Reggeli Délvilág, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-01 / 178. szám
Naturista turisták Sziksóson Meztelen valóság Menjek ki a sziksósfürdői naturista strandra, és írjak egy vidámat a VII. Nemzetközi Naturista Sport Találkozóról. Azért még reménykedtem, amikor Kiss Lászlóra, a Natours Kft. ügyvezetőjére csörögtem. Kedvesen fogadott, mondotta, bármikor rendelkezésemre áll, de csak ha anélkül a zsebkendőnyi kis gatya nélkül megyek be. Szóval, ilyen előzmények után ültem szombaton reggel kilenckor a strandbejárat előtt, és az összes férfiszenteket átkozva lestem az utat, mikor tűnik fel az úton fotós kollégám remekbe szabott Simsonja. A kolléga egyébiránt nem valami remekbe szabott — akárcsak jómagam —, és a matyóhímzés, meg a halasi csipke egy árnyalattal jobban néz ki, mint a mi fejünk, mégis megörültem neki, a fertályórás késéstől eltekintve, mert egyedül hétszentség, hogy nem mertem volna bemenni. Megjegyzem, azért máskor nagyobb az önbizalmam. Szóval beléptünk, és azonnal bele is botlottunk abba, akit kerestünk. Kiss Lászlónak először a bokáját pillantam meg, és az örömtől azonnal el is párásodott lelkem tüköre. Nadrág volt rajt, mégpedig farmer típusú. Először emeltem fel a szégyenkezéstől eleddig lesütött hosszú pilláim, és nagyon örültem, amikor egy asztalhoz ültünk a ruhástul! De jó is volt eleinte, hogy valami van rajtam, ellentétben a többséggel. Azután úgy kezdte égetni a fenekemet, ahogy sokasodtak a vendégek. De ne vágjunk az események elébe, és bár mint kezdőnek annyi élményem van, hogy az oldal aljáig tudnám mesélni, azért adjuk át a szót egy kicsit Kiss úrnak. — Hetedik alkalommal rendezzük meg a naturista találkozót. Vannak vendégeink Ausztráliából, az Egyesült Államokból, Hollandiából, Németországból, Belgiumból, Lengyelországból, Csehországból és Ausztriából is. — Ilyen híre van a dorozsmai nudiparadicsomnak? — Nem fogod elhinni, de egy ismerősöm Belgiumban, egy belga barátjától tudta meg, hogy itt ilyen strand van. Nálunk nem olyan nagy a híre, mint külföldön. Magyarországon egyébként Délegyházán kezdődött az igazi nudizmus, de azt hiszem — és a vendégek igazolják ezt —, hogy mi mára sokkal jobbak lettünk. Nézz csak körül! Gyönyörű tisztaság van, senki nem dob el még egy csikket sem. Nagyon szép a tó, ráadásul a vízminőség-vizsgálatok szerint az ivóvízhez közeli minőségű. Azt hiszem, Délegyházán nem sok vendéget szereztek azzal, hogy szinte az egész területet lebetonozták. Igaz, könnyebb tisztán tartani, de nézz körül. Megérte, hogy mi hihetetlen mennyiségű fűmagot szórtunk szét. Nézz a hátsó tó felé. Az ottani tereprendezés milliókba került, mégsem mondom, hogy hiába szórtuk el a pénzt. Ha nem figyelünk oda minden apró részletre, akkor az egész hiába, így pedig elértük, hogy visszajárnak hozzánk. Olyan ez, mint egy nagy közösség. Mindenki ismer mindenkit, mi is a vendégek úgy 80 százalékát. Itt nincs rendbontás, nincsenek nagyfiúk, mert ha lennének, a közösség saját maga vetné ki őket. Egyébként a kapunál mi is szelektálunk. Aki „olyan”, azzal felolvastatom szépen a házirendet, így ha valami kihágást tesz, szívfájdalom nélkül rakhatjuk ki a szűrét. Miközben Kiss László beszél, ide-oda köszönget, és közben elmondja, ki honnan jött. Pest, Vác, Siófok... — Annyira szeretik a strandunkat, hogy még a Magyar Naturista Egyesület vezetőségi tagjai közül is idejárnak néhányan. Egyébként megjelent a délegyházi tavon a tavirózsa, ami egyesek szerint a tó pusztulását jósolja. Nem is csoda, hiszen ami szennyvíz oda belefolyik... Amott az az úr — mutat egy égszínkék bácsikára — igazi világcsavargó. A földgolyó neki olyan, mint amilyen Szeged nekem. Nem ismer határokat. Abból él, hogy naturista újságoknak adja el a fotóit Leif Heilbergnek hívják, és az Egyesült Államokban él, amikor éppen nincs úton. Tavaly is jó ezerötszáz felvételt csinált nálunk, és máshol is csinál ennyit. 