Reggeli Délvilág, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-01 / 178. szám

Naturista turisták Sziksóson Meztelen valóság Menjek ki a sziksósfürdői na­turista strandra, és írjak egy vi­dámat a VII. Nemzetközi Natu­rista Sport Találkozóról. Azért még reménykedtem, amikor Kiss Lászlóra, a Natours Kft. ügyvezetőjére csörögtem. Ked­vesen fogadott, mondotta, bár­mikor rendelkezésemre áll, de csak ha anélkül a zsebkendő­­nyi kis gatya nélkül megyek be. Szóval, ilyen előzmények után ültem szombaton reggel kilenckor a strandbejárat előtt, és az összes férfiszenteket át­kozva lestem az utat, mikor tű­nik fel az úton fotós kollégám remekbe szabott Simsonja. A kolléga egyébiránt nem valami remekbe szabott — akárcsak jómagam —, és a matyóhím­zés, meg a halasi csipke egy árnyalattal jobban néz ki, mint a mi fejünk, mégis megörültem neki, a fertályórás késéstől el­tekintve, mert egyedül hétszent­ség, hogy nem mertem volna bemenni. Megjegyzem, azért máskor nagyobb az önbizal­mam. Szóval beléptünk, és azonnal bele is botlottunk ab­ba, akit kerestünk. Kiss Lász­lónak először a bokáját pillantam meg, és az örömtől azonnal el is párásodott lelkem tüköre. Nadrág volt rajt, még­pedig farmer típusú. Először emeltem fel a szégyenkezéstől eleddig lesütött hosszú pilláim, és nagyon örültem, amikor egy asztalhoz ültünk a ruhástul! De jó is volt eleinte, hogy va­lami van rajtam, ellentétben a többséggel. Azután úgy kezdte égetni a fenekemet, ahogy so­kasodtak a vendégek. De ne vágjunk az események elébe, és bár mint kezdőnek annyi élmé­nyem van, hogy az oldal aljáig tudnám mesélni, azért adjuk át a szót egy kicsit Kiss úrnak. — Hetedik alkalommal ren­dezzük meg a naturista talál­kozót. Vannak vendégeink Ausztráliából, az Egyesült Ál­lamokból, Hollandiából, Né­metországból, Belgiumból, Len­gyelországból, Csehországból és Ausztriából is. — Ilyen híre van a dorozsmai nudiparadicsomnak? — Nem fogod elhinni, de egy ismerősöm Belgiumban, egy belga barátjától tudta meg, hogy itt ilyen strand van. Ná­lunk nem olyan nagy a híre, mint külföldön. Magyarországon egyébként Délegyházán kezdő­dött az igazi nudizmus, de azt hiszem — és a vendégek iga­zolják ezt —, hogy mi mára sokkal jobbak lettünk. Nézz csak körül! Gyönyörű tisztaság van, senki nem dob el még egy csikket sem. Nagyon szép a tó, ráadásul a vízminőség-vizsgá­latok szerint az ivóvízhez kö­zeli minőségű. Azt hiszem, Délegyházán nem sok vendé­get szereztek azzal, hogy szin­te az egész területet lebetonoz­ták. Igaz, könnyebb tisztán tar­tani, de nézz körül. Megérte, hogy mi hihetetlen mennyisé­gű fűmagot szórtunk szét. Nézz a hátsó tó felé. Az ottani terep­­rendezés milliókba került, még­sem mondom, hogy hiába szór­tuk el a pénzt. Ha nem figye­lünk oda minden apró részlet­re, akkor az egész hiába, így pedig elértük, hogy visszajár­nak hozzánk. Olyan ez, mint egy nagy közösség. Mindenki ismer mindenkit, mi is a ven­dégek úgy 80 százalékát. Itt nincs rendbontás, nincsenek nagyfiúk, mert ha lennének, a közösség saját maga vetné ki őket. Egyébként a kapunál mi is szelektálunk. Aki „olyan”, azzal