Reggeli Délvilág, 1994. június (5. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-01 / 126. szám

Legfőbb ügyész, mint alperes Milliókat kér Szendi Nem nevezhető mostanában nyugalmasnak egy volt csendőr éle­te, különösen akkor, ha könyvírásra adja ősz fejét Szendi József egy­kori csendőr őrmester ezt tette a rendszerváltozást követően a Csend­­őrsors című, a Zsidó Világkongresszus által antiszemitának minősített önéletrajzát történetesen az MDF miskolci szervezete adta ki. A kötet megjelenése után a sajtóban is támadások érték a szerzőt, mire vissza­költözött az USA-ba, ahová mint politikai menekült 1958-ban vándo­rolt ki Csakhogy az Egyesült Államok igazságügyi szervei bírósági eljárást indítottak Szendi ellen, mégpedig azon a címen, hogy háborús bűnös, és ezt eltitkolta, amikor amerikai állampolgárságért folyamo­dott. Hosszas, Európában való kerengésre kényszerült az excsendőr, végül tavaly novemberben újra átlépte titokban a szlovák-magyar határt Magyarországon ugyanis közösség elleni izgatás bűntettének alapos gyanúja miatt nyomozás indult ellene. A Népszabadság 1993. június 22-i számában dr. Fábián János, a legfőbb ügyész helyettese ezt nyilatkozta, hogy a háborús bűneinek eltitkolása miatt az észak-ame­rikai országból távozni kényszerült Szendi ellen az eljárást azért szün­tették be, mert ismeretlen helyre távozott És ez a személyiségi jog megsértése és kártérítési kötelezettség cí­mén a pesti Központi Kerületi Bíróságon megindított per tárgya. Az időközben ügyvédje, dr. Endrey Antal lakhelyén, Hódmezővásárhelyen letelepedett 80 éves Szendi József 10 millió forint kártérítést követel a legfőbb ügyész helyettesétől, arra hivatkozva, hogy a Hajdú-Bihar Me­gyei Bíróság 1991. január 25-én semmisnek nyilvánította a Népbírósá­gok Országos Tanácsának ügyében hozott 1948/11. számú ítéletét A felperest meghallgatta a bíróság, az alperes azonban nem je­lent meg. Később benyújtott ellenkérelmét azzal indokolta, hogy csu­pán arról tájékoztatta telefonon a Népszabadság újságíróját, amennyi­ben a felperes hazatér, az eljárást ellene folytatni kell (dányi) Örökre elaltatta (Folytatás az 1. oldalról) az éjszakákat, de az is előfor­dult, hogy a hajléktalanok szál­lásán. Elmondta, hogy áldoza­tának, Csikós Magdolnának ta­nítványa volt a szakmunkáskép­ző iskolában. Ezt az oktatási in­tézményt azonban másfél év el­telte után otthagyta. Volt tanár­nőjét 12 évig nem látta. Tavaly október 20-án túlsá­gosan magányosnak érezte ma­gát, és úgy gondolta, keres va­lakit, akinek elmondhatja baját­­bánatát. Ekkor támadt az ötle­te, hogy a Bécsi körút 19. szám alatt lakó Csikós Magdolnát fel­keresi. A mozgáskorlátozott hölgy készséggel hallgatta meg panaszát, és azt mondta, hogy igényt tart a segítségére. Vecseri ezután naponta eljárt a beteghez. Bevásárolt, takarított, egyszóval mindent megcsinált, amire Magdolna igényt tartott. Október 25-én 2500 forintot ka­pott a tanárnőtől, hogy bevásá­roljon. Miként kiderült, 200 fo­rintért vett vacsorát, a többi pénzt pedig elkótyavetyélte. Másnap az esti órákban jelent meg újfent a mozgáskorlátozott hölgynél. Magdolna természe­tesen rákérdezett, hogy mi van a visszajáró pénzzel. Vecseri csak hümmögött, ám agyában ott motoszkált az aljas gondo­lat, hogy valamilyen módon vé­geznie kellene a tanárnővel. Mert nem is annyira az elszá­moltatás miatt gerjedt