7 nyelven beszél. Igazi világpolgár. — Ez nemcsak naturista találkozó... — Igen, vannak remek sportrendezvényeink is — veszi át a szót Madarász Éva, a baráti kör vezetője. — Helyt kap közöttük például a lassan feledésbe merülő igazi szegedi sportág, a turul. A turulbajnokunk egyébként itt ül mellettünk, Bokor Zsuzsanna. Vannak vicces vetélkedők — gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt —, mint az alma- és spagettievő verseny, a várépítők viadala, kóla- és sörivó verseny — persze cucliból —, zsákbanfutás, úszóverseny, matracos úszás. Lehet komoly sportágakban is versenyezni, van strandröplabda-bajnokság, 5-10 kilométeres távú futás. Mindenki nagyon jól érzi magát ezeken a versenyeken. És hogy rengeteg jelentkező van, jelzi, hogy ez egy igazi közösség. Mert ki menne el egy ilyen játékos vetélkedőre egy „rendes”, ruhás strandon? Ja, és hogy maradjunk egy kicsit a sportnál, délután barnasági és testfestő verseny is lesz, sőt, még ejtőernyősök is beugranak hozzánk egy kis vendégeskedésre. Komolyan, itt fognak landolni a strandon, és azután reméljük, itt maradnak velünk az esti diszkóban is, amit Óriás és nagyfia tartanak. Éva ennyi időt tud rám szánni, mert megy, és az almaevő versenyre toborozza a csimotákat. Mi pedig szépen lassan visszakanyarodunk ahhoz a bizonyos nadrághoz, ami már igencsak füstölög. Lekívánkozik, mert senkin nincs. És nagyon kínos túlöltözni a többieket. Kiss úr tanácsára bevonulunk egy közeli házikóba, és nekikezdünk. Nem is megy olyan nehezen. Azután kimegyünk, és várjuk, hogy összedől a világ, esetleg haragos villámok cikáznak majd sötét fellegekből, de legalább, hogy minden szem kutatón ránk szegeződik. Meg kell mondjam, kis sértődéssel vettem tudomásul, hogy senki nem foglalkozik velem. Még egy hűha sem hagyta el senki száját. Kicsit tétován indulok meg a valóban szokatlanul tiszta víz felé, megmártózom, és meg kell mondjam, úszás után olyan jól érzem magam, mintha mindig naturista lettem volna. Beigazolódtak Kiss László szavai. Itt senki nem foglalkozik a másik testével. Sőt azzal sem, hogy jól a fenekébe húzza a fürdőruhát, meg hogy mindenféle trükkökkel eltüntesse a hasát. Nagyon keveseknek adatik meg, hogy pucéran is szépek legyenek. És itt senkit nem érdekel a saját csúnyasága. Remek érzés ez. Ahogy megszoktam magam, szépen elindultam egy kis sétára. Fél óráig bámultam a belga, vagy holland nudisták három gyönyörű Honda motorját, élveztem a nyarat, a napot. Drukkoltam a töpiseknek, beszélgettem az ismerőseimmel, akik érdekes módon nem kapták maguk alá a kezüket, ahogy megpillantottak, sőt nem is szörnyülködtek, hogy: Nahát, te is itt?! KÉRI BARNABÁS Világéletemben szemérmetesen neveltek édes jó szüleim. No, nem pirult el apám egy jól eltalált nyakleves, népies nevén nevetve frász után. Szóval nem így volt szégyenlős, csak arra gondoltam, hogy nálunk nem volt divat a meztelenkedés, meg a nudizmus. Ezért azután buta tekintetű ujjaimmal tétován szántottam lassan-lassan őszülő halántékom galambfehér néhány fürtje között, amikor főnököm kijelentette, van egy éppen nekem való munkája. Hódmezővásárhelyen tartotta küldöttgyűlését pénteken este a Magyar Igazság és Élet Párt, valamint a Magyar Út Körök Csongrád megyei szervezete. A zártkörű küldöttgyűlés előtt sajtótájékoztatót tartottak, amelyen részt vett Csurka István, a MIÉP—MÚK társelnöke, és az elnökség néhány tagja Csurka István mindenekelőtt a Magyar Út Körök felhívásáról tájékoztatta az újságírókat, amit kell nekik szántani, venni, nem tudják. Információi szerint a földhivatal 200-250 parcellát tud kimérni, ami azt jelenti, hogy legjobb esetben két év múlva oldódik meg ez a kérdés. Létezik azonban egy rendelet, amely a földrendező bizottságokat olyan joggal ruházta fel, miszerint határozatot hozhatnak, és használatra átadhatják a földet az árverési jegyzőkönyv szerint Ám a földren- Csurka gyanúja Vásárhelyen Zászlót bontott a MIÉNK először Vásárhelyen hoztak nyilvánosságra. Ez az alábbiakat tartalmazza: „Az Országgyűlés rendkívüli nyári ülésszakának egy-két napja és szavazása, a rádió és televízió átrendezésének nyaktilós gyorsasága, durvasága mindenkit meggyőzött, hogy a parlamenti ellenzék képtelen megakadályozni a kunbélásodást. Ez