felolvastatom szépen a házirendet, így ha valami kihá­gást tesz, szívfájdalom nélkül rakhatjuk ki a szűrét. Miközben Kiss László be­szél, ide-oda köszönget, és köz­ben elmondja, ki honnan jött. Pest, Vác, Siófok... — Annyira szeretik a stran­dunkat, hogy még a Magyar Naturista Egyesület vezetőségi tagjai közül is idejárnak néhá­­nyan. Egyébként megjelent a délegyházi tavon a tavirózsa, ami egyesek szerint a tó pusz­tulását jósolja. Nem is csoda, hiszen ami szennyvíz oda belefolyik... Amott az az úr — mutat egy égszínkék bácsikára — igazi világcsavargó. A föld­golyó neki olyan, mint amilyen Szeged nekem. Nem ismer ha­tárokat. Abból él, hogy natu­rista újságoknak adja el a fotó­it Leif Heilbergnek hívják, és az Egyesült Államokban él, amikor éppen nincs úton. Ta­valy is jó ezerötszáz felvételt csinált nálunk, és máshol is csi­nál ennyit. 7 nyelven beszél. Igazi világpolgár. — Ez nemcsak naturista találkozó... — Igen, vannak remek sport­­rendezvényeink is — veszi át a szót Madarász Éva, a baráti kör vezetője. — Helyt kap kö­zöttük például a lassan feledés­be merülő igazi szegedi sport­ág, a turul. A turulbajnokunk egyébként itt ül mellettünk, Bo­kor Zsuzsanna. Vannak vicces vetélkedők — gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt —, mint az alma- és spagettievő ver­seny, a várépítők viadala, kó­la- és sörivó verseny — persze cucliból —, zsákbanfutás, úszó­verseny, matracos úszás. Lehet komoly sportágakban is verse­nyezni, van strandröplabda-baj­nokság, 5-10 kilométeres távú futás. Mindenki nagyon jól ér­zi magát ezeken a versenyeken. És hogy rengeteg jelentkező van, jelzi, hogy ez egy igazi közösség. Mert ki menne el egy ilyen játékos vetélkedőre egy „rendes”, ruhás strandon? Ja, és hogy maradjunk egy kicsit a sportnál, délután barnasági és testfestő verseny is lesz, sőt, még ejtőernyősök is beugranak hozzánk egy kis vendégeske­désre. Komolyan, itt fognak landolni a strandon, és azután reméljük, itt maradnak velünk az esti diszkóban is, amit Óri­ás és nagyfia tartanak. Éva ennyi időt tud rám szán­ni, mert megy, és az almaevő versenyre toborozza a csimotákat. Mi pedig szépen lassan visszakanyarodunk ah­hoz a bizonyos nadrághoz, ami már igencsak füstölög. Lekí­vánkozik, mert senkin nincs. És nagyon kínos túlöltözni a töb­bieket. Kiss úr tanácsára bevo­nulunk egy közeli házikóba, és nekikezdünk. Nem is megy olyan nehezen. Azután kime­gyünk, és várjuk, hogy össze­dől a világ, esetleg haragos vil­lámok cikáznak majd sötét fel­legekből, de legalább, hogy minden szem kutatón ránk sze­­geződik. Meg kell mondjam, kis sértődéssel vettem tudomá­sul, hogy senki nem foglalko­zik velem. Még egy hűha sem hagyta el senki száját. Kicsit té­tován indulok meg a valóban szokatlanul tiszta víz felé, meg­mártózom, és meg kell mond­jam, úszás után olyan jól ér­zem magam, mintha mindig na­turista lettem volna. Beigazo­lódtak Kiss László szavai. Itt senki nem foglalkozik a másik testével. Sőt azzal sem, hogy jól a fenekébe húzza a fürdőru­hát, meg hogy mindenféle trük­kökkel eltüntesse a hasát. Na­gyon keveseknek adatik meg, hogy