Reggeli Délvilág, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-01 / 254. szám

Emlékmű az áldozatoknak Kiszomboron Nevük márványba vésve M­egkésett, de soha nem tiszta érző szívvel állítsanak késő főhajtásra jött emlékművet a második világ­­össze tegnap, vásár­­háború áldozatainak. Kezük­­nap Kiszombor község főterén­ben virágcsokrokat tartottak, sok száz állampolgár. Fiatal tavaszt idézve október utolsó fok, idősek egyaránt, hogy napsugaras napján. Az ünnepélyes pillanatok előtt a római katolikus temp­lom zsúfolásig telt falai között , ökumenikus istentisztele­ten áldották meg az emlékmű talapzatára kerülő koszorú­kat. Katonazenészeket, a fe­szes tartású díszszakasz tag­jait, kipirult arcú unokákat, könnyező arcú fejkendős né­niket és merengő férfiakat lát­hatott a krónikás. A főtér egy órán át a falu igazi szívévé változott. A község polgár­­mestere, Nagy Tibor köszöntötte a jelenlévőket köztük dr. Mihály Zoltán országgyűlési képviselőt, dr. Mónus Erint, a Bács-Kiskun, Békés megye köztársasági megbízotti hivatalának iroda­vezetőjét és Ratkai Imrét, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnökét is. Szólt arról:­­ az egymást követő nemzedékek mindig annyi tiszteletet kap­nak, amennyit elődeiknek ad­tak. — Mi most, a közel 50 év késéssel tisztelgünk azok előtt, akik áldozatot hoztak értünk, majd megköszönte mindazoknak, akik az em­lékmű megvalósulásáért, vala­mit is tettek. Külön megemlí­tette a Kiszomborért Alapít­vány kuratóriumának aktív közreműködését, annak elnö­kének, Barna Gyulának külön köszönetet mondott. Befeje­zésként mondotta: a mai ün­nepség erősítse meg szívünk­ben és tudatunkban a béke gondolatát. Ez legyen az utolsó világháborús emlékmű községünkben. A Madarász József tervezte emlékmű előtt avató beszédet Vigh Ferenc vezérőrnagy, a III. katonai körzet parancs­noka mondott. Köszönetét fe­jezte ki a Kiszomboron élő idősebb generációnak, akik időt nem kímélve vettek részt az áldozatok felkutatásában. Eredményként: 131 volt kis­­zombori lakos nevét vésték márványba, egyben emléket állítottak a helyi temetőben névtelenül eltemetett áldoza­toknak, majd így folytatta: Számomra külön megtisztelte­tés, hogy ezt az emlékművet olyan méltó környezetben avathatom fel, mint a község műemlékileg védett terén, az első világháborús emlékművel szemben. Ezzel mintegy egy­séges koszorúba fonták több generáció áldozatai emléké­nek ápolását. Tisztelegvén azok előtt, akik az egyetlen, megismételhetetlent, az életü­ket áldozták a harcokban. Sokan könnyező arccal gon­doltak azokra a kiszombori­­akra, akik az első és második világháborúban parancsot tel­jesítve váltak áldozatokká és hősökké. A sóhajok, a hulló könnyek feléjük szálltak. Ha­lottak napjának küszöbén. MOLNÁR LÁSZLÓ Felszentelték a szegények temetőjében Ravatalozó Bánom háton Dr. Rébek­ Sz■ József polgármester ebben a város­részben született, nőtt fel, így van némi fogalma arról, mi­lyen emberek laknak erre. Mostantól kezdve a kisériek­­nek is megadatott a tisztes te­metés. Még 1988-ban hatá­rozta el az egyházi és városi vezetés — idézte fel a polgár­­mester —, hogy ravatalozót épít. Az emberek a nehezen megkeresett fillérjeiket adták építésére. A Kisérben olya­nok élnek — mondta a polgár­­mester — akik megérdemlik a jobb jövőt. Ollai Istvánná buz­dított összefogásra, s a példa bizonyítja: hajlandók jót cse­lekedni a közösségért. Köve­tendő ez ma, amikor az ország a gazdasági csőd szélén áll, és csak az összefogás segíthet. Ollai Istvánnénak munkája elismeréseként vázát nyújtott át dr. Rébeli Sz. József. Ollainé meghatódva fo­gadta a dicsérő szavakat, és megköszönte az adományo­kat, egyéb támogatást az aláb­biaknak: dr. Rébek­ Sz. József, dr. Tóth József jegyző, dr. Papp Lehel György, Kozma Sándor, a képviselő-testület valamennyi tagja, külön dr. Kádár József és Szirbik Imre, dr. Gyulay Endre megyés püs­pök, a református és az evan­gélikus egyház, a polgármes­teri hivatal több osztályveze­tője és munkatársa, a Városel­látó Kft., Kontaszer Kft., Szolgáltató Kft., Építőipari Kisszövetkezet, Agóra, Ter­mál Tsz, Szuperinfó, ÉGISZ Bt. és más adakozó magánsze­mélyek. Szentirmai Endre római ka­tolikus címzetes esperes szen­telte fel a ravatalozót. B. I. E­nnek a temetőnek több mint 100 esztendős története során nem volt ravatalozója. A szegények temetőjé­nek hívták. Ám az úr színe előtt a gazdagoké, a lélekben gazdagoké volt. Amit a szentesi lakosság cseleke­dett, nem mindennapi dolog, országszerte egyedülálló. Ollai Istvánnénak köszönhető, hogy rekord idő alatt felépült az új ravatalozó. Bebizonyosodott: a jó ügyet önzetlenül segíti mindenki ebben a városban.” A külföldön tartózkodó dr. Papp Lehel György országgyűlési képviselő leveléből valók ezek a mondatok, amelyeket Kozma Sándor, a képviselői iroda vezetője olvasott fel a bánomháti temetőben. A szegedi Belvárosi temetőben Névtelen hősök emlékezete H­olnap halottak napján egy gyertyával többet gyújthatunk a szegedi Belvárosi temetőben. Van, ki majd apjáért, testvéréért, férjéért gyújta meg az emlékezés lángját, és van, aki a névtelen hősök emlékezetére állítja a kis viaszdara­bot a földre. Ami ettől a pillanattól kezdve már nemcsak gyertya... Szeged II. világháborús hősei emlékére tegnap délben végre emlékművet avathatott. Sokak álma teljesülhet be ezzel, hiszen ezentúl lesz hol emlékezni azokra az emberekre, akikről nem is olyan régen még beszélni sem igen volt szabad. Most hősök lettek, de nem ez a lényeg. Inkább az, hogy ezzel a nagy darab faragott kővel közelebb kerültek azokhoz, akik szeret­ték őket, és azokhoz is, akik az emberi gyarlóságon felülemel­kedve elismerik a hazáért áldozott életeket. Pedig a porladó csontok ugyanott nyugszanak. Rangjelzések nélkül fekszenek valahol egy nagy közös sírban. Amely tegnaptól kezdve már nem jeltelen. Az ünnepélyes avatáson százak énekelték a Himnuszt, majd hallgatták Katona Judit emlékező költeményét Kiss Ernő tolmácsolásában. Az elnedvesült szemek kicsit felszáradtak dr. Trogmayer Ottó avatóbeszéde alatt. A múzeumigazgató el­mondta, körülbelül 3000 áldozat nyugszik itt, az emlékmű környékén, de majdnem ugyanennyien alusszák örök álmukat szerte Európában a szegedi áldozatok közül. Figyelmeztetett, e faragott kő lábánál nemcsak a szegedi, de az összes magyar mártírra emlékezni kell. Az avatás után ökumenikus istentisz­teletet celebrált dr. Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök, Kádár Ferenc református esperes, Tóth Attila evangé­likus lelkipásztor, dr. Winter Miklós, a szegedi izraelita feleke­zet elnöke, és dr. Gráf Imre, a szegedi izraelita gyülekezet ügyvezető elnöke. Az istentiszteletet követően koszorúzás, katonai tiszteletadás, majd a Szózat felhangzása zárta az ünnepélyes aktust. Egy dolog biztos: Popovics Lőrinc szobrászművész alko­tása előtt nemcsak halottak napján fog fejet hajtani Szeged népe. kért A reformáció ünnepe CsongrádonA reformáció emlékün­nepe alkalmából benső­séges ünnepséget tar­tottak Csongrádon a refor­mátus templomban. A gyüle­kezeten jelen volt több kato­likus is. Az ünnepséget meg­tisztelte jelenlétével Zsótér Antal katolikus kanonok, valamint dr. Czine Mihály irodalomtörténész, a refor­mátus egyházközség világi főgondnoka. A lélekemelő ünnepség a 89. zsoltár eléneklésével kez­dődött, melyet a csongrádi Batsányi János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola és az Állami Zeneiskola nö­vendékeinek énekkara adott elő orgonakísérettel. Pallai Sándor tiszasasi lelkész szólt a megjelentekhez, s felol­vasta a budapesti svéd követ­ség levelét, amelyet a nagy­követ Losonczi Zoltánhoz, a csongrádi református egyház gondnokához intézett az ün­nepség alkalmából. Dr. Czine Mihály beszédében ki­emelte, hogy a magyarság­nak évszázadokon át a ke­resztény hit volt a megtartó ereje. Történelmi áttekintést adott a Hunyadi- és a Dózsa­­korszakból. Örömét fejezte ki, hogy a jelen ünnepségen együtt látja a református és a katolikus hívőket. Igen szép ez, hiszen Krisztusban test­vérek vagyunk valameny­­nyien. Megemlítette, hogy a világban egyre jobban terjed az ökumenikus gondolat. Példaként hozta fel Kányádi Sándor erdélyi református és Márton Áron katolikus író­kat. Együttműködik Tempfli József nagyváradi katolikus püspök is Tőkés László refor­mátus püspökkel, s több íz­ben végeznek ökumenikus is­tentiszteletet. Sőt már temp­lomot is építettek közösen. Miután Sípos Antal szentesi lelkész igét hirdetett János apostolnak a Mennyei Jelenések 15—16. versét idézve, a pályadíjak kiosz­tása következett. A csong­rádi református egyházköz­ség gyülekezete és presbité­riuma ugyanis minden évben pályázatot ír ki diákok részére. Ez alkalommal: „A keresztény hit nemzetünk, közösségünk megtartó ereje” volt a téma. A színvo­nalas műveket a bírálóbizott­ság dr. Czine Mihály elnökle­tével — egyenlő mértékkel mérve — 2-2 ezer Ft jutalom­ban részesítette Magyar Ilona Enikő, Csobán Szilvia, Magyar László és Losonczi Noémi középiskolai tanuló­kat. A jó tanulásért és a sportban kiváló eredményt elértek: Fábián Tamás, Nagymihály Adrienn és Bo­gyó Márta szintén pénzjuta­lomban részesültek. VÁRKONYI ISTVÁN 1993. nov. 1., hétfő ~ÉI mÁG«

Next