Reggeli Délvilág, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-03 / 1. szám
Nagylaknál várni kell Az ország valamennyi határátkelőhelyén folyamatos a forgalom, nagyobb fennakadások nincsenek - közölte az MTI-vel tegnap a Határőrség Országos Parancsnokságának ügyelete. Csupán Nagylakon kell az országból kifelé tartó kamionoknak 15 órát várakozniuk. Mi lesz ötvenmillió év múlva? Nem nő az agyunk Hogy ebben az évben mi lesz, mit hoz az új esztendő, hát ez tényleg érdekes kérdés. S hogy mi lesz ötvenmillió év múltán? Ezzel kapcsolatban megbízható prognózissal szolgálnak egyes kutatók. Lássuk, mivel! Bármi történjék is bolygónkkal, a következő évmilliók során - írják valószínű, az emberiség továbbra is fönnmarad. Az is valószínű - teszik hozzá -, hogy fölismerhetően emberek maradunk, megjelenésünkben nagyobb változás nemigen következik be. A máris csökevényes, és néha bajt okozó ún. féregnyúlványunk el fog tűnni, éppúgy, mint hátsó zápfogunk, a bölcsességfog, amely ma is csak késő serdülőkorban nő ki, és szintén gyakorta okoz problémát. Változatlanul fölegyenesedett, két lábon járó, intelligens lények leszünk; agyunk aligha lesz lényegesen nagyobb, mint ma, hiszen az intelligencia és az agy nagysága közt nincs összefüggés. Miben fog hát fajunk különbözni a ma élő embertől? Ha valamiben egyáltalán különbözni fog, az nem a megjelenésben, hanem a társadalom szerkezetében mutatkozik meg majd. A legnagyobb társadalmi gondok elé csak azon népességek néznek, melyek az ellátásukat biztosító helyi erőforrásokhoz képest túl gyorsan szaporodnak. Rövid távon éhínség vagy háború helyreállíthatja az egyensúlyt - írják szintén a tudósok -, hosszú távon azonban a születések (társadalmi változás vagy genetikai beavatkozás előidézte) csökkenésén múlik minden. Amennyiben csökken a népesség, ez bolygónk környezeti erőforrásai iránti igény csökkenésével is járhat. Apropó, bolygónk. Mi történik magával a Földdel? A kontinensek ma is észlelhető vándorlása nem áll meg, Afrika tovább nyomul Európa felé. A Földközi-tenger emiatt kiszárad, s helyén hegylánc keletkezik. Amerika tovább vándorol nyugatra. Ausztrália pedig északnak, na, de ebbe ne menjünk bele, maradjunk az embernél. Az ember addigra új növényfajtákat fog kinemesíteni, melyek szinte mindenütt termeszthetők. Óriási, körülkerített halgazdaságok lesznek a Csendes-óceán keleti részén, és a többi, és a többi, táplálékhiánytól utó dainknak nem kell tartaniuk. Az élet - fejeződik be a prognózis - nyugodt és kiegyensúlyozott lesz, mert addigra (már ti. ötvenmillió év múlva) az ember befejezi utolsó és legfontosabb programját: saját maga háziasítását. Mondom: ötvenmillió év múlva. És addig? FARKAS CSABA Sikeresen mutatkozott be Japánban a csopaki bor, legalábbis erre utal, hogy az első szállítmány után a Suzuki cég 25 ezer palackkal vásárolt a Csopak Vin Kistermelői Pinceszövetkezettől. A japán borivók igencsak ínyencek, hiszen nemcsak a fajták között válogatnak, hanem még azt is kikötötte a kereskedő cég, hogy milyen hordóban érleljék a jövőben a nekik szánt nedűt. A pinceszövetkezet vásárolt is száz darab különleges tölgyfa hordót, Szlovákiából hozatták az úgynevezett limusin és neweri tölgyfajtát, amelynek különleges, vaníliára emlékeztető illata van. A megrendelő kérésére most is ebben érlelik a 93- as évjáratú Szürkebarát, a Chardonnay és Sauvignon borokat; ez a három fajta nyerte el ugyanis a japánok tetszését. A borvidéken mindhárom bőven terem, belőlük 1994-re az előzőnél is jóval, nagyobb megrendelésre számítanak a gazdák. LÉPCSŐK acélszerkezete 22 éve - ÖRÖK GARANCIA Referenciák nagy választékban. Csúcsminőség - reális ártervezés - kivitelezés. Tel.: 62/431-738, főleg 16 órától Japánban a Szürkebarát 1994/1. január 3., hétfő Ára: 11,60 Ft ÚJÉVKOR IS ROPOGTAK A FEGYVEREK. Elkeseredett harcok