pucéran is szépek legye­nek. És itt senkit nem érdekel a saját csúnyasága. Remek ér­zés ez. Ahogy megszoktam ma­gam, szépen elindultam egy kis sétára. Fél óráig bámultam a belga, vagy holland nudisták három gyönyörű Honda motor­ját, élveztem a nyarat, a napot. Drukkoltam a töpiseknek, be­szélgettem az ismerőseimmel, akik érdekes módon nem kap­ták maguk alá a kezüket, ahogy megpillantottak, sőt nem is szörnyülködtek, hogy: Nahát, te is itt?! KÉRI BARNABÁS Világéletemben szemérmetesen neveltek édes jó szü­leim. No, nem pirult el apám egy jól eltalált nyakleves, népies nevén nevetve frász után. Szóval nem így volt szégyenlő­s, csak arra gondoltam, hogy nálunk nem volt divat a meztelen­kedés, meg a nudizmus. Ezért azután buta tekintetű ujjaimmal tétován szántottam lassan-las­­san őszülő halántékom galambfehér néhány fürtje kö­zött, amikor főnököm kijelentette, van egy éppen nekem való munkája. H­ódmezővásárhelyen tartot­ta küldöttgyűlését pénteken este a Magyar Igazság és Élet Párt, valamint a Magyar Út Kö­rök Csongrád megyei szerveze­te. A zártkörű küldöttgyűlés előtt sajtótájékoztatót tartottak, ame­lyen részt vett Csurka István, a MIÉP—MÚK társelnöke, és az elnökség néhány tagja Csurka István mindenekelőtt a Magyar Út Körök felhívásáról tájékoztatta az újságírókat, amit kell nekik szántani, venni, nem tudják. Információi szerint a földhiva­tal 200-250 parcellát tud kimér­ni, ami azt jelenti, hogy legjobb esetben két év múlva oldódik meg ez a kérdés. Létezik azon­ban egy rendelet, amely a föld­rendező bizottságokat olyan jog­gal ruházta fel, miszerint határo­zatot hozhatnak, és használatra át­adhatják a földet az árverési jegy­zőkönyv szerint Ám a földren- Csurka gyanúja Vásárhelyen Zászlót bontott a MIÉNK először Vásárhelyen hoztak nyil­vánosságra. Ez az alábbiakat tar­talmazza: „Az Országgyűlés rendkívüli nyári ülésszakának egy-két napja és szavazása, a rá­dió és televízió átrendezésének nyaktilós gyorsasága, durvasága mindenkit meggyőzött, hogy a parlamenti ellenzék képtelen megakadályozni a kunbé­­lásodást. Ez többek között a rossz választási rendszer követ­kezménye is. A parlamenti erő­viszonyok nem fejezik ki a tár­sadalom valódi elkötelezettségét és eszmei elrendeződését. Való­jában mi, a nemzeti gondolko­dásúak és a konzervatív keresz­tény értékrendet képviselők jó­val többen vagyunk, mint amennyi képviselőnk a Parla­mentben bent van. Ezért tehát az akaratnyilvání­tásnak és a közérdek megszó­laltatásának más módját kell ki­dolgoznunk, ha nem akarjuk, hogy a már nem is burkolt új diktatúra elborítson bennünket. Most az első, hogy mutassuk meg magunkat, láttassuk az erőnket Indítsunk el egy moz­galmat, amely teljesen alkotmá­nyos, senkit nem sért, senkit nem zár ki, s mégis kifejezi a nemzet jobb részének szándékait. Ez pedig legyen a MIÉNK- mozgalom.. A felhívásból kiderül, hogy a mozgalom önkéntes helyi cso­portokból áll, akik egyöntetűen lépnek fel az általuk meghatáro­zott célokért Kinyilvánítják párt­fogásukat vagy együttes cselek­véseiket Akár központi, akár he­lyi kezdeményezésre pártfogás­ba vesz meghatározott