Reggeli Délvilág, 1994. május (5. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-02 / 101. szám

Apátfalvi roma ünnep Vérpezsdítő táncot roptak (Folytatás az 1. oldalról) Talán az is hagyomány, hogy a rendezvény jó órányi késéssel kezdődött. A prog­ram két folklórcsapat, az aranyosapáti és az apátfalvi Cigány Folklór Együttes fel­lépésével indult. Érdekes, hogy ma már egyedül a ci­gányságnál őrzi eredeti funk­cióját a népzene, a néptánc Magyarországon. Aki eddig nem hallott volna e kurió­zumról, ezúttal saját szemé­vel is láthatta, hiszen a né­zőtéren helyet foglaló romák együtt énekeltek, mulattak a színpadon szereplőkkel. Nagy tapsot kaptak a tánco­sok éppúgy, mint a zenészek vagy a csinos énekesnők, és a hangulat percek alatt tető­fokára hágott. A mulatság akkor sem akart félbeszakad­ni, amikor kiürült a színpad: a folyosón, az ebédlőben to­vább szóltak a dalok, és idő­sek, fiatalok együtt ropták a számomra ördöngösnek tűnő, vérpezsdítő táncokat. A fan­tasztikus hangulat akkor il­lant el, amikor a meghirde­tett politikai fórum kezdő­dött. A deklarált szándék, ne­vezetesen a cigányság sors­kérdéseinek megvitatása, a közös gondolkozás kevéssé valósult meg. Azon túl, hogy e rendez­vény kiváló alkalmat adott a folklórcsoportok kölcsönös bemutatkozására, a cigány önkormányzat vezetőinek más céljuk is volt. Károlyi Sándor ezt így foglalta össze: — Mint ismeretes, március 6-án volt egy éve, hogy meghalt Károly Ilona, mi­után hármas ikreknek adott életet. Mi azóta is több karitatív szervezettel, az egy­házakkal tartjuk a kapcsola­tot, hogy segítsünk az árvá­kon. Alapítványt hoztunk lét­re, külön folyószámlát nyi­tottunk. Éppen ezért rendez­vényünk hajnalba nyúlóan jótékonysági bállal zárul, előtte pedig a makói és az apátfalvi cigány vállalkozók labdarúgó-mérkőzését ren­dezzük meg. Mindkét helyen a teljes bevételt és az ado­mányokat a napokban juttat­juk el az említett családhoz. — Lesz folytatás? — Mindenképpen. Évente legalább egy alkalommal szeretnénk összejönni Apát­falván. Ápolva, bemutatva a Maros partján élő cigányok gazdag hagyományait. Eb­ből merítve erőt, s megbe­csülést magunknak. SZABÓ-MOLNÁR Csongrád Fogy a diáksereg (Folytatás az 1. oldalról) Egyes épületek műsza­ki állaga, az intézmé­nyek eszközellátottsága, tárgyi feltételei nem megfelelőek. Az iskolák a jelenlegi szervezeti és elhelyezési formában meglehetősen szűkös anyagi körülmények kö­zött gazdálkodnak. Ha a város megkapja a forrás­hiány miatti támogatást — mint hallottuk, az igé­nyelt összeg kétharmadá­ra számíthatnak —, ab­ban az esetben az anyagi kondíciókban várható ♦ ugyan némi javulás, de a jelenleg érvényben lévő finanszírozási rendszer­ben feltétlenül szükséges egy hosszabb távú oktatási koncepció kidol­gozása. A képviselő-testület megtette javaslatát a Csongrád Megyei Alko­tói díj várományosaira. Egyéni díjra javasolja Galli János címzetes, nyugalmazott igazgatót és Szűcs Judit múzeum­igazgató-néprajzkuta­tót, míg a kollek­tív díj odaítélésére az Alföld Néptánc­együttest, valamint a csongrádi fúvószene­kart tartják érdemben megfelelőnek. A továb­biakban még (többszöri nekifutásra ugyan) megszavazták a Szociá­lis Ellátások Intézmé­nyének, valamint a Sághy Mihály Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Inté­zetnek a tetőbeázás mi­att, illetve dologi kiadá­sokra kért pótelőirány­zatát, ám innentől dön­tésképtelennek bizo­nyult a testület. Folyta­tásra várhatóan május 13-án kerül sor. LOVAS J. JÓZSEF (Folytatás az 1. oldalról) Kállay Albert főispán akkor felelősségre vonta Baksa La­jos polgármestert a sajtóbot­rány kipattanása miatt, dr. Szűrös Mátyás szocialista or­szággyűlési képviselő, az Or­szággyűlés alelnöke pedig azt fejtegeti szombaton este a Szántó Kovács János-szobor