haragra, hanem mindenáron meg akarta szerezni a megtakarított pénzét. Vecseri odalépett az ágyhoz, Magdolna feje alól kivette a kispárnát, és azt addig tartotta a fején, amíg a szerencsétlen hölgy meg nem fulladt. Miután erről megbizonyosodott, még a nagymárnát is a fejére dobta. Mint, aki jól végezte dolgát, reggel 5 órára telefonébresztőt kért, és lefeküdt. Egyáltalán nem izgatta, hogy ott fekszik a közelében a hulla. Másnap reg­gel kiment a Cserepes sori pi­acra és a lakásban talált 22 ezer forinttal a zsebében tornacipőt és tréningruhát vásárolt. A megmaradt pénzt elszórakozta. A büntetőtanács elnökének a kérdésére, hogy miért gyilkol­ta meg volt tanárnőjét, a vád­lott csak annyit válaszolt, mert nem akarta, hogy tovább szen­vedjen. A bíróság eme állítását aligha fogadhatta el. Miután véget ért a bizonyítási eljárás, sor került az ítélethirdetésre. Abból kiderül, hogy a Csong­­rád Megyei Bíróság Vecseri Jó­zsefet nyereségvágyból elköve­tett emberölés miatt 14 évi fegyházbüntetésre ítélte, és nyolc évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet nem jogerős. A vádlott és védője bejelentették, hogy enyhítésért fellebbeznek. (pusztakeresztúri) (Folytatás az 1. oldalról) Jenei Sándor határőr őrnagy el­mondta, hogy a németországi ma­gyar konzulátustól kapott informá­ciók szerint máris harminc száza­lékkal több török vendégmunkás kért Magyarországra szóló átutazó vízumot, mint tavaly ilyenkor. Mi­vel a Hegyeshalomtól Nagylakig vezető út körülbelül 100 km-rel rö­­videbb, mintha a gyulai határátke­lőhelyet választanák a hazaindulók, várható, hogy ezúttal is Nagylak és környéke lesz kénytelen elvisel­ni a török invázió okozta kellemet­lenségeket. A magyar és a román hatóságok egyaránt tervezik a nagylaki határátkelőhely bővítését, felújítását, ez azonban csak rész­ben jó hír, várható ugyanis, hogy a munkálatok egy része még nyáron is tart. A Külügyminisztériumtól megérkezett az egyes német tar­tományokban kiadott szabadsá­golási ütemterv. Eszerint június 10-től várható a török vendég­­munkások első hulláma, és 25-től kezdve lehet számítani a tö­meges invázióra. A nagylaki és a hegyeshalmi határőrparancs­nokság máris kapcsolatban áll egymással, és amennyiben a nyu­gati határszakaszon feltorlódnak a török autók, itt már felkészül­ten fogják várni őket. Kóródi Csaba elmondta, hogy a Belügyminisztérium elsődleges cél­ként az itteni lakosság tehermente­sítését, megvédését tűzte ki. Az érintett szervek, intézmények rá­adásul költségvetésből gazdálkod­nak, éppen ezért mindent úgy kell megoldani, hogy a lehető legol­csóbb legyen (nem lesz például in­gyenes zacskósvíz-osztás). A kul­turált és higiénikus körülmények biztosítását azonban mindenféle­képpen meg kell oldani. Erre van remény, hiszen a legpesszimistább előrejelzésekre készült fel a pol­gárvédelem. A szokott helyen, Nagylaknál lesz az egészségügyi bázis, és szükség esetén Apátfal­­vánál illetve Kiszombor és Ferencszállás között is fel fognak szerelni egyet. A Máltai Szeretet­szolgálat,­lletve a Vöröskereszt arra tett ígéretet, hogy a bázisok sze­mélyzetét biztosítani fogja. Dr. Zimányi Mária elsősorban a helyi lakosságot védő köz­egészségügyi intézkedésekre hív­ta fel a figyelmet. A különböző, járvánnyal is fenyegető fertőzé­sek elkerülése végett ez alkalom­mal is ki kell helyezni az illem­helyeket, amelyeket a