Reggeli Délvilág, 1994. június (5. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-01 / 126. szám
Legfőbb ügyész, mint alperes Milliókat kér Szendi Nem nevezhető mostanában nyugalmasnak egy volt csendőr élete, különösen akkor, ha könyvírásra adja ősz fejét Szendi József egykori csendőr őrmester ezt tette a rendszerváltozást követően a Csendőrsors című, a Zsidó Világkongresszus által antiszemitának minősített önéletrajzát történetesen az MDF miskolci szervezete adta ki. A kötet megjelenése után a sajtóban is támadások érték a szerzőt, mire visszaköltözött az USA-ba, ahová mint politikai menekült 1958-ban vándorolt ki Csakhogy az Egyesült Államok igazságügyi szervei bírósági eljárást indítottak Szendi ellen, mégpedig azon a címen, hogy háborús bűnös, és ezt eltitkolta, amikor amerikai állampolgárságért folyamodott. Hosszas, Európában való kerengésre kényszerült az excsendőr, végül tavaly novemberben újra átlépte titokban a szlovák-magyar határt Magyarországon ugyanis közösség elleni izgatás bűntettének alapos gyanúja miatt nyomozás indult ellene. A Népszabadság 1993. június 22-i számában dr. Fábián János, a legfőbb ügyész helyettese ezt nyilatkozta, hogy a háborús bűneinek eltitkolása miatt az észak-amerikai országból távozni kényszerült Szendi ellen az eljárást azért szüntették be, mert ismeretlen helyre távozott És ez a személyiségi jog megsértése és kártérítési kötelezettség címén a pesti Központi Kerületi Bíróságon megindított per tárgya. Az időközben ügyvédje, dr. Endrey Antal lakhelyén, Hódmezővásárhelyen letelepedett 80 éves Szendi József 10 millió forint kártérítést követel a legfőbb ügyész helyettesétől, arra hivatkozva, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1991. január 25-én semmisnek nyilvánította a Népbíróságok Országos Tanácsának ügyében hozott 1948/11. számú ítéletét A felperest meghallgatta a bíróság, az alperes azonban nem jelent meg. Később benyújtott ellenkérelmét azzal indokolta, hogy csupán arról tájékoztatta telefonon a Népszabadság újságíróját, amennyiben a felperes hazatér, az eljárást ellene folytatni kell (dányi) Örökre elaltatta (Folytatás az 1. oldalról) az éjszakákat, de az is előfordult, hogy a hajléktalanok szállásán. Elmondta, hogy áldozatának, Csikós Magdolnának tanítványa volt a szakmunkásképző iskolában. Ezt az oktatási intézményt azonban másfél év eltelte után otthagyta. Volt tanárnőjét 12 évig nem látta. Tavaly október 20-án túlságosan magányosnak érezte magát, és úgy gondolta, keres valakit, akinek elmondhatja bajátbánatát. Ekkor támadt az ötlete, hogy a Bécsi körút 19. szám alatt lakó Csikós Magdolnát felkeresi. A mozgáskorlátozott hölgy készséggel hallgatta meg panaszát, és azt mondta, hogy igényt tart a segítségére. Vecseri ezután naponta eljárt a beteghez. Bevásárolt, takarított, egyszóval mindent megcsinált, amire Magdolna igényt tartott. Október 25-én 2500 forintot kapott a tanárnőtől, hogy bevásároljon. Miként kiderült, 200 forintért vett vacsorát, a többi pénzt pedig elkótyavetyélte. Másnap az esti órákban jelent meg újfent a mozgáskorlátozott hölgynél. Magdolna természetesen rákérdezett, hogy mi van a visszajáró pénzzel. Vecseri csak hümmögött, ám agyában ott motoszkált az aljas gondolat, hogy valamilyen módon végeznie kellene a tanárnővel. Mert nem is annyira az