magyar árukat, tevékenységeket, kultu­rális termékeket, filmeket és könyveket Egyeztetett időben és módon közzéteszi a csatlakozott egyesületek, mozgalmak küldöt­tei által megnevezett áruk listá­ját Azt is, hogy mely üzleteket, patikákat, műhelyeket stb. tarta­nak a MIÉNK-mozgalom tagjai számára ajánlatosnak. Kovács Lajos, a MIÉP— MVK megyei elnöke a kárpót­lás adminisztratív befejezése utá­ni állapotot vázolta Szavaiból ki­derült, hogy Magyarországon ma sincs rendezett földbirtokvi­szony. Ez Hódmezővásárhelyen is rányomja bélyegét a polgárok hangulatára. Főként azokéra, akik megvették földjüket az ár­verésen és még nem tudnak hoz­zájutni. Vásárhelyen és vonzás­­körzetében mintegy 630 ezer aranykorona értékben vásároltak földet az emberek. Átlag 3,2 hektárnyi földhöz jutottak az igénylők. Felparcellázták a 200- 300 hektáros táblákat, ami most akadályozza a termelőket, hogy megfelelő módon kezdjék el a gazdálkodást. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy az 5147 parcellának a tíz százalékát ad­ták át a gazdáknak. Elérkezett a tarlóhántás ideje, ám a tulajdo­nosok 90 százaléka mindmáig nem tudja, hol van a földje. Csak jegyzőkönyv van róla Hogy hol­dező bizottságnak nincs sem pén­ze, sem megfelelő eszközei, ame­lyekkel az ideiglenes birtokba adás kérdését képes lenne meg­oldani. Ezenkívül a dűlőutak ki­mérése is problémaként jelentke­zik, amiről az önkormányzatok kötelesek gondoskodni, de sok helyen pénzhiányra hivatkozva nem tesznek eleget törvényes kö­telezettségüknek. A sajtótájékoztatón szó esett az expóról is. A MIÉP—MVK ve­zetősége értetlenül fogadta, hogy a k­orn-kampány nem támogatja a világkiállítás megrendezését. Ezzel kapcsolatban Csurka Ist­vánnak, miként fogalmazott, dra­maturgiai gyanúja van. Igaz, nem ismerik annak a jelentésnek a tar­talmát, amelyet Bará­th Eteléék eljuttattak a kormánynak, ezért Csurka feltevéseit a követ­kezőkre alapozza két évvel ko­rábban a Parlamentben felfigyelt arra, hogy Toronto is szóba ke­rült Elhangzott, hogy ez a város szívesen venné, ha a világkiállí­tás egy-két részlete ott kapna he­lyet Az író-politikus szerint el­gondolkodtató, hogy mielőtt a kormány döntött expo-ügyben, egyik befolyásos bankszakértőnk éppen Torontóból nyilatkozott Soros Györgynek az OTP-vel kapcsolatos szándékairól. — A nyilatkozatot olvasván dramaturgiai gyanúm támadt— mondta Csurka. — Demján Sán­dor, mert róla van szó, miért ép­pen most tartózkodik Torontó­ban? Miután a kormány meg­hozta döntését, akkor összekap­csoltam ezt a két dolgot. Bizo­nyos torontói erőknek nagyon nagy szükségük van a világkiál­lítás megszervezésére. Ezek szerződéses kapcsolatban állnak Demjánnal. Történetesen a Re/c/j/nan-testvérekről van szó, akik a világ legnagyobb ingat­lanközvetítő vállalkozását irá­nyítják. Ez a vállalkozás az el­múlt években megrendült, de ha ott szerveznék meg a világkiál­lítást, akkor Torontóban többszö­rösére emelkednének a telkek árai. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez csupán dramaturgiai gyanú. Pusztakeresztúri c % * sam&mmmmmtssmmsimmtts 1994. aUg. DÉLVILÁG ma

Next