog biztos: Popovics Lőrinc szobrászművész alkotása előtt nemcsak halottak napján fog fejet hajtani Szeged népe. kért A reformáció ünnepe CsongrádonA reformáció emlékünnepe alkalmából bensőséges ünnepséget tartottak Csongrádon a református templomban. A gyülekezeten jelen volt több katolikus is. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Zsótér Antal katolikus kanonok, valamint dr. Czine Mihály irodalomtörténész, a református egyházközség világi főgondnoka. A lélekemelő ünnepség a 89. zsoltár eléneklésével kezdődött, melyet a csongrádi Batsányi János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola és az Állami Zeneiskola növendékeinek énekkara adott elő orgonakísérettel. Pallai Sándor tiszasasi lelkész szólt a megjelentekhez, s felolvasta a budapesti svéd követség levelét, amelyet a nagykövet Losonczi Zoltánhoz, a csongrádi református egyház gondnokához intézett az ünnepség alkalmából. Dr. Czine Mihály beszédében kiemelte, hogy a magyarságnak évszázadokon át a keresztény hit volt a megtartó ereje. Történelmi áttekintést adott a Hunyadi- és a Dózsakorszakból. Örömét fejezte ki, hogy a jelen ünnepségen együtt látja a református és a katolikus hívőket. Igen szép ez, hiszen Krisztusban testvérek vagyunk valamenynyien. Megemlítette, hogy a világban egyre jobban terjed az ökumenikus gondolat. Példaként hozta fel Kányádi Sándor erdélyi református és Márton Áron katolikus írókat. Együttműködik Tempfli József nagyváradi katolikus püspök is Tőkés László református püspökkel, s több ízben végeznek ökumenikus istentiszteletet. Sőt már templomot is építettek közösen. Miután Sípos Antal szentesi lelkész igét hirdetett János apostolnak a Mennyei Jelenések 15—16. versét idézve, a pályadíjak kiosztása következett. A csongrádi református egyházközség gyülekezete és presbitériuma ugyanis minden évben pályázatot ír ki diákok részére. Ez alkalommal: „A keresztény hit nemzetünk, közösségünk megtartó ereje” volt a téma. A színvonalas műveket a bírálóbizottság dr. Czine Mihály elnökletével — egyenlő mértékkel mérve — 2-2 ezer Ft jutalomban részesítette Magyar Ilona Enikő, Csobán Szilvia, Magyar László és Losonczi Noémi középiskolai tanulókat. A jó tanulásért és a sportban kiváló eredményt elértek: Fábián Tamás, Nagymihály Adrienn és Bogyó Márta szintén pénzjutalomban részesültek. VÁRKONYI ISTVÁN 1993. nov. 1., hétfő ~ÉI mÁG«