elszámoltatás miatt gerjedt haragra, hanem mindenáron meg akarta szerezni a megtakarított pénzét. Vecseri odalépett az ágyhoz, Magdolna feje alól kivette a kispárnát, és azt addig tartotta a fején, amíg a szerencsétlen hölgy meg nem fulladt. Miután erről megbizonyosodott, még a nagymárnát is a fejére dobta. Mint, aki jól végezte dolgát, reggel 5 órára telefonébresztőt kért, és lefeküdt. Egyáltalán nem izgatta, hogy ott fekszik a közelében a hulla. Másnap reggel kiment a Cserepes sori piacra és a lakásban talált 22 ezer forinttal a zsebében tornacipőt és tréningruhát vásárolt. A megmaradt pénzt elszórakozta. A büntetőtanács elnökének a kérdésére, hogy miért gyilkolta meg volt tanárnőjét, a vádlott csak annyit válaszolt, mert nem akarta, hogy tovább szenvedjen. A bíróság eme állítását aligha fogadhatta el. Miután véget ért a bizonyítási eljárás, sor került az ítélethirdetésre. Abból kiderül, hogy a Csongrád Megyei Bíróság Vecseri Józsefet nyereségvágyból elkövetett emberölés miatt 14 évi fegyházbüntetésre ítélte, és nyolc évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet nem jogerős. A vádlott és védője bejelentették, hogy enyhítésért fellebbeznek. (pusztakeresztúri) (Folytatás az 1. oldalról) Jenei Sándor határőr őrnagy elmondta, hogy a németországi magyar konzulátustól kapott információk szerint máris harminc százalékkal több török vendégmunkás kért Magyarországra szóló átutazó vízumot, mint tavaly ilyenkor. Mivel a Hegyeshalomtól Nagylakig vezető út körülbelül 100 km-rel rövidebb, mintha a gyulai határátkelőhelyet választanák a hazaindulók, várható, hogy ezúttal is Nagylak és környéke lesz kénytelen elviselni a török invázió okozta kellemetlenségeket. A magyar és a román hatóságok egyaránt tervezik a nagylaki határátkelőhely bővítését, felújítását, ez azonban csak részben jó hír, várható ugyanis, hogy a munkálatok egy része még nyáron is tart. A Külügyminisztériumtól megérkezett az egyes német tartományokban kiadott szabadságolási ütemterv. Eszerint június 10-től várható a török vendégmunkások első hulláma, és 25-től kezdve lehet számítani a tömeges invázióra. A nagylaki és a hegyeshalmi határőrparancsnokság máris kapcsolatban áll egymással, és amennyiben a nyugati határszakaszon feltorlódnak a török autók, itt már felkészülten fogják várni őket. Kóródi Csaba elmondta, hogy a Belügyminisztérium elsődleges célként az itteni lakosság tehermentesítését, megvédését tűzte ki. Az érintett szervek, intézmények ráadásul költségvetésből gazdálkodnak, éppen ezért mindent úgy kell megoldani, hogy a lehető legolcsóbb legyen (nem lesz például ingyenes zacskósvíz-osztás). A kulturált és higiénikus körülmények biztosítását azonban mindenféleképpen meg kell oldani. Erre van remény, hiszen a legpesszimistább előrejelzésekre készült fel a polgárvédelem. A szokott helyen, Nagylaknál lesz az egészségügyi bázis, és szükség esetén Apátfalvánál illetve Kiszombor és Ferencszállás között is fel fognak szerelni egyet. A Máltai Szeretetszolgálat,lletve a Vöröskereszt arra tett ígéretet, hogy a bázisok személyzetét biztosítani fogja. Dr. Zimányi Mária elsősorban a helyi lakosságot védő közegészségügyi intézkedésekre hívta fel a figyelmet. A különböző, járvánnyal is fenyegető fertőzések elkerülése végett ez alkalommal is ki kell helyezni az illemhelyeket, amelyeket a Tisztiorvosi Szolgálat rendszeresen fertőtleníteni fog. A kihelyezés határideje június 20-a. A Mentőszolgálat egy terepjáró gépkocsit bocsát a Vöröskereszt rendelkezésére, amely az állandó orvosi ellátáshoz lesz szükséges. Krónikus probléma volt az úton és az út mentén felhalmozódott szemét — ezt a problémát tíz közmunkás, illetve a sűrűn kihelyezett szeméttartó konténerek volnának hivatottak megoldani. * Mint mindebből látható, az illetékesek valóban készülnek, kérdés azonban, mindez megoldja-e a határ közvetlen szomszédságában élők problémáját. Hiszen szemétgyűjtő konténerek, kihelyezett WC-k tavaly is voltak, az út környékét mégis szemét borította, és a WC helyett is a környező bokrokat használták a várakozók. Sajnálatos, de tény: míg Hegyeshalomnál Európa, itt a Balkán közelségét érzik a török vendégmunkások, így aztán kevés figyelmet fordítanak a tisztaságra. A makói Vöröskereszt vezetője, Kardos Sándorné, felhívta ugyan a figyelmet arra, hogy valahogyan rendet és fegyelmet kellene tartani a várakozók között, erre azonban az eddigi tapasztalatok alapján vajmi kevés remény van. SZABÓ IMRE Visszajönnek a törökök DIT /II, mns , ít ÄSuWRoM Az igazgatóság ugyanis a már tradícióvá vált eseménysorra mindig hív egy sztárvendéget is. Hogy ki ő? Sokáig a tanulók sem tudták, lévén ez a tanári testület meglepetése. Aztán elérkezett a nagy nap! Kint borult, szomorú, álmos idő, ám a tornateremben annál zsibongóbb élet, izgalom, lelkesedés. A nyüzsgés hirtelen elhalkult, s ugyanabban a pillanatban fordul minden arc az ajtó felé, amelyen éppen akkor lépett be az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan ezredes. Minden fényképezőgép egyszerre villant, kamerák, magnók, mikrofonok kerültek elő, ám mindez nem zavarta a közszerepléshez szokott asztronautát. Emelvényre lépését hangos ováció, tapsvihar kísérte. Az ujjongó gyereksereg láttán — egy rövid bemutatkozás után — „Berci bácsi” azonnal mesélni kezdett. Beszámolójából megtudtuk, gyakran hívják iskolákba, gimnáziumokba, egyetemekre, s így sokszor van módja gyerekekkel beszélgetni. Előfordult már, hogy ő tartott egy-egy matematika-, fizikaórát. Saját bevallása szerint, érdekes olyan tankönyvekből magyarázni a rácsodálkozó sikerehadnak, melyben ő már „tantárgyként” szerepel. Innen eredhet a tanulókat lekötő szemléletes előadásmódja. Az előadott történetek alapján a nyolcnapos út minden viszontagságával, örömével megismerkedhettünk, a Csillagvárosba való megérkezéstől a visszatérésig, a földre szállásig. Megtudtuk többek között, melyek voltak az űrkutatás nagy pillanatai, kimagasló eredményei. A rövid történeti áttekintés után szó esett róla, milyen nagy nemzetközi összefogásra, jó csapatszellemre, teammunkára, a földi személyzet kitartó segítségére van szükség, míg a tervek megszületésétől feljut valaki oda, a felhők fölé, a csillagokig, s belekóstolhat a súlytalanság izgalmasan érdekes, felejthetetlen érzésébe, melyre könnyebb „rászokni”, mint „visszatérni” belőle. Mint elmondta, Farkas Bertalan számára talán ez, a gravitációból való kilépés jelentette a legnagyobb élményt a nyolcnapos űrrepülés folyamán. Hirtelen, egy pillanat alatt minden „kicsúszhat a lábad alól”, vagy véletlenül elrepülsz alvás közben. (Pedig „az ember szeret ott felébredni, ahol elaludt. Nincs más választás. Kösd ki magad!”) Csodálatos élmény, melytől nem lehet, de nem is kell szabadulni. Ezután csak másképp szemlélheted a világot, idő tér, s minden más reláció új értelmet kap. De ezt az érzést csak a beavatottak, az a 330 asztronauta ismeri, aki megjárta azt a más világot. Mi csak elkép zelni tudjuk. Ha tudjuk. A gyerekek világra oly nyitott képzeletét minden érdekelte: „Milyen gyakorlatokon ment keresztül? Kikkel együtt utazott? Hogy fürdik az űrhajós? Mit eszik? Mivel működik az űrhajó?” —s kérdések csak úgy sorjáztak! Szó került természetesen (gyerekek lévén a kérdezők) „Berci bácsi” gyerekkoráról is. Mikor szeretett bele a repülés borzongatóan szép érzésébe? Nem, nem az első, kamaszkori repülés volt a meghatározó, az igazán frenetikus. Egy hosszabb, „érettebb” kapcsolatra volt szükség, míg elhatározta: repülő lesz. De tényleg, kiből is lehet repülő, vagy szuperszonikus pilóta, esetleg űrhajós? Íme a recept: szeresd a matekot, a fizikát, minden műszaki tantárgyat, tornázz sokat, légy bátor, erős és makk egészséges, az sem árt, ha foglalkozol repüléssel (esetleg katonai középiskolában), tanulj meg három-négy idegen nyelvet, s aki mindebben szuper szinten perfekt, az megérdemli, hogy egy szép napon, ha nem is a Marsra, de legalább a Holdra landoljon. (Egyébként elkeserítő, de Farkas Bertalan prognózisa alapján a mi életünkben már nem fog hétköznapi, egyszerű halandó mondjuk egy IBUSZ-úttal más bolygón földet érni! Kár...) A távlati kérdésekkel kapcsolatban megtudhattuk: az elképzelhető viszont, hogy belátható időn belül megvalósul a légi utasszállítás régi dédelgetett terve: a világűrt érintve a súlytalanságon keresztül számunkra félelmetesen rövidnek tűnő idő alatt egyik kontinensről a másikra repülhetünk! (Verne álmai közül is megvalósult néhány...) Farkas Bertalan türelmes, humoros előadását gyakran nyílt színi tapssal jutalmazta a hálás gyerekközönség, de valljuk be őszintén, a tanárok, a felnőttek legalább olyan jól szórakoztak, mint tanítványaik. Most aztán nem volt gond a fegyelmezéssel! Csendben, kíváncsiságtól kikerekedő szemekkel hallgatott mindenki. Az asztronauta által feltett kérdésekre is több jelentkező kéz lendült a magasba, mint mondjuk egy tanórán... Az idő azonban gyorsan telt, de jutalomkérdésekre persze maradt még idő: „Berci bácsi látott ufót, vagy földönkívüli lényt?” — Ha jól belegondolunk most itt én számítok földönkívüli lénynek! Ufót nem láttam, de eleve nem utasítom el az ufók, vagy nálunk fejlettebb civilizációk létezését, bár én magam személy szerint még soha nem találkoztam velük. Kíváncsi lennék rájuk... Én is sok mindenre kíváncsi lettem volna még, pl. miért nem kapcsolódik be intenzívebben a világűr-kutatási programba a magyar szakembergárda, mi az oka annak, hogy jelen pillanatban nincs tervbe véve magyar pilóta űrutazása, miért nincs kellő támogatottság, mikor alkalmas, rátermett szakemberek volnának... stb. De ez már idegen lenne az iskola, mesék meglepetését idéző világától. Ezekről majd talán máskor, egy későbbi interjúban... PETRUSÁN LÍVIA VERONIKA Makón Farkas az űrből Már-már hagyománnyá válnak Makón a tanév végén megrendezésre kerülő iskolai napok. Nemrég a Kálvin Téri Általános Iskola rendezett színes kavalkádot. A többnapos rendezvény programjai között mindenki talált magának kedvére valót, hiszen a sporttól kezdve portréfestő versenyen, horgászversenyen, állatbemutatón, aszfaltrajzversenyen át, a német helyesírási versenyig széles skálán válogathattak a nebulók. Amint beléptünk a kapun, rögtön érezhettük az iskolai év végét jelző felszabadult hangulatot, s örömteli várakozás ült minden gyerekarcon. ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Benzincsempészek szomorúsága Az elmúlt napokban is sokat kesereghettek némely valutázó és csempész urak déli határainkon. Legalábbis ez derül ki a Pénzügyőrség szerkesztőségünkhöz eljuttatott tájékoztatójából. Eszerint ugyanis 23 esetben kaptak el deviza-szabálysértőket (699 ezer forint értékű bűnlajstromuk volt), míg vámszabálysértés miatt 66 ezer forintnyi összegre két esetben folytattak eljárást. Devizavétség, iletve vámvétség mindössze egy-egy esetben derült ki, összértékük is csak 168 ezer forint. Ugyanakkor egy kifejezetten komolynak számító deviza-bűncselekményt is lelepleztek, amely 361 ezer forintos kárt okozott volna. És milyen bűnök miatt lehet mostanság leggyorsabban lebukni? A felsorolt esetek közül továbbra is a benzincsempészek viszik a prímet. Külföldi állampolgárok, leginkább persze a jugók a legkülönfélébb kőolajszármazékokkal próbálnak átjutni embargó sújtotta országukba. A lefoglalt mennyiséget jól jellemzi egy szám: csupán fűtőolajból több mint 10 ezer litert marasztaltak itt határon belül vámosaink. A deviza-bűncselekmény esetében egy Röszkénél hazafelé tartó jugoszláv autóbusz volt a tettes. Pontosabban azok a „turisták”, akik tévéjátéktól magnetofonokon, pamutpólókon át autósrádiómagnókig mindent megpróbáltak elrejtve átjuttatni a határon, ám a már említett 361 ezer forintos érték ezentúl a magyar államot gazdagítja. Természetesen a tiltott áruknak nem akad gazdája, így fináncaink ismeretlen tettes ellen indították meg az eljárást. Hasonlóan érdekes eset történt a Moszkva és Belgrád között közlekedő gyorsvonaton. Itt a vámosok 90 karton Pali-Mail cigarettát találtak meg az egyik kocsi tetőterében. A lefoglalt áru értéke 90 ezer forint, míg tettes ezúttal sem találtatott. Az már aligha fog kiderülni, ki siratja a nagy üzlet reményében fölvásárolt amerikai cigiket. B. Z. ____________________________/ Bel(l)titkok Vásárhelyen (Folytatás az 1. oldalról) képp lerázni Takács úr. Pedig csak ezek után jön a java. Mondja még, hogy a CGE-vel a lakosság nagyon jól jár. Mire megkérdem, azért mert a Csongrádiér 12 ezres bekötési díjával ellentétben 30 ezret kér? A telefonban csönd. Majd Takács úr csupán ennyit szól: újságíró maga egyáltalán? Jó vicc, de hát menjünk tovább. Hol is pontozhatták le a Csongrádiért? Ők egyszeri koncessziós díjként 1 milliárd 20 milliót ajánlottak, míg a CGE 1 milliárd 300 milliót. Aha, drága vásárhelyiek, hát ez volt a banánhéj. De a szakemberek felvilágosítanak, ez azért nem hozott oly sok pontot a konyhára. És ezek után a Csongrádtól mindenben túlhajaz: az éves koncessziós díj náluk a bruttó bevétel 1,2 százaléka, CGE-nél 1 százalék. A hálózatépítés üteme a vásárhelyiek ígérete szerint: másfél év, a franciáknál kettő. A bevezetés költsége: Csongrádtól 12 ezer forint, CGE 30 ezer... És ezek után jöttek a miniszter úr magasabb szempontjai. Mit lehet erre mondani? Halló, heló. P. BODZSÁR ERZSÉBET