előtt, az 1891-es agrárszoci­alista megmozdulás és a 100 évvel ezelőtti, Szántó Kovács János vezette felkelés intő példaként kell, hogy szolgál­jon. Kérdezem tisztelettel: mire jutott száz év alatt ez a nép? Egy kislány (Bagi Noémi, a Bethlen Gábor Gimnázium III A osztályának a tanulója) el­szavalja nekünk április 30-án Ady Endre A grófi szérűn cí­mű versét a demokratikus baloldal összejövetelén, dr. Ilovai Zoltán országgyűlési képviselőjelölt azon reményét fejezi ki, hogy nem kell a ko­rábbi módszerekhez folya­modni a népnek, és csak az MSZP, az MSZOSZ és a Hód-Mezőgazda Rt. koszo­­rúzza meg az emlékművet. A fáklyás felvonuláson több ezer ember között sem látni a hatalom jelenlegi képvise­lőit. Másnap már hallani őket is a fúvószenekarok, magyar­­nóta-énekesek, dzsesszéne­­kes, no és a diszkó hangja mellett. A Népkert mégis szo­morú. Fáj a feje a kutyul­ fe­hérbortól, az egyáltalán nem olcsó sör szagától, az ország­­gyűlési képviselőjelöltek hangzatos ígéreteitől. A Lányi — MAKÓN meleg, kimon­dottan majálisra szolgáló nap volt. A hagyományoknak megfelelően a Munkáspárt idén is megkoszorúzta az Úri utcai munkásotthon falán lé­vő emléktáblát. Ady Endre: Grófi szérűn című versének elhangzása után Dégi Imre, a párt elnöke, országgyűlési képviselőjelölt mondott meg­emlékező beszédet. Hangsú­lyozta: május 1. újra a régi lesz, mivel a kizsákmányolás új és a régi lett. Majd így folytatta: 2 millió ember él Magyarországon létminimum alatt, s azért mindent meg­próbálnak tenni, hogy ez a szám nagyon sokkal csökken­jen. Majd a Maros-parti szín­pad mögé gyalog vonultak végig a megszokott úton. So­kan csatlakoztak hozzájuk, a helyszínre érve már közel 150-en voltak. Jelszavukat transzparensre függesztették, mely így hangzik: többet ésszel, mint nyugodt erővel! A Maros-parti üdülőövezet szinte zsúfolásig megtelt a délelőtt folyamán. Most is volt körhinta, vattacukor, sör, virsli és sok minden más, ami ilyenkor kell. A kisgazdapárt vendége dr. Sánta Sándor országgyűlési képviselőjelölttel a színpadon várta az érdeklődők kérdése­it. Ám alig több mint tízen éltek ezzel, és hallgatták Zsámboki Sándor kormányfő­tanácsost, aki főként a mező­­gazdasági vállalkozásokkal kapcsolatos témákra vála­szolt. A Fidesz zászlókkal, emb­lémákkal — hasonlóan az SZDSZ is — kedveskedett a majális résztvevőinek. Utób­bi párt hőlégballont is a ma­gasba emelt, amely előkészü­leti ceremóniáját több százan kísérték figyelemmel. Ugyan­így a művelődési központ majorett csoportját, az írisz táncklub és a Maros Tánc­­együttes aprócsoportjának pro­dukcióját. A marosi strandon Jeszenszky Géza külügymi­niszter és dr. Mihály Zoltán tartott beszédet. Úgy közel 200-an hallgatták Jeszenszkyt, annak ellenére, hogy a helyi MDF közel 300 vendéget hí­vott ebédre. Szintén nagy ér­deklődés mellett zajlott a 43-as út mentén a Renault körtú­­raprogram, ahol a házigazda Bugyi Pál volt.­­ molnár -SZENTESEN vajon hány­nak nincs munkája a sportpá­lyán majálisozók közül, azt ugyan nem tudni, de az szem­mel látható, nem hiányzik a jókedv. Egy társaság éppen azon derül, hogy a pici kutya ugatja a nagyot. Amott a pó­­nilovak köröznek kocsiderék­­nyi gyerkőccel. A Vöröske­reszt sátránál is nagy a tolon­gás. Rözgés lányok sorsjegyet árulnak. Nemcsak nyerni le­het vele (fődíj: Opel Astra), hanem a befolyó pénzből a szegényeket támogatják majd. A sorsjegy mottója ez: segít­sen segíteni! Léhi Gábornak, a Szabad­idő SE elnökének mindeneset­re segítettek a május elsejei majális megszervezésében, közte a sportközpont, az ön­­kormányzat, a honvédség, a Modul-Art és más klubok. - Csupa öröm vagyok - so­rolja Léhi úr hogy már ko­ra reggel benépesedett a kör­nyék. Amit terveztünk, meg­csináljuk. A nap fénypontja a tűzoltóbemutató lesz, meg az