Reggeli Délvilág, 1994. június (5. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-01 / 126. szám

A­z elmúlt hét végén — három napon át — a vi­lág minden tájáról mintegy 150- en érkeztek zsidó zarándokok. Jöttek Kanadából, Amerikából, Izraelből, Németországból, Nagy-Britanniából. Sokan kö­zülük itt születtek Makón, s im­már ötven éve annak, hogy el kellett hagyni szülőhelyüket a Holocaust miatt. A városlakók közül az első órákban sokan megcsodálták az ünneplőbe öltözött, fekete ka­lapos férfiakat, ám hamar meg­értették, jövetelük célja nagyon is emberi. A főtértől több kilo­méterre fekvő úgynevezett lángori zsidó temetőt keresték fel, hogy ott megemlékezzenek az 50 évvel ezelőtt elhunyt ma­kói főrabbiról, Mojsa Vorhandról. E köztiszteletben álló főrabbi 1944. május 27-én hunyt el. A sors hozta úgy, hogy néhány nap múltán, júni­us 16-án deportálták a makói zsidókat is. Az adatok szerint 1288-an lelték halálukat Euró­pa haláltáboraiban. A főrabbit állítólag egy iskolaszolga jelen­tette föl. A 80 év körüli aggas­tyánt ütötték, verték, szakállá­­nál fogva rángatták. A bántal­mazások miatt kórházba kellett szállítani, s hamarosan Buda­pesten belehalt sérüléseibe. Holttestét sikerült haza­­hozattatni Makóra. Jángorban helyezték örök nyugalomba. A temetői ima után másnap közösen gyújtották meg — ré­gi hagyományaik szerint —­ a gyertyákat. Ez utóbbi lényege, hogy mindig asszonyok, vagy lányok lobbantják föl a viasz­­rudakat, kezeiket kiterjesztik a lángok mögött, mintha meg­ölelnék őket. Három körkörös, hívogató mozdulattal érzékelte­tik, hogy elfogadják a szombat szentségét. Aztán kezükkel el­takarják szemeiket, és hango­san mondják az áldás szövegét: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszentelt minket parancsola­taival, s meghagyta, hogy gyújtsuk a szent szombat fé­nyét!” A Csipkerózsika-álmából éb­redt Eötvös utcai kis zsinagóga falai között hosszú-hosszú órá­kon át hangzottak el az ima­szövegek, egészen szombaton az esti órákig. A zarándoklat záró összejövetelére a Korona Szálló nagytermében került sor. Az eseményre ellátogatott dr. Mihály Zoltán leköszönő or­szággyűlési képviselő, s koráb­ban jelen volt dr. Sánta Sán­dor polgármester is. Utóbbi ígé­retet tett arra, hogy a város is segítséget nyújt az omladozó kis zsinagóga felújításához. E sorok írója, az ünnepet kö­vetően, találkozott a Magyar Hírlap izraeli tudósítójával. Naftali Kraus Budapesten szü­letett. Zsidó iskolában, gettóban, majd jesivában nevelkedett. 1949-ben áb­jázott Izraelbe, ahol jesivába járt, katonai szolgála­tot teljesített, majd 1954-ben új­ságíró lett. Ma a Máriv és A hét tükre munkatársa, magyar lapok izraeli tudósítója. Jiddis és an­gol nyelven is ír, a lubavicsi rebbe elkötelezett híve. E mos­tani makói zarándoklatról a kö­vetkezőket mondotta: — A zsidóság nagy jelentő­séget tulajdonít a sírok látogatá­sának, s ezzel itt és most nem­csak személyes kegyeletet rónak le a makói főrabbi, Vorhand Mózes 50. halálozási évfordu­lója alkalmából, hanem ez na­gyon sajnálatos módon egybe­esik az itteni deportálás, a Holocaust félszázados évfordu­lójával. A Makóról deportált zsidók több mint 50 százaléka pusztult el a Holocaustban. En­nek emlékére rendeztük meg ezt a zarándokutat. A rendezők si­keresnek tartják, hiszen közel 150-en jöttünk össze a világ kü­lönböző részéről: Izraelből, Amerikából, Kanadából, Angli­ából, néhányan