többek között a rossz választási rendszer következménye is. A parlamenti erőviszonyok nem fejezik ki a társadalom valódi elkötelezettségét és eszmei elrendeződését. Valójában mi, a nemzeti gondolkodásúak és a konzervatív keresztény értékrendet képviselők jóval többen vagyunk, mint amennyi képviselőnk a Parlamentben bent van. Ezért tehát az akaratnyilvánításnak és a közérdek megszólaltatásának más módját kell kidolgoznunk, ha nem akarjuk, hogy a már nem is burkolt új diktatúra elborítson bennünket. Most az első, hogy mutassuk meg magunkat, láttassuk az erőnket Indítsunk el egy mozgalmat, amely teljesen alkotmányos, senkit nem sért, senkit nem zár ki, s mégis kifejezi a nemzet jobb részének szándékait. Ez pedig legyen a MIÉNK- mozgalom.. A felhívásból kiderül, hogy a mozgalom önkéntes helyi csoportokból áll, akik egyöntetűen lépnek fel az általuk meghatározott célokért Kinyilvánítják pártfogásukat vagy együttes cselekvéseiket Akár központi, akár helyi kezdeményezésre pártfogásba vesz meghatározott magyar árukat, tevékenységeket, kulturális termékeket, filmeket és könyveket Egyeztetett időben és módon közzéteszi a csatlakozott egyesületek, mozgalmak küldöttei által megnevezett áruk listáját Azt is, hogy mely üzleteket, patikákat, műhelyeket stb. tartanak a MIÉNK-mozgalom tagjai számára ajánlatosnak. Kovács Lajos, a MIÉP— MVK megyei elnöke a kárpótlás adminisztratív befejezése utáni állapotot vázolta Szavaiból kiderült, hogy Magyarországon ma sincs rendezett földbirtokviszony. Ez Hódmezővásárhelyen is rányomja bélyegét a polgárok hangulatára. Főként azokéra, akik megvették földjüket az árverésen és még nem tudnak hozzájutni. Vásárhelyen és vonzáskörzetében mintegy 630 ezer aranykorona értékben vásároltak földet az emberek. Átlag 3,2 hektárnyi földhöz jutottak az igénylők. Felparcellázták a 200- 300 hektáros táblákat, ami most akadályozza a termelőket, hogy megfelelő módon kezdjék el a gazdálkodást. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy az 5147 parcellának a tíz százalékát adták át a gazdáknak. Elérkezett a tarlóhántás ideje, ám a tulajdonosok 90 százaléka mindmáig nem tudja, hol van a földje. Csak jegyzőkönyv van róla Hogy holdező bizottságnak nincs sem pénze, sem megfelelő eszközei, amelyekkel az ideiglenes birtokba adás kérdését képes lenne megoldani. Ezenkívül a dűlőutak kimérése is problémaként jelentkezik, amiről az önkormányzatok kötelesek gondoskodni, de sok helyen pénzhiányra hivatkozva nem tesznek eleget törvényes kötelezettségüknek. A sajtótájékoztatón szó esett az expóról is. A MIÉP—MVK vezetősége értetlenül fogadta, hogy a korn-kampány nem támogatja a világkiállítás megrendezését. Ezzel kapcsolatban Csurka Istvánnak, miként fogalmazott, dramaturgiai gyanúja van. Igaz, nem ismerik annak a jelentésnek a tartalmát, amelyet Baráth Eteléék eljuttattak a kormánynak, ezért Csurka feltevéseit a következőkre alapozza két évvel korábban a Parlamentben felfigyelt arra, hogy Toronto is szóba került Elhangzott, hogy ez a város szívesen venné, ha a világkiállítás egy-két részlete ott kapna helyet Az író-politikus szerint elgondolkodtató, hogy mielőtt a kormány döntött expo-ügyben, egyik befolyásos bankszakértőnk éppen Torontóból nyilatkozott Soros Györgynek az OTP-vel kapcsolatos szándékairól. — A nyilatkozatot olvasván dramaturgiai gyanúm támadt— mondta Csurka. — Demján Sándor, mert róla van szó, miért éppen most tartózkodik Torontóban? Miután a kormány meghozta döntését, akkor összekapcsoltam ezt a két dolgot. Bizonyos torontói erőknek nagyon nagy szükségük van a világkiállítás megszervezésére. Ezek szerződéses kapcsolatban állnak Demjánnal. Történetesen a Re/c/j/nan-testvérekről van szó, akik a világ legnagyobb ingatlanközvetítő vállalkozását irányítják. Ez a vállalkozás az elmúlt években megrendült, de ha ott szerveznék meg a világkiállítást, akkor Torontóban többszörösére emelkednének a telkek árai. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez csupán dramaturgiai gyanú. Pusztakeresztúri c % * sam&mmmmmtssmmsimmtts 1994. aUg. DÉLVILÁG ma