folytak az új esztendő első napjaiban az Azerbajdzsánba ékelt, örmény többségű Karabahban. Újévkor az örmények 15 harckocsi támogatásával támadást indítottak a magát függetlenné nyilvánított terület déli részén, egy víztározó térségében. Az azerbajdzsán erők állták az ostromot, azonban a halálos áldozatokat követelő harcok tegnap is folytatódó Több tucat halálos áldozata és több száz sebesültje van a Kabulaz afgán elnök és a kormányfő hívei között két napja tartó harcoknak, e mögött megfigyelők kormányellenes puccskísérletet sejtenek, ha szembenálló felek rakétákkal és tüzérséggel is lőtték egymást, és a a légierő is beavatkozott. Gulbuddin Hekmatjar miniszterelnök imáron támogatják Dosztum tábornok afgán—üzbég fegyveresani elnök szóvivője bejelentette: csapataik elfoglalták alőterét, amit Dosztum alakulatai ellenőriztek 1992 óta. Óriási tűzijátékkal köszöntötte Szeged szilveszter éjjelén az új évet. Amikor éjfél után, negyed egy magasságában végigmentem a Kárász utcán, föltűnt, kevés az ember. Tavaly (azaz tavalyelőtt) már javában ment ilyenkor a tolongás... Fotós kollégámat messziről észrevettem: egy utcai pad tetején állva várta a fotózandó tömeget. A tömeg azonban nem jött, illetve, akik utcán voltak, határozottan egy irányba, a városháza felé haladtak. Mi lesz itt, várostrom?, kérdeztük egymástól,és mi is beálltunk a sorba. - Mégis, mi lesz? - kérdeztem egy vidám csoporttól, és válaszul úgy beledudáltak a képembe, egy szilveszteri trombitával, hogy máig csöng a fülem. Az’tán megkezdődött. Piros, fehér (pontosabbak: alighanem fehérnek szánt, a valóságban sárga), valamint zöld tűzkígyók röppentek föl az égre, százfelé fröccsenve hatalmasat szóltak, fülsiketítő durrogás és szemkápráztató szikrázás töltötte be az eget, rémült galambok szárnyalása semlett a házfalak között. „Szarajevóban eztaligha díjaznák...”, mondta kollégám, és erre jó oka volt. Időközben benépesült a Kárász, utca - kiderült, mi jöttünk korán, petárdadurrogás és -ropogás hallatszott mindenünnét, de a tavalyi, vagyis azelőtti, óriási szilveszteri dörrenések valahogy - nagyon helyesen! - elmaradtak. Emlékszem, akkor határozott elszántság (és a veszélyességi pótlék reménye) szükségeltetett ahhoz, hogy egyáltalán végigmenjek a Kárászon, eszméletlenül dőlt a flasztorra a lány, akinek közvetlenül háta mögött robbant egy petárda, apuka biztatta durrogtatásra kisgyerekét... Hát, szóval, ilyesmi most mintha nem lett volna (ámbár ami volt, az is elég volt bőven), így vélhették a húszméterenkénti rendőrök is, eléggé feszülten kapkodták fejüket jobbra-balra... Autó tévedt a tömegbe, a kereszteződésben? Nem is szabadult negyedóránál hamarább! Pezsgősüveget állítottak a motorházra, „bebúékoltak” az ablakon, ostromgyűrűbe fogták— ha hölgy volt a vezető, hasonlók. Mindazonáltal, bár lehet, csak hozzáedződtem a dolgokhoz, kevéssé elvadultnak tűnt a mostani szilveszterés, mint az előző. Legalábbis, ahol és amikor ott voltunk. Az ezelőtti szilveszteren ugyanis csak mentek az emberek az utcán, csak mentek, ordítottak, és nincs erre jobb kifejezés - lettek. Most az igazi petárdások, akik a Lánchíd felrobbantásához elegendő tűzerőt képviseltek, jórészt az elhagyott, sötét mellékutcákban i demonstráltak csupán; hiába, minden durranás mellé nem lehet rendőrt állítani (P. Howard után, szabadon). Barátságosabb volt tehát a szilveszter, mint amire számítottam, ámde nem nagyon. Hisz hol vannak már azok az idők, amikor a tök ismeretlenek is boldog új évet kívántak egymásnak, csoportok ölelkeztek össze a Kárászon, csak úgy spontán? Sehol. Mindegy. A fő az - és a lényeg -, hogy lőporfüstszagot, azt nem éreztem. Oppardon, vissza az egész! Csupán azért nem éreztem, mert náthás, sőt náthás vagyok, szaglószervem alkalmatlan bármiféle inger észrevételére. (Folytatás a 2. oldalon) Petárdás szilveszterek