ökölvívóké. Azért csináltam, mert szeretnék hagyományt teremteni ezen a napon a tö­megsportnak, és a családi programoknak. Imre Károly, a családjával nézelődik. Firtatom, mennyi­ben más ez az ünnep, mint a régiek? Azt feleli, hogy a ré­gieket az ő pénzén csinálták. A mostani pedig anyák nap­ja. Miért jöttek ide? Sétálni indultunk — mondja — és zajt hallottunk. Imre úr tizen­éves Tünde lánya meséli, hogy régen utálták a felvo­nulásokat, mert kötelezővé tették. Ám látványosak, han­gulatosak voltak, én élvez­­ tem, nem kellett akkor isko­ lába menni — így Tünde. — balázsi -CSONGRÁDON a felhí­vás így szólt: a város szerve­zett munkásai és alkalmazot­tai, azok is, akik sorainkból most a munkanélküliek keser­ves kenyerét eszik, az Ifjú­ság téren ismét megtartják a munka és a szolidaritás ün­nepét. Valami megmozdult ezen a téren, mondta ismerősöm, akivel együtt sétálgattunk az ünnepség színhelyén. Mert szerinte jelentős dolog az, hogy a rendszerváltás után először bent a városban is rendeznek majálist a csong­rádiaknak. Hogy ez nem az igazi még? Majd kialakul! Persze kérdés az is, hogy a munkanélkülinek mennyire ünnep ez a nap. Azonban ő is lehet szolidáris. A szerve­zők — a város szakszervezeti és a Pont Szabad Idő Egye­sület — szerény, de jó han­gulatú szórakozásról gondos­kodtak. Nem volt könnyű, mivel a művelődési központ mindent a bokrosi pusztára szervezett. Dicséretükre váljék, hogy a Bokrosi Baráti Körrel össze­fogva, mindent megtettek a majális sikeréért. Amatőr csoportjaik kulturális és egyéb vonatkozásban is kel­lemes szórakozást nyújtottak a közönségnek. Akik azért szép számban kilátogattak a pusztára. Verőfényes napsü­tés, számtalan program kí­nálta lehetőség ígért jó han­gulatot. Hozzá étel-ital is volt bőven. A különböző já­tékos versenyek pedig némi izgalmat is kölcsönöztek az egésznek. Este pedig pusz­tabállal ért véget a bokrosi majális. - lovas - Nap fényes majálison Sör mellett politizáltak J­eszenszky Géza kül­ügyminiszter időben érkezett a Maros-parti majálisra. Sőt arra is volt érkezése, hogy elvegyülvén a tömegben, állja néhány fiatal ostromát: miniszter úr, mi a különbség a ré­gi és az új május elsejék között? A választ lényegében Jeszenszky Géza közel egyórás szónoklatából tud­tuk meg. A hazugságok ko­rának vége, mondotta a külügyminiszter, és az is vitathatatlan, hogy az MDF a szabadság, a nép kormánya akart lenni. Vizsgáztunk mindannyian, és az eredmény nem rossz, állította Jeszenszky Géza. Nyugalom, stabilitás van az országban, nem ért utol ben­nünket egy százezres mene­kültáradat, négy szomszé­­­dunkkal kimondottan jó a kapcsolatunk. Továbbá Ma­gyarország eredményeit a külföldi befektetők is igazol­ják. Ez a kormány teljesítette a vállalását, de a munkát nem tudta befejezni, mondta a külügyminiszter. Négy év rendkívül kevés az örökölt cső­d eltakarításához, de a re­ményt nem adhatjuk fel, még akkor sem, ha a sajtó ettől meg akarja fosztani a népet. Óvakodni kell a hamis pró­fétáktól, azoktól, akik már egy­szer csődbe vitték az országot, elég volt a basáskodó párttit­­károkból. Korrupcióktól han­gos az ország, ezek­blen azon­ban kíméletlenül fellép a kor­mány, és bíznak a magyar igazságszolgáltatásban. Erdő mellett nem jó lak­ni, határ mellett pláne nem. Külpolitikánk nagy érdeme az, hogy jönnek ugyan a bánsági, az erdé­lyi, a Körös-vidéki magya­rok, de vissza is mennek a hazájukba. Mit ígér az MDF? Csupán annyit: készen áll­nak a folytatásra, és arra, hogy az ország ügyét előbbre vigyék. Dr. Mihály Zoltán MDF-es országgyű­lési képviselőjelölt jó házigazdának bizonyult, ugyanis a Maros-parti strand sátrában és annak környékén aki akarta, jól érezhette magát. - p. b. e. - Jeszenszky Makón Hamis prófétáktól óvott DÉLVILÁG 1994. máj. 2., hétfő

Next