Németországból, Franciaországból. Közel 90 szá­zalékuk makói származású, in­nen deportálták őket. Az élet hozta úgy, hogy idekerültek an­nak idején vissza, majd később új hazát kerestek maguknak. Kissé nevetségesen hangzott, amit Mihály Zoltán úr mondott: „Reméli, hogy közülük többen hazatelepülnek.” — Ez nem tör­ténik meg, hiszen, akik innen elmentek, azok a Holocaust kö­vetkeztéből olyan lelki megpró­báltatásokon mentek keresztül, hogy a visszaút legfeljebb csak néhány rövid látogatás erejéig valósulhat meg. Sajnálattal lát­tam ma este is az antiszemita falgrafikákat Makó utcáin most is lehetett hallani gúnyos, zsi­dóellenes megjegyezéseket Te­hát a képviselő úr jóindulatú szavai ellenére azt mondom: el­képzelhetetlen, hogy akiket egy­szer elüldöztek és deportáltak, valaha is visszajönnének. De a sírokat látogatni, s keresni a ré­gi gyökereket, minden bizonnyal sokan megteszik. Örülök, hogy a polgármester úr segítséget ígért a már nagyon rossz álla­potban lévő zsinagóga rendbe­hozatalához. Természetesen mi is áldozunk erre a célra, most közel 6 ezer dollárt gyűjtöttünk a munkák mihamarabbi elkez­déséhez. Akik eljöttek, szinte mindegyike 50-60 éves, nosztal­giával gondoltak vissza gyer­mekkorukra, akkori környeze­tükre, barátaikra. Szinte mind­egyik rabbi erről beszélt, fel­idézvén a múltat. Isteni csodá­nak tartjuk, hogy három depor­táló vonat közül, amiket innen Auschwitzba irányítottak, vala­mi egészen csodálatos módon csak egy érkezett oda. A másik kettőt a határon, Komáromnál eltérítették Ausztria irányába, így fordulhatott elő — s ez egyedüli Magyarországon —, hogy egy város zsidó lakói kö­zül sokan életben maradhattak. A legtöbb helyre ugyanis csak néhányan szállingóztak vissza a haláltáborokból. — Lát esélyt arra, hogy Ma­kón ismét újraéledjen a zsidó hitközség? — Minden szándékunk, hogy e gondolat valóra váljék. Kollégámmal együtt, Ober­­ länder Boruch rabbival, aki küldetését tölti Budapesten, azon munkálkodunk, hogy megmentsük a zsidóságot az enyészettől, az elkallódástól. Tudomásunk szerint Makón csak néhányan vallják magu­kat zsidónak. Most erre a ren­dezvényre is zömében hölgyek jöttek el. Van remény arra, hogy találunk tíz férfit, mivel annyi kell a hitközség megala­kításához, hogy imádkozni tudjanak. Ehhez kérném Önt, és lapjukat, a Reggeli Délvilá­got, hogy ez utóbbi gondola­taimat is tegyék közzé, hogy várhassuk Oberländer Boruch budapesti címén Budapest, Wesselényi u. 4., telefon: 2680183 mindazok jelentkezé­sét, akik e régióban újra meg szeretnék alakítani a hitközsé­get. Az est folyamán sikerült szót váltani Grünfeld Árminnal is, aki Izraelben él, postás. Mesélt arról, hogy éppen 9 éves volt akkor, amikor a kassai vasútál­lomás bombázását követően két vonatszerelvényt visszafordítot­tak a németek. Mint mondotta, azon az estén 10 óra körül, mi­után lángba borult az állomás épülete, a vagonokban hallot­ták a kiáltást: Vissza! Sok helyre vetette őket a sors, néhány hónapra Makó­ra is, ám 1948-ban Izraelben leltek hazára. Szülei is ott haltak meg, három testvére él még rajta kívül. Négy lánya, négy fia van és unokái. Szá­mukra az ő élete, mivel fele­sége izraeli születésű, törté­net, ám nagyon szomorú, igaz történelem. Örült, hogy lát­hatta egykori átalakított há­zukat, nem messze a zsina­gógától, s annak is, hogy új­ra láthatta szülővárosát. Mint mondotta, bízik abban, hogy