Tisztior­vosi Szolgálat rendszeresen fer­tőtleníteni fog. A kihelyezés ha­tárideje június 20-a. A Mentő­­szolgálat egy terepjáró gépkocsit bocsát a Vöröskereszt rendelke­zésére, amely az állandó orvosi ellátáshoz lesz szükséges. Kró­nikus probléma volt az úton és az út mentén felhalmozódott sze­mét — ezt a problémát tíz köz­munkás, illetve a sűrűn kihelye­zett szeméttartó konténerek vol­nának hivatottak megoldani. * Mint mindebből látható, az il­letékesek valóban készülnek, kér­dés azonban, mindez megoldja-e a határ közvetlen szomszédságá­ban élők problémáját. Hiszen szemétgyűjtő konténerek, kihe­lyezett WC-k tavaly is voltak, az út környékét mégis szemét borí­totta, és a WC helyett is a kör­nyező bokrokat használták a vá­rakozók. Sajnálatos, de tény: míg Hegyeshalomnál Európa, itt a Balkán közelségét érzik a török vendégmunkások, így aztán ke­vés figyelmet fordítanak a tisz­taságra. A makói Vöröskereszt vezetője, Kardos Sándorné, fel­hívta ugyan a figyelmet arra, hogy valahogyan rendet és fe­gyelmet kellene tartani a vára­kozók között, erre azonban az ed­digi tapasztalatok alapján vajmi kevés remény van. SZABÓ IMRE Visszajönnek a törökök D­I­T­­ /II, mns , ít ÄSuWRoM Az igazgatóság ugyanis a már tradícióvá vált eseménysor­ra mindig hív egy sztárvendé­get is. Hogy ki ő? Sokáig a ta­nulók sem tudták, lévén ez a tanári testület meglepetése. Az­tán elérkezett a nagy nap! Kint borult, szomorú, álmos idő, ám a tornateremben annál zsibon­­góbb élet, izgalom, lelkesedés. A nyüzsgés hirtelen elhalkult, s ugyanabban a pillanatban for­dul minden arc az ajtó felé, amelyen éppen akkor lépett be az első magyar űrhajós, Far­kas Bertalan ezredes. Minden fényképezőgép egyszerre vil­lant, kamerák, magnók, mikro­fonok kerültek elő, ám mindez nem zavarta a közszerepléshez szokott asztronautát. Emelvény­re lépését hangos ováció, taps­vihar kísérte. Az ujjongó gye­reksereg láttán — egy rövid be­mutatkozás után — „Berci bá­csi” azonnal mesélni kezdett. Beszámolójából megtudtuk, gyakran hívják iskolákba, gim­náziumokba, egyetemekre, s így sokszor van módja gyere­kekkel beszélgetni. Előfordult már, hogy ő tartott egy-egy ma­tematika-, fizikaórát. Saját be­vallása szerint, érdekes olyan tankönyvekből magyarázni a rácsodálkozó sikerehadnak, melyben ő már „tantárgyként” szerepel. Innen eredhet a tanu­lókat lekötő szemléletes elő­adásmódja. Az előadott történetek alap­ján a nyolcnapos út minden vi­szontagságával, örömével meg­ismerkedhettünk, a Csillagvá­rosba való megérkezéstől a visszatérésig, a földre szállásig. Megtudtuk többek között, me­lyek voltak az űrkutatás nagy pillanatai, kimagasló ered­ményei. A rövid történeti átte­kintés után szó esett róla, mi­lyen nagy nemzetközi összefo­gásra, jó csapatszellemre, team­munkára, a földi személyzet ki­tartó segítségére van szükség, míg a tervek megszületésétől feljut valaki oda, a felhők fölé, a csillagokig, s belekóstolhat a súlytalanság izgalmasan érde­kes, felejthetetlen érzésébe, melyre könnyebb „rászokni”, mint „visszatérni” belőle. Mint elmondta, Farkas Bertalan szá­mára talán ez, a gravitációból való kilépés jelentette a legna­gyobb élményt a nyolcnapos űr­repülés folyamán. Hirtelen, egy pillanat alatt minden „kicsúsz­hat a lábad alól”, vagy véletle­nül elrepülsz alvás közben. (Pe­dig „az ember szeret ott feléb­redni, ahol elaludt. Nincs más választás. Kösd ki magad!”) Csodálatos élmény, melytől nem lehet, de nem is kell sza­badulni. Ezután csak másképp szemlélheted a világot, idő­ tér, s minden más reláció új értel­met kap. De ezt az érzést csak a beavatottak, az a 330 asztro­nauta ismeri, aki megjárta azt a más világot. Mi csak elkép­­ zelni tudjuk. Ha tudjuk. A gyerekek világra oly nyi­tott képzeletét minden érdekel­te: „Milyen gyakorlatokon ment keresztül? Kikkel együtt utazott? Hogy fürdik az űrha­jós? Mit eszik? Mivel működik az űrhajó?” —s kérdések csak úgy sorjáztak! Szó került természetesen (gyerekek lévén a kérdezők) „Berci bácsi” gyerekkoráról is. Mikor szeretett bele a repülés borzongatóan szép érzésébe? Nem, nem az első, kamaszkori repülés volt a meghatározó, az igazán frenetikus. Egy hosszabb, „érettebb” kapcsolat­ra volt szükség, míg elhatároz­ta: repülő lesz. De tényleg, ki­ből is lehet repülő, vagy szuperszonikus pilóta, esetleg űrhajós? Íme a recept: szeresd a matekot, a fizikát, minden műszaki tantárgyat, tornázz so­kat, légy bátor, erős és makk egészséges, az sem árt, ha fog­lalkozol repüléssel (esetleg ka­tonai középiskolában), tanulj meg három-négy idegen nyel­vet, s aki mindebben szuper szinten perfekt, az megérdem­li, hogy egy szép napon, ha nem is a Marsra, de legalább a Holdra landoljon. (Egyébként elkeserítő, de Farkas Bertalan prognózisa alapján a mi éle­tünkben már nem fog hétköz­napi, egyszerű halandó mond­juk egy IBUSZ-úttal más boly­gón földet érni! Kár...) A táv­lati kérdésekkel kapcsolatban megtudhattuk: az elképzelhető viszont, hogy belátható időn be­lül megvalósul a légi utasszál­lítás régi dédelgetett terve: a vi­lágűrt érintve a súlytalanságon keresztül számunkra félelmete­sen rövidnek tűnő idő alatt egyik kontinensről a másikra repülhetünk! (Verne álmai kö­zül is megvalósult néhány...) Farkas Bertalan türelmes, hu­moros előadását gyakran nyílt színi tapssal jutalmazta a hálás gyerekközönség, de valljuk be őszintén, a tanárok, a felnőttek legalább olyan jól szórakoztak, mint tanítványaik. Most aztán nem volt gond a fegyelmezés­sel! Csendben, kíváncsiságtól kikerekedő szemekkel hallga­tott mindenki. Az asztronauta által feltett kérdésekre is több jelentkező kéz lendült a magas­ba, mint mondjuk egy tanórán... Az idő azonban gyorsan telt, de jutalomkérdésekre persze maradt még idő: „Berci bácsi látott ufót, vagy földönkívüli lényt?” — Ha jól belegondolunk most itt én számítok földönkí­vüli lénynek! Ufót nem láttam, de eleve nem utasítom el az ufók, vagy nálunk fejlettebb ci­vilizációk létezését, bár én ma­gam személy szerint még soha nem találkoztam velük. Kíván­csi lennék rájuk... Én is sok mindenre kíváncsi lettem volna még, pl. miért nem kapcsolódik be intenzívebben a világűr-kutatási programba a magyar szakembergárda, mi az oka annak, hogy jelen pillanat­ban nincs tervbe véve magyar pilóta űrutazása, miért nincs kellő támogatottság, mikor al­kalmas, rátermett szakemberek volnának... stb. De ez már ide­gen lenne az iskola, mesék meglepetését idéző világától. Ezekről majd talán máskor, egy későbbi interjúban... PETRUSÁN LÍVIA VERONIKA Makón Farkas az űrből Már-már hagyománnyá válnak Makón a tanév végén megrendezésre kerülő­ iskolai napok. Nemrég a Kálvin Té­ri Általános Iskola rendezett színes kavalkádot. A többna­pos rendezvény programjai között mindenki talált magá­nak kedvére valót, hiszen a sporttól kezdve portréfestő­ ver­senyen, horgászversenyen, állatbemutatón, aszfaltrajzver­senyen át, a német helyesírási versenyig széles skálán válo­gathattak a nebulók. Amint beléptünk a kapun, rögtön érezhettük az iskolai év végét jelző­ felszabadult hangulatot, s örömteli várakozás ült minden gyerekarcon. ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Benzincsempészek szomorúsága Az elmúlt napokban is so­kat kesereghettek némely valutázó és csempész urak déli határainkon. Legalább­is ez derül ki a Pénzügyőr­ség szerkesztőségünkhöz el­juttatott tájékoztatójából. Eszerint ugyanis 23 esetben kaptak el deviza-szabálysér­tőket (699 ezer forint érté­kű bűnlajstromuk volt), míg vámszabálysértés miatt 66 ezer forintnyi összegre két esetben folytattak eljárást. Devizavétség, iletve vámvét­ség mindössze egy-egy eset­ben derült ki, összértékük is csak 168 ezer forint. Ugyanak­kor egy kifejezetten komolynak számító deviza-bűncselek­ményt is lelepleztek, amely 361 ezer forintos kárt okozott vol­na. És milyen bűnök miatt lehet mostanság leggyorsabban le­bukni? A felsorolt esetek kö­zül továbbra is a benzincsem­pészek viszik a prímet. Kül­földi állampolgárok, legin­kább persze a jugók a legkü­lönfélébb kőolajszármazékok­kal próbálnak átjutni embar­gó sújtotta országukba. A le­foglalt mennyiséget jól jellem­zi egy szám: csupán fűtőolaj­ból több mint 10 ezer litert marasztaltak itt határon be­lül vámosaink. A deviza-bűncselekmény esetében egy Röszkénél haza­felé tartó jugoszláv autóbusz volt a tettes. Pontosabban azok a „turisták”, akik tévé­játéktól magnetofonokon, pa­mutpólókon át autósrádió­magnókig mindent megpró­báltak elrejtve átjuttatni a határon, ám a már említett 361 ezer forintos érték ezentúl a magyar államot gazdagítja. Természetesen a tiltott áruknak nem akad gazdája, így fináncaink is­meretlen tettes ellen indí­tották meg az eljárást. Ha­sonlóan érdekes eset tör­tént a Moszkva és Belgrád között közlekedő gyorsvo­naton. Itt a vámosok 90 karton Pali-Mail cigarettát találtak meg az egyik ko­csi tetőterében. A lefoglalt áru értéke 90 ezer forint, míg tettes ezúttal sem ta­láltatott. Az már aligha fog kiderülni, ki siratja a nagy üzlet reményében fölvásá­rolt amerikai cigiket. B. Z. ____________________________/ Bel(l)titkok Vásárhelyen (Folytatás az 1. oldalról) képp lerázni Takács úr. Pedig csak ezek után jön a java. Mond­ja még, hogy a CGE-vel a la­kosság nagyon jól jár. Mire megkérdem, azért mert a Csongrádiér 12 ezres bekötési díjával ellentétben 30 ezret kér? A telefonban csönd. Majd Ta­kács úr csupán ennyit szól: új­ságíró maga egyáltalán? Jó vicc, de hát menjünk tovább. Hol is pontozhatták le a Csongrádiért? Ők egyszeri koncessziós díj­ként 1 milliárd 20 milliót aján­lottak, míg a CGE 1 milliárd 300 milliót. Aha, drága vásárhelyiek, hát ez volt a banánhéj. De a szak­emberek felvilágosítanak, ez azért nem hozott oly sok pontot a konyhára. És ezek után a Csongrádtól mindenben túlhajaz: az éves koncessziós díj náluk a bruttó bevétel 1,2 százaléka, CGE-nél 1 százalék. A hálózat­­építés üteme a vásárhelyiek ígé­rete szerint: másfél év, a franci­áknál kettő. A bevezetés költsé­ge: Csongrádtól 12 ezer forint, CGE 30 ezer... És ezek után jöttek a minisz­ter úr magasabb szempontjai. Mit lehet erre mondani? Halló, heló. P. BODZSÁR ERZSÉBET

Next