e zarándoklat folytatódik, bár nem tudja, valaha is el tud-e még jönni ide a Maros part­jára. Talán majd neki, s mindazok­nak gyermekei, unokái, akik most Makón három napot töl­töttek, máskor is elzarándokol­nak Jángorba, a legendás főrab­bi sírjához. Keresvén a gyöke­reket, amely soha el nem pusz­títható. Csak őrizhető, míg vi­lág lesz a világ! Kép és szöveg: MOLNÁR LÁSZLÓ Zsidó zarándokok Makón — Tíz férfi kell a hitközséghez Iskolaszolga súgta be a rabbit hírnök makói -------------------------------------------------------------------------------------­Jeles napok a Bajzában N­apjainkban komplex ha­­marosan színesedni fog! Ezeknek térménnyé válnak az iskol­a céloknak az elérését jórészben a fák. A tanárok, igazgatók felelőssé- nemzeti alaptantervben látjuk biz­­ge ezzel összhangban nő, hiszen tosítottnak. Emellett rajzi, képzőm­ű­­egy-egy direktornak nemcsak di­­vészed, vizuális nevelési szorgalma­­ak seregét, de tanári karát is össze­zunk. Tanulóink ámde örülnek ta­­kell tartania. Különösen felértéke- tán a leginkább. Folyosóink falát fedik ez a kérdés ott, ahol igazgató- az ő „műveik” díszítik, s büszkék váltás után az első tanévet zárják. vagyunk rá, hogy a napokban ez-Dyai a makói Bajza József Ala­­zel másoknak is örömet szerezhet­­János iskola, melyet múlt szeptem­ tünk, ugyanis rajzversenyünk díjá­ba­ óta Rotor Viorel tanár úr vezet zottjainak képei a városi kórház — Milyen alapcélokat tűzött gyermekosztályára kerülnek, ahol /b' az induláskor? a kis betegek maguk döntik majd — Én elsődlegesnek olyan csőv­el, melyik kép kinek az ágya fölé pártmunka kialakítását tekintem, kerüljön. Ezek a programok a gyer­­melynek segítségével meg lehet­nekek szabadidejét hasznosítják, teremteti a szükséges tudás ella­ Ugyanerre hivatott egy új program­­játításához nélkülözhetetlen opti- sorozat, mely több napon át tette mális feltételeket A hátrányos színessé életünket Elindítottuk helyzetű gyerekek számára szűk- ugyanis a ,Jeles napok a Bajzá­­séges plusz megteremtése sem le­­ban” című eseménysort, ahol tűn­­hetetlen, al­ól sikerül a tanulók, tan­tárgyi (matematika, anyanyelv) vé­nának és természetesen a szülők télkedők, műveltségi versenyek érdekeit is figyelembe venni, ko­­mplett sportjátékokon vehettek részt ordinálni. Ezt napjainkban sajnos a tanulók. Több olyan kuriozitást is a külső, anyagi körülmények elég­ sikerült beiktatni, mint például szív­­é megnehezítik. Ennek kiküszö- játék, népművészed dalos műsor, bölésére hoztuk létre a közelmúlt- fúvószene, térzene. Egyik fénypont­ban iskolánk belső alapítványát, a tűzoltóbemutató volt Szeretnénk. Örömmel tapasztaltuk: szép szám- ha ez hagyománnyá válna. Amol­­nnal vannak támogatóink, lett, hogy mindannyian jól éreztük . Az alapcélok, elvi irányok magunkat, jelentős volt az iskolák mellett akadnak olyan hosszú tó­ kapcsolatfelvétele szempontjából is.­vú elképzelések, melyek nélkül Hosszú ideig ugyanis az oktatási egy korszerű iskolát ma már nem intézmények között rossz értelem­­lehetne működtetni? ben vett rivalizálás folyt Talán is­— Ilyen például az egyházi in- került most ezzel a programsorral gallanok visszaadása kapcsán isko- valamit enyhíteni ezen. Sőt! Őszin­­tünk infrastrukturális átalakítása, be­­ten együtt esültünk a kiemelkedő­­vítése. A környezet szerepe egyéb­­en jó matematika- és magyarerőd­ként is hangsúlyos nálunk. Meg­ menyeknek! A „beszélőviszony” le­­győződésünk, hogy a pozitív kör­­kintetében természetesen nemcsak nyezeti ráhatások megkönnyítik a a világi, de az egyházi iskolák felé tanulók helyes viselkedéskultúrája­ is nyitottak vagyunk. Ennek köszön­­nük kialakulását Tapasztalataink hetben sikerült zökkenőmentesen alapján kevesebb a fegyelmezést megoldani az egyházi ingatlanok gond, mióta nagyobb figyelmet for- visszajuttatását dízunk a környezetesztéikára . — Sok gondot okoz mostani­­gyerekek önmaguktól éreznek rá­ban a pályaválasztás... bizonyos magaviseleti hiányosság — Tanulóink pályaválasztási­­aikra, s ezt korrigálják. Ehhez is gondjam­ egy-egy hivatás, foglalka­­kötődik részben másik nagy célunk, más részletes bemutatásával igyek­­az általános jelleg mellett elindul­­szünk könnyíteni. Ezt, remélem, sü­lü­nk bizonyos specifikumok felé, kell majd beépítenünk a Jeles na- Hyen az egészséges életmódra ne- pok” sorozatba Az idén a rendőr­­verés, melyből ötvözzük sport, a jég munkájával ismerkedtünk tü­­szabadidő kulturált eltöltésének, zetesebben A hétköznapi, rutin­­­­életmódmintáknak az elemeit foglaltságok felvázolása mellett sor — Tantárgyak? került különlegességekre is. Volt — A testnevelés mellett egyre kommandós, kutyás akció, ehnend­­nagyobb gondot fordítunk a szá­­ták, mi a teendő miniszterelnökök mítógépes, számítástechnikai akta­ kísérése alkalmával stb. Egyébként tájra, de az idegennyelvi progra- jellemző, hogy diákjaink nagy ré­mek továbbfejlesztése is nélkülöz- szét felveszik a középiskolákba heteden. Intézményünkben jelöl pil- Többen Szegedre kerülnek, állal­lan­atban orosz, angol, német akta- megállják helyiket tás folyik. Remélem a paletta ha- PETRUSÁN LÍVIA VERONIKA * Bajza József Általános Iskola matematikaverseny helyezése 5. osztály, tago­zatos 1. hdy Martinosi András—Kálvin Téri Általános Iskola 7 hdy Báni Csillag — Kálvin Téri Általános Iskola 3. hdy Tahitti László — Kálvin Téri Általános Iskola, nem tagozatos: 1.hdy Szabó Kinga — Kiszombor 7 hdy Botin Katalin— Deák F. Általános Isk . hdy Cseh Gábor — Deák Ferenc Ált lsk. 6. osztály tagozatos 1. hdy Sill Katalin —Klszombor 2.hdy Madarász­ Éva—Killstil Téri Ált lsk. 3. hdy Kerekes Zoltán— Klszomhor, nem tagozatos: 1. hdy Sz­ínyi Zsolt —Deák Ferenc Ált lsk. 2 hdy Rácz Róbert—Kálvin Téri Ált lsk. 3. hdy Gazdag Márta— Széchenyi Ált lsk 7. osztály tagozatos 1. hdy Végh Zoltán— Kálvin téri Ált lsk. 1 hdy Fodor Krisztina — Kálvin Téri Ált lsk 3. hdy Nagy Beatrix — Kiszombor, nem tagozatos 1. hdy Klemen Zoltán—Deák F. Ált lsk 2. hely Fodor Szilvia—Kálvi­n Téri Ált lsk 3 hdy Kiss Sándor—Kálvin Téri Ált lsk tk osztály tagozatos: 1. hdy Máté István— Kálvin Téri Ált lsk 2. hdy Siket Péter—Kálvin Téri Ált lsk 3. hdy Pásztor György— Kiszombor; nem tagozatos: 1. hdy Hacker Péter—Deák F. Alt lsk 7 hdy Pallag Róbert—Deák F. Ált lsk 3 hdy Em­­d Szabolcs—Deák F. Ált lsk Bajza József Általános Iskola házi matematikaverse­nyének holyezette: 5. osztály: Dobó Gábor— Z hdy 6. osztály: Kordos István— 1. hdy Bárdos Attila—7 hdy 7. osztály: Hiffiged Tü­nde—L hdy Busa Csaba—1. hdy Végh Róbert—2. hdy. A Bajza József Általános Iskola anyanyevi m­todhét vetélkedőjének eredménye: & osztály: L hdy: Deák Ferenc Ált lsk Kiszamhor 7 hdy: JAG 3. hdy: Szent István Egyházi Ált lsk 7. osztály: 1. hdy: Kálvin Téri Ált lsk 7 hdy: Kálvin Téri Ált lsk 3 l*ty: JAG 1994. jún. 1., szerda